Karl Carstens

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Karl Carstens
Bundesarchiv B 145 Bild-F039719-0021, Bonn, CDU-CSU Bundestagsfraktion, Karl Carstens.jpg
Karl Carstens (1973)
A Német Szövetségi Köztársaság 5. elnöke
Hivatali idő
1979. július 1.1984. június 30.
Előd Walter Scheel
Utód Richard von Weizsäcker
Csatái második világháború

Született 1914. december 14.
Bréma
Elhunyt 1992. május 30. (77 évesen)
Meckenheim
Párt Kereszténydemokrata Unió

Házastársa Veronica Carstens
Foglalkozás politikus
Iskolái Yale Egyetem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Karl Carstens témájú médiaállományokat.

Karl Carstens (Bréma, 1914. december 14.Meckenheim, 1992. május 30.) konzervatív német politikus, az NSZK elnöke 1979 és 1984 között.

Pályakezdet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carstens egy brémai tanácsnok fiaként született. Az érettségi után 1933-ban kezdte meg jogi tanulmányait a Frankfurti egyetemen. Diákként eljutott Dijon, Königsberg, München és Hamburg egyetemeire is. A jogi pályafutáshoz szükséges államvizsgákat 1936-ban és 1939-ben tette le, 1938-tól kezdve jogászdoktor. 1939 és 1945 között a német hadseregben szolgálva légvédelmi tüzérként vett részt és 5 évig az NSDAP tagja volt. 1945-ben Brémában kezdte újra jogi pályafutását.

1948-ban a Yale Egyetemre utazott és ott is megszerezte a jogi diplomát. 1949 és 1953 között a brémai szenátus jogi tanácsadójaként a városállam NSZK-hoz delegált megbízottjaként dolgozott. 1952-ben a Kölni Egyetemre hívták, ahol habilitációt szerzett. 1955-ben belépett a CDU-ba. 1960-ban a Kölni egyetem professzorrá választotta.

Az NSZK élén[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1954-ben az újjászerveződő német diplomácia szolgálatába szegődött. 1955-ig az NSZK nagykövete volt a strasbourgi Európa Tanácsnál, majd a bonni Külügyi Hivatalnál dolgozott, amelynek nyugat-európai külkapcsolatokkal foglalkozó osztályának vezetője lett. 1970-től kezdve két évig vezette a bonni Külügyi Kutatóintézetet, de 1972-ben a Bundestag képviselőjévé választották, ezért pályafutását ott folytatta. A CDU-frakció vezetőjeként az akkor ellenzéki párt egyik legfontosabb embere volt a parlamentben.

1976. december 14-én (62. születésnapján) Carstenst a Bundestag elnökévé választották. Három évvel később, 1979. május 23-án a Bundesrat és a Bundestag közös ülésén az NSZK ötödik elnökévé választották. 16 külföldi útja során 24 államot keresett fel, az NSZK szövetségesei mellett kapcsolatokat igyekezett kiépíteni a harmadik világ országai felé is. Életkora miatt nem vállalta a második elnöki periódusát. 1992-ben Bonn mellett hunyt el, néhány nappal később Brémában a riensbergi temetőben kísérték utolsó útjára.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Karl Carstens témájú médiaállományokat.

Carstens életrajza