Szöuli metró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szöuli metró
수도권 전철
Subway in Seoul, South Korea.png
A Szöuli metró
A hálózat térképe
Seoul Subway linemap en.png
Adatok
Átadás 1974
Hálózat hossza 975,4 km
Vonalak száma 19
Állomások száma 607
Nyomtáv 1 435 mm
Napi forgalom 6,9 millió
Üzemeltető
Üzemeltető Seoul Metro, Seoul Metropolitan Rapid Transit Corporation, Korail, Incheon Transit Corporation, és egy privát operátor
A Szöuli metró
수도권 전철 weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szöuli metró témájú kategóriát.

A szöuli metró (koreaiul: 수도권 전철, Szudogvon csoncshol) a világ egyik legnagyobb földalatti hálózata. A 19 vonalból álló rendszer napi utasforgalma meghaladja a 6,9 millió főt, így a moszkvai, tokiói, és New York-i metrórendszerek után a legforgalmasabbnak számít. A hálózat Szöulon kívül érinti Kjonggi tartomány egy részét, és eléri Dél-Cshungcshong tartomány északi területeit is. Az egyes vonal átnyúlik Incshonba, Dél-Korea harmadik legnagyobb városába, keresztezve az önálló incshoni metrót. A szöuli metró kapcsolatot teremt az incshoni, és a kimphoi repülőtérrel, valamint átszállási lehetőségeket biztosít a KTX-re, az ország nagysebességű vasútvonalára is. 2013 decemberéig a világ leghosszabb metróhálózata volt, 537 kilométerrel, ekkor átvette tőle a címet a sanghaji metró.[1]

Hálózat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szöuli metróhálózat első vonalának építése 1971-ben kezdődött, japán gazdasági és technikai segítséggel. Ázsiában Japán és Kína után Dél-Korea lett a harmadik ország, amelyik metróépítésbe fogott. A tokiói metróhoz való hasonlóság megjelenik a szöuli metróhálózaton is, már az első vonal a vasút-metró kapcsolatra épült: az elővárosi vonatok befutnak a metróalagútba. Az első vonalat 1974-ben nyitották meg, majd a 80-as, és a 90-es években egyre intenzívebbé vált a metróépítés. A ma 19 vonalból álló hálózat hossza 975,4 km, az állomások száma 607, mindkét mutató alapján a hatodik legnagyobb metróhálózatnak számít a szöuli metró a világon.

A metróhálózat Szöulon túl a szöuli agglomerációba tartozó számos települést szolgál ki, köszönhetően részben a vasút-metró kapcsolatnak. A fejlesztések ma is tovább folynak, több építkezés zajlik egyszerre továbbra is közvetlenül a hálózaton, de előfordulnak a metró által indukált más kötöttpályás fejlesztések is az agglomerációban.

A vonalakat színnel és számmal egyaránt megkülönböztetik egymástól, a városi forgalomban résztvevő, a nemzeti vasúttársaság, a Korail üzemeltetésében levő vonalak az 1-es kivételével nevet viselnek.

1-es vonal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dél-koreai főváros első metróvonala ma a leghosszabbnak számít a Dél-Koreában, és az egyik leghosszabbnak a világon. A vonal teljes hossza 143,6 km, melyet a metróvonal vasúthoz való kapcsolódási pontjainak köszönhet. Az eredetileg vörös, ma sötétkék színnel jelzett vonal központi eleme egy, 1974. augusztus 15-én átadott, 7,8 km hosszú alagútszakasz, melyen keresztül a Korail szerelvényei átmérős viszonylatkialakítással tudnak áthaladni a belváros alatt.

A vonal három fő ágból áll, feltárva a Szöult övező agglomeráció jó részét. Az északi ágon a vonatok Szojoszanig (소요산), a déli Cshonanig (천안), a nyugati ág pedig Incshonig (인천) közlekedik, keresztezve a jelenleg egy vonalból álló incshoni metrót. A vonal déli irányban rendelkezik egy további rövid, egy megállós oldalággal Kvangmjongba (광명).

A viszonylat túlnyomó hányadát a Korail üzemelteti, ennek megfelelően a szerelvények bal oldalon közlekednek. A belváros alatti alagút a Seoul Metro társaság kezelésében van. A vonalon személy, és gyorsított, nem mindenhol megálló vonatok egyaránt közlekednek.

2-es vonal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szöul második metróvonalát 1978-ban kezdték építeni, az első szakasz átadására 1980 októberében került sor.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szöuli metró témájú médiaállományokat.