A müncheni metró (németül: U-Bahn München) a harmadik legnagyobb németországi város, München földalattivasút-rendszere. A hálózatot a Münchner Verkehrsgesellschaft, röviden MVG üzemelteti.
[szerkesztés] Vonalak és állomások
| # |
Név |
Megnyitás |
Állomások |
| 1 |
 |
1980 |
6 |
| 2 |
 |
1980 |
10 |
| 3 |
 |
1972 |
10 |
| 4 |
 |
1988 |
8 |
| 5 |
 |
1984 |
11 |
| 6 |
 |
1971 |
11 |
|
Összes: |
|
100 |
[szerkesztés] Magyarok a 2-es vonal építésén 1994-1997
A müncheni metró 2. vonala a Feldmoching állomástól a Neuperlach városrészig már üzemelt. Amikor a repülőtér Riemből új helyre, távolabb költözött, a város vezetői úgy döntöttek, hogy a vásárvárost a helyszűkétől amúgy is szenvedő Theresienwieséről (a legendás Oktoberfestek, a hagyományos sörfesztiválok helyszínéről) a régi repülőtér területére telepítik. Hogy tömegközlekedéssel jól megközelíthető legyen, elhatározták, hogy a 2. számú metróvonalat az Innsbrucker Ring állomásból kiágaztatva új vonalszakaszt létesítenek. A vonalszakasz hossza 4,7 km. A munkálatokat Fábián Miklós vezette. A munkák felvétele után egy jó héttel az északi alagúthajtás bal járatának 25. méterében a kalott fejtése során először egy kisebb vízbetörés keletkezett. A kísérletek a vízbetörés elfogására (fóliával, lőtt betonnal) nem vezettek eredményre, sőt egyre erősödött, egyre több kavicsos anyag ömlött a vágatunkba. A fővállalkozó helyi vezetője a négy alagúthajtás összes emberi és betonlövő-kapacitását a bajra koncentrálva próbált szembeszegülni a készülő katasztrófával. Minden igyekezet hiábavaló volt, a kezdetben kezelhetőnek látszott vízbetörés egy elemi erővel ömlő anyagfolyammá változott, végül percek alatt több száz köbméternyi kavicsgörgeteg töltötte fel nemcsak az alagutat, de a kiszolgálóaknát is. A fővállalkozó műszakvezetője a további védekezést reménytelennek, sőt életveszélyesnek ítélte, és a munkaterület (alagúthajtások és akna) evakuálását, a védekezés feladását rendelte el. A felszínre érkezve szembesültünk a vízbetörés következményeivel. Az aknába ömlött szemcsés anyag helyén egy hatalmas üreg keletkezett, mely aztán a külszínig felszakadt. Az így kialakuló kráterbe egy ott várakozó városi autóbusz is beleszakadt, a benne ülő utasokkal együtt. A katasztrófában hárman veszítették életüket, a sebesültek száma több tucat volt, mentők, tűzoltók, katasztrófavédelem, rendőrség vették át az események irányítását.[1]
- Wolfgang Pischek, Holger Junghardt: Die Münchner U-Bahn – unterirdisch durch die bayerische Landeshauptstadt. München 2002 (2. Aufl.). ISBN 3-7654-7194-1
- 25 Jahre U-Bahnbau in München. U-Bahn Referat der LH München, München 1990.
- Peter Schricker: Münchner Schienennahverkehr. München 2005. ISBN 3-7654-7137-2
- Christoph Hackelsberger: U-Bahn Architektur in München. München 1997. ISBN 3-7913-1827-6
- U-Bahn für München. U-Bahn Linie 8/1. Firmengruppe der ausführenden Baufirmen und U-Bahn Referat der LH München, München 1980.
- Die U6-West, vom Harras zum Klinikum Großhadern. Festschrift zur Eröffnung der letzten Teilstrecke am 22. Mai 1993. Landeshauptstadt München – U-Bahn-Referat, München 1993.
- Florian Schütz: München U-Bahn Album. Berlin 2008. ISBN 3-936573-19-0
