Párizsi metró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Métro
Metroparis.jpg
A párizsi metró jele
A hálózat térképe
Carte Métro de Paris.jpg
Adatok
Átadás 1900
Hálózat hossza 214 km
Vonalak száma 14 + 2
Állomások száma 297
Napi forgalom 4,5 millió
Üzemeltető
Üzemeltető RATP
A Métro weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Párizsi metró témájú médiaállományokat.

A párizsi metró (franciául Métro de Paris) a francia főváros, Párizs metrórendszere. 16 metróvonalból áll, amelyek főleg föld alatt haladnak, és teljes hosszuk eléri a 211 kilométert. A rendszer, amely Párizs egyik jelképévé vált, híres kiterjedt belvárosi útvonálhálózatáról és a szecesszió által befolyásolt homogén építészeti stílusáról.

A metróvonalak 1-től 14-ig vannak számozva, további két kisebb vonallal. Az utóbbiak a 3bis és a 7bis neveket viselik, mivel ezek eredetileg a 3-as és a 7-es metróvonalak elágazásai voltak, és csak később váltak önállókká.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első vonalat 1900-ban avatták fel a világkiállításra. A hálózatot az első világháború kezdetén kibővítették, a metró magja 1920-as évekre készült el. Az 1930-as években a metróvonalak átlépték Párizs határait, mivel megkezdődött az agglomerációs elővárosok bekapcsolása a rendszerbe. A 11. vonal is ebben az évtizedben épült fel. A 1950 és 1970 közötti décennies voitures (magyarul az autók évtizedei) után több külvárosi vonalat hoztak létre. Az 1960-as években megnyitott RER kibővítette a hálózat kapacitását. A 20. század végén megnyílt a teljesen automatizált 14. vonal, amelyet a RER A vonalának felváltására szántak.

Ma a metró naponta 4,5 millió utast szállít (1,365 milliárd utas 2005-ben). 297 állomást üzemeltet, melyek közül 62-t több vonal is érint.

A vállalat, amely eredetileg a metrót üzemeltette, Compagnie du chemin de fer métropolitain de Paris, röviden CMP vagy Métropolitain néven volt ismert. Az első években azonban csak Métro név alatt vált ismertté. A hálózatot ma a Régie autonome des transports parisiens (RATP) üzemelteti.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bindi, A., & Lefeuvre, D. (1990). Le Métro de Paris : Histoire d'hier à demain, Rennes : Ouest-France. ISBN 2-7373-0204-8. (French)
  • Descouturelle, Frédéric, et al. (2003). Le métropolitain d'Hector Guimard. Somogy. ISBN 2-85056-815-5. (French)
  • Gaillard, M. (1991). Du Madeleine-Bastille à Météor : Histoire des transports Parisiens, Amiens : Martelle. ISBN 2-87890-013-8. (French)
  • Hovey, Tamara. Paris Underground, New York: Orchard Books, 1991. ISBN 0-531-05931-6.
  • Lamming, C.(2001) Métro insolite, Paris : Parigramme, ISBN 2-84096-190-3.
  • Ovenden, Mark. Paris Metro Style in map and station design, London: Capital Transport, 2008. ISBN 978-1-85414-322-8.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Párizsi metró témájú médiaállományokat.