Párizsi metró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Párizsi metró
(Métro de Paris)
Metro-M.svg
A párizsi metró jele
A hálózat térképe
Carte Métro de Paris.jpg
Adatok
Átadás 1900. július 19.
Hálózat hossza 214 km
Vonalak száma 14 + 2
Állomások száma 297
Nyomtáv 1435 mm
Napi forgalom 4,21 millió
Üzemeltető
Üzemeltető RATP
A Párizsi metró
(Métro de Paris) weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Párizsi metró témájú médiaállományokat.

A párizsi metró (franciául Métro de Paris) a francia főváros, Párizs metrórendszere. 16 metróvonalból áll, amelyek főleg föld alatt haladnak, és teljes hosszuk eléri a 211 kilométert. A rendszer, amely Párizs egyik jelképévé vált, híres kiterjedt belvárosi útvonálhálózatáról és a szecesszió által befolyásolt homogén építészeti stílusáról.

A metróvonalak 1-től 14-ig vannak számozva, további két kisebb vonallal. Az utóbbiak a 3bis és a 7bis neveket viselik, mivel ezek eredetileg a 3-as és a 7-es metróvonalak elágazásai voltak, és csak később váltak önállókká.

Viszonylatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vonal Útvonal Építés Hossz Állomások
száma
Állomások
átlagos távolsága
Menetidő
Paris m 1 jms.svg La Défense ↔ Château de Vincennes 1900 – 1992 16,6 km 25 688 m 45 perc
Paris m 2 jms.svg Porte Dauphine ↔ Nation 1900 – 1903 12,4 km 25 517 m 37 perc
Paris m 3 jms.svg Pont de Levallois ↔ Gallieni 1904 – 1971 11,7 km 25 486 m 40 perc
Paris m 3bis jms.svg Gambetta ↔ Porte des Lilas 1921 1,3 km 4 433 m 4 perc
Paris m 4 jms.svg Porte de Clignancourt ↔ Mairie de Montrouge 1908 – 2013 12,1 km 27 465 m 40 perc
Paris m 5 jms.svg Bobigny - Pablo Picasso ↔ Place d’Italie 1906 – 1985 14,6 km 22 467 m 45 perc
Paris m 6 jms.svg Charles de Gaulle - Étoile ↔ Nation 1907 – 1942 13,7 km 28 504 m 37 perc
Paris m 7 jms.svg La Courneuve - 8 mai 1945 ↔
Villejuif - Louis Aragon / Mairie d’Ivry
1910 – 1987 22,5 km 38 608 m 60 perc
Paris m 7bis jms.svg Louis Blanc ↔ Pré Saint-Gervais 1911 – 1967 3,1 km 8 438 m 6 perc
Paris m 8 jms.svg Balard ↔ (Créteil) Pointe du Lac 1913 – 2011 23,4 km 38 631 m 50 perc
Paris m 9 jms.svg Pont de Sèvres ↔ Mairie de Montreuil 1922 – 1937 19,6 km 37 544 m 57 perc
Paris m 10 jms.svg Boulogne - Pont de Saint-Cloud ↔
Gare d’Austerlitz
1913 – 1987 11,7 km 23 532 m 22 perc
Paris m 11 jms.svg Châtelet ↔ Mairie des Lilas 1935 – 1937 6,3 km 13 524 m 20 perc
Paris m 12 jms.svg Front Populaire ↔ Mairie d’Issy 1910 – 2012 15,3 km 29 545 m 37 perc
Paris m 13 jms.svg Asnières Gennevilliers Les Courtilles /
Saint-Denis - Université ↔
Châtillon - Montrouge
1911 – 2008 24,3 km 32 776 m 50 perc
Paris m 14 jms.svg Saint-Lazare ↔ Olympiades 1998 – 2007 9,2 km 9 1150 m 18 perc

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első vonalat 1900-ban avatták fel a világkiállításra. A hálózatot az első világháború kezdetén kibővítették, a metró magja 1920-as évekre készült el. Az 1930-as években a metróvonalak átlépték Párizs határait, mivel megkezdődött az agglomerációs elővárosok bekapcsolása a rendszerbe. A 11. vonal is ebben az évtizedben épült fel. A 1950 és 1970 közötti décennies voitures (magyarul az autók évtizedei) után több külvárosi vonalat hoztak létre. Az 1960-as években megnyitott RER kibővítette a hálózat kapacitását. A 20. század végén megnyílt a teljesen automatizált 14. vonal, amelyet a RER A vonalának felváltására szántak.

Ma a metró naponta 4,5 millió utast szállít (1,365 milliárd utas 2005-ben). 297 állomást üzemeltet, melyek közül 62-t több vonal is érint.

A vállalat, amely eredetileg a metrót üzemeltette, Compagnie du chemin de fer métropolitain de Paris, röviden CMP vagy Métropolitain néven volt ismert. Az első években azonban csak Métro név alatt vált ismertté. A hálózatot ma a Régie autonome des transports parisiens (RATP) üzemelteti.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bindi, A., & Lefeuvre, D. (1990). Le Métro de Paris : Histoire d'hier à demain, Rennes : Ouest-France. ISBN 2-7373-0204-8. (French)
  • Descouturelle, Frédéric, et al. (2003). Le métropolitain d'Hector Guimard. Somogy. ISBN 2-85056-815-5. (French)
  • Gaillard, M. (1991). Du Madeleine-Bastille à Météor : Histoire des transports Parisiens, Amiens : Martelle. ISBN 2-87890-013-8. (French)
  • Hovey, Tamara. Paris Underground, New York: Orchard Books, 1991. ISBN 0-531-05931-6.
  • Lamming, C.(2001) Métro insolite, Paris : Parigramme, ISBN 2-84096-190-3.
  • Ovenden, Mark. Paris Metro Style in map and station design, London: Capital Transport, 2008. ISBN 978-1-85414-322-8.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Párizsi metró témájú médiaállományokat.