S-Bahn

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
S-Bahn hálózatok Németországban

Az S-Bahn a német Stadtschnellbahn (városi gyorsvasút), ritkábban a Schnellbahn (gyorsvasút) szavak rövidítéseként értelmezendő. A kifejezés Svájcban, Németországban és Ausztriában használatos.

Az S-Bahn technikailag semmiben nem tér el a vasút működésétől, forgalmában azonban olyan elővárosi közlekedési eszközhöz hasonlítható, amely egyúttal városi közlekedésre is alkalmas, általában azonban regionális közlekedési eszközként használják tömegközlekedési szempontból jól strukturált agglomerációkban és azok között.

Sajátosságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megállóhely Berlinben egy DB 481-es motorvonattal

Abban különbözik az egyszerű vasúttól, hogy:

  • ütemes menetrenddel rendelkezik
  • kifejezetten jó összeköttetéssel rendelkezik más közösségi közlekedési eszközökkel, s illeszkedik a különböző régiók tarifaszabályozásába és a különböző közlekedési társaságok működésébe
  • általában motorvonatokból áll, amelyekre jellemző a gyors utascsere (sok és széles ajtóval rendelkeznek), a nagy befogadóképesség és az átlagosnál jobb gyorsulás
  • megemelt (akadálymentesített) peronokkal rendelkezik, hogy az azzal egy szintben lévő utastér ezáltal is gyorsabbá tegye a ki- és beszállást
  • sok városban a belváros alatt metróként van átvezetve (felsőáramszedős alagútban), föld alatti megállókkal.
  • agglomerációból a városba utazni szándékozót képes átszállás nélkül a város szívébe szállítani.

Fejlődéstörténete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gőzzel hajtás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fiatal német főváros, Berlin körül és a városban közlekedő gőzmozdonyok hajtotta szerelvények számának a növekedése bírta rá a Porosz Államvasutakat egy, a távolsági közlekedéstől elkülönített pálya építésére (tisztán elővárosi közlekedés számára). 1882-ben létrejött tehát a Berlini Városi Vasút főszárnya elválasztott sínpárokkal az elővárosi- és távolsági közlekedés lebonyolítására. Ez a vonal a mai napig emberek ezreit százezreit szállítja naponta a legkülönbözőbb irányokba Berlinen belül és kívül.

1906-ban hasonló vonal épült Hamburgban. A vonatok Blankenese, Altona és Hamburg között közlekedtek.

Egyenáramú hajtás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

S-Bahn Zürich
S-Bahn megálló a város szíve alatt (München)

Amíg az elektromos hajtás még csak gyerekcipőben járt az egész világon, addig a vasúthálózatokon a gőzmozdonyok domináltak. A felsővezetékes, 15 000 volt feszültséggel és váltóáramról működő mozdonyok ritkaságszámba mentek még az I. világháború idején is. Annak idején Berlinben széles körben használták a gőzmozdonyokat, így nem csoda, ha a felmerült a gazdaságosság és a kisebb környezeti terhelés igénye.

A kezdeti nehézségek és modernizációs kísérletek után a Német Birodalmi Vasút úgy határozott, hogy szükséges a teljes szerelvénypark modernizációja. Így a korábbi gőzmozdonyokat kiváltották a 750 voltról üzemelő motorvonatok a Berlini Városi-, Kör- és Elővárosi Vasút vonalain. Az első elektromosan hajtott szakaszt 1924-ben adták át Berlinben. Ezen a szakaszon a motorvonatok a sínpár mellett futó tápsínből kapták az áramot.

1940-ben a berlinihez hasonló rendszer kiépítésével lecserélték az 1907 óta már meglévő felsővezetékes, váltóáramról működő rendszert Hamburgban is.

Logók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Alfred B. Gottwaldt: Das Berliner U- und S-Bahnnetz. Berlin: Argon Verlag. 1994. ISBN 3870242841  
  • Zum Begriff ‚S-Bahn‘. In Reinhard Demps: Verkehrsgeschichtliche Blätter. 1984. 74f. o. 4. kötet 
  • Nikolaus Wilhelm-Stempin: S-Bahnhöfe in und um München. Norderstedt: BoD. 2009. ISBN 9783839109274  

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz S-Bahn témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Keress rá de:S-Bahn s-bahn címszóra a Wikiszótárban!