RER

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az RER logója

Az RER (IPA: ɛʀøɛʀ, a francia Réseau Express Régional rövidítése, magyarul am. „regionális gyorsvasút-hálózat”) az Île-de-France régióban, főként Párizsban és az agglomerációban működő gyorsvasút.

Átmenetet képez vagy inkább magába foglalja a modern városközponti földalattit és a regionális vasúti rendszert. Ennek megfelelően a francia fővároson belül számos ponton kapcsolódik a metróhálózathoz. Az eredeti belső részt 1962 és 1977 között építették ki, és számos szokatlanul mély állomást is magában foglal. Jelenleg is bővítik, az E vonal például 1999-ben nyílt meg. Öt vonala van: A, B, C, D, E.

246 állomása van 571 kilométernyi pályaszakaszon, ebből 33 alkalommal magán Párizson belül áll meg. A hibrid jelleg miatt kezelése és fenntartása megoszlik a városi közlekedési társaság (RATP) és a nemzeti vasúttársaság (SNCF) között.

2004-ben vonalain 782,9 millió utazást bonyolítottak.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy RER-szerelvény Saint-Rémy-lès-Chevreuse állomáson (B vonal)

Az RER eredetét 1936-ra lehet visszavezetni, amikor a Compagnie du Chemin de Fer Métropolitain de Paris (CMP) vállalat számára Henri Ruhlmann és Marc Langewin tervet készített egy földalatti gyorsvasútról, egy expressz metróról. A második világháborút követően a CMP utódszervezete, a mai napig is aktív párizsi közlekedési vállalat, az RATP az 1950-es években újraélesztette ezt a tervezetet. 1960-ban egy minisztériumközi bizottság eldöntötte, hogy megkezdődhet az első, kelet-nyugat irányú vonal építése. Az új vonal üzemeltetését az RATP kapta meg, és az SNCF átadta a nyugat-párizsi Saint-Germain-en-Laye-vonal illetve a kelet-párizsi Vincennes-vonal üzemeltetési jogát.

Az igen gyerekcipőben járó, és akkor még névtelen RER-t az 1965-ös városi területrendezési tervben egy H-alakú hálózatként képzelték el, két észak-dél irányú vonallal és egy kelet-nyugati vonallal. Napjainkig csupán egyetlenegy olyan észak-déli vonal készült el, amely áthalad a Szajna bal partján, bár a párizsi metró legújabb, 13-as vonala egy bizonyos szempontból beleillik ebbe a tervbe.

Vonalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az RER belső részének térképe
RER vonalak Île-de-France régióban
Vonal Szín Átadás Állomások száma Hosszúság Üzemeltető
A 1969 46 109 km RATP/SNCF
B 1977 47 80 km RATP/SNCF
C 1979 86 186 km SNCF
D 1987 58 160 km SNCF
E 1999 21 52 km SNCF

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gaillard, M.: Du Madeleine-Bastille à Météor: Histoire des transports Parisiens (Martelle, Amiens, 1991) ISBN 2-87890-013-8. (franciául)
  • Gerondeau, C.: La Saga du RER et le maillon manquant (Presse de l'École nationale des ponts et chaussées, Paris, 2003) ISBN 2-85978-368-7. (franciául)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz RER témájú médiaállományokat.