Hornisse tengeralattjáró-fedezék
| Hornisse tengeralattjáró-fedezék | |
| U-Boot-Bunker Hornisse | |
 | |
| Az épület homlokzata | |
| Település | Häfen |
| Cím | Bréma; Kap-Horn-strasse |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1943-1945 |
| Felhasznált anyagok | beton, acél, |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | Hadiüzem |
| Tulajdonos | Harmadik Birodalom; 1948-tól Bréma |
| Alapadatok | |
| Magassága | 15 m |
| Alaprajz | téglalap |
| Hosszúsága | 362 m |
| Szélessége | 68 m |
| Elhelyezkedése | |
 Hornisse tengeralattjáró-fedezék
Pozíció Németország térképén
| |
 é. sz. 53° 07′ 02″, k. h. 8° 44′ 10″Koordináták: é. sz. 53° 07′ 02″, k. h. 8° 44′ 10″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hornisse tengeralattjáró-fedezék témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Hornisse tengeralattjáró-fedezék (németül U-Boot-Bunker Hornisse) egy Brémában álló egykori hadiipari létesítmény. A ipari kikötő és a Weser között épült 1943 és 1945 között. A létesítmény célja az volt, hogy területén biztonságosan és folyamatosan lehessen tengeralattjárók darabjait előállítani. A Hornisse (német; darázs) név kezdőbetűje a mellette elvezető utca nevéből, a Kap-Horn-Straßéból (Horn-fok utca) ered.
Története[szerkesztés]
Építése[szerkesztés]
A brémai AG Weser a világháború elején az egyik legjelentősebb német hadiipari üzem volt, számos kisebb hadihajót állított elő. Az AG Weser 1934 óta gyártotta tengeralattjáróit.[1] A gyár termelése folyamatosan bővült, a régi hajógyári kikötő dokkjaiban egyre kevesebb hely jutott a tengeralattjárók gyártásának. Az AG Weser 1942-ben az ipari kikötő egyik medencéjét akarta bunkerdokká átépíteni, a projektnek a Weser I. nevet adták. 1943. november 6-án a gyár megbízást kapott 68 darab új típusú tengeralattjáró egyes részegységeinek megépítésére.[2] A szövetséges hatalmak folyamatos bombatámadásai miatt a gyár nem tudta volna teljesíteni a felkéréseket, ezért haladéktalanul szükség volt a bombázásnak ellenálló bunkerdokk megépítésére. A Weser I. projektet elvetették, inkább az ipari kikötő és a Weser közötti Kap-Horn-földnyelv déli oldalán kezdték el a munkálatokat. A kivitelezést a Wayss & Freytag vállalta.[3] A Kap-Horn-földnyelv végén helyezkedett el a Riespott-láger, amelyben az építkezésen dolgozó kényszermunkásokat helyezték el. A munkások közül sokan haltak meg balesetek vagy a gyenge ellátás miatt. A Hornisse hossza 362 méter, míg szélessége 68 méter lett volna.[4] A födém vastagsága 4,5 méter volt, hogy a kor ismert bunkerromboló bombáinak is ellen tudjon állni. Statikai okokból egy a dokkot két rekeszre tagoló betonfal került az építmény közepére. 1945 februárjában az egész létesítményt áttervezték. Az épület fő feladata ezek után a tengeralattjárók javítása lett volna. A hadvezetés ekkor már csak a közeli Valentin-bunker befejezésére koncentrált, így a Hornisse építkezésén csak félgőzzel folytak a munkálatok. 1945. március 30-án éjjel az amerikai légierő támadást intézett a bunker ellen. Az építkezés végleg megszakadt. A háború végéig a Hornisse oldalfalainak 75, míg tetejének 25%-a készült el.[1] Az bunkerben egyetlen tengeralattjáró sem épült.
1945 után[szerkesztés]
Míg a brit megszállási zónába került tengeralattjáró-bunkereket felrobbantották, addig az amerikai zónába eső Hornisse megmenekült. 1949-ben a bunker tulajdonjoga Bréma városállamra szállt vissza. A hanza-város hasznosítani kívánta a létesítmény területét. Tervek születtek arra, hogy a már elkészült tető lebontásával, illetve a falak részleges visszabontásával egy hajórakodó dokkot alakítanak ki területén. Ez csak részlegesen valósult meg. A bunker Weser felőli végén a Hornisse oldalfalait visszabontották és létrehozták a Kap-Horn-Anlage nevű rakpartot, ahol a mai napig acélárut raknak hajókra. 1968-ban egy szállítmányozó cég megvizsgáltatta a Hornisse még álló keleti részeit. A statikai vizsgálatok szerint a bunker 4,5 méter vastag födémszerkezete elég erős volt ahhoz, hogy egy irodaépület alapjául szolgáljon, így bunker tetejének délkeleti sarkán felépült a fuvarozó cég ötemeletes székháza. A Hornisse tetejét ma az irodaház dolgozói parkolóként használják. Az építődokkok napjainkig víz alatt állnak.
Galéria[szerkesztés]
-
Helyszínrajz 1943-ból -
A bunker belső tere -
A támadás nyomai a homlokzaton -
A munkatábor áldozatainak emléktáblája
Források[szerkesztés]
- Panoramio – Képgyűjtemény a Hornisséről
- Relikte.com – A Hornisse története, képek mai állapotáról
- Otwin Skrotzki, Bunker Hornisse
- A mai Kap-Horn-Anlage a Google Maps műholdképén
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Die U-Boot-Bunkerwerft "Hornisse" (német nyelven). (Hozzáférés: 2008. június 2.)
- ↑ Otwin Skrotzki: Hafenlandschaften (német nyelven). [2008. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 2.)
- ↑ U-Bootbunkerwerft Hornisse (angol nyelven). [1999. február 3-i dátummal az [ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 2.)
- ↑ U-Boat Bunkers (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. június 2.)
