Wilhelmshaven

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wilhelmshaven
Marinemuseum-wilhelmshaven-2007.jpg
Wilhelmshaven címere
Wilhelmshaven címere
Közigazgatás
Ország  Németország
Tartomány Alsó-Szászország
Kerület szabad város
Alapítás éve 1869
Polgármester Andreas Wagner (CDU)
Irányítószám 26351–26389
Körzethívószám 04421
Rendszám WHV
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Népsűrűség 698 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 2 m
Terület 106,91 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Wilhelmshaven  (Németország)
Wilhelmshaven
Wilhelmshaven
Pozíció Németország térképén
é. sz. 53° 31′, k. h. 8° 08′Koordináták: é. sz. 53° 31′, k. h. 8° 08′
Wilhelmshaven weboldala

Wilhelmshaven város a németországi Alsó-Szászországban. Németország északi-tengeri partvidékének nyugati részén helyezkedik el.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wilhelmshaven egy viszonylag új város, a német viszonyokhoz képest. A várost I. Vilmos alapította 1869-ben, hogy a fejlődő porosz tengerészetnek legyen egy támaszpontja.

1383-ban a leendő város helyén egy kastély állt, a Sibetsburg. A kastélyt kalózok birtokolták, majd 1433-ben a Hanza-szövetség lerombolta azt. Négy évszázaddal később a Porosz Királyság egy erős flotta létrehozását tervezte, és szükségessé vált számára egy kikötőváros jelenléte az Északi-tenger partján. 1853-ban Adalbert porosz herceg szerződést kötött az Oldenburgi Nagyhercegséggel, melyben a nagyhercegség, 3,13 km² part menti területet ad át Poroszországnak. Tizenhat évvel később I. Vilmos megalapította a nevét viselő várost, Wilhelmshavent.

Wilhelmshaven az egyik legfontosabb kikötővé nőtte ki magát az elkövetkező években. Az Oldenburgi Nagyhercegség szintén hasznot húzott a kikötővárosból, és a nagyhercegség területén, Wilhelmshaven mellett megalapították Rüstringen városát. A két város 1937-ben egyesült.

A második világháború során Wilhelmshaven volt a Kriegsmarine legfontosabb támaszpontja. Ennek következtében a szövetségesek számos légicsapást mértek a városra, amelyek során a város épületeinek kétharmada megsemmisült. A város helyörsége 1945. május 5-én adta meg magát az 1. Lengyel Páncélos Hadosztálynak.

Wilhelmshaven ma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vilmos császár-híd

A háború után a város már nem csak kizárólag hadi, hanem kereskedelmi és turisztikai kikötőként is funkcionált. Mára Wilhelmshaven ismét a legnagyobb német tengerészeti bázissá vált az Északi-tenger partján. Wilhelmshaven a harmadik legnagyobb német kikötő, Hamburg és Bréma után. A kikötőben főként olajipari termékek szállítása folyik. A haditengerészet mellett a város legnagyobb munkaadói a vegyipari cégek és finomítók. Ennek ellenére Németország nyugati részén Wilhelmshavenben az egyik legnagyobb a munkanélküliség aránya. A tankállomások és az olajfinomítók, csővezetékeken keresztül össze vannak kötve más német ipari központokkal is. A város ezenkívül otthont ad egy mérnöki és üzleti egyetemnek is.

A város fejlesztésének négy előirányzott fejlesztési terve:

  • A JadeWeserPort project mely során 2006 és 2010 között a kikötőt alkalmassá tennék a legnagyobb szállítóhajók fogadására.
  • A vegyipar további fejlesztése
  • Cseppfolyós gáz-tároló építése
  • Partmenti autópálya építése, mellyel összekötnék az északnyugati ipari-közpotokat, az Elba az Ems és a Weser folyók környékén

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A haditengerészeti múzeum.

Wilhelmshavenben található egy akvárium melyben az Északi-tenger őshonos élőlényei tekinthetőek meg. A város híres építménye a 159 m hosszú Kaiser-Wilhelm-Brücke (Vilmos császár-híd), melyet 1908-ban építettek. 159 méteres hosszával ez a híd Európa egyik leghosszabb forgóhídja. A városban található ezenkívül egy haditengerészeti múzeum is, melyben megtekinthető a haditengerészet egykori rombolója a Mölders, egy tengeralattjáró, valamit számos kisebb hadihajó, melyek a német haditengerészet történetét mutatják be a 19. századtól kezdve.

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Wilhelmshaven témájú médiaállományokat.