Szöuli metró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szöuli metró
수도권 전철
Subway in Seoul, South Korea.png
A Szöuli metró
A hálózat térképe
Seoul subway linemap en.svg
Adatok
Átadás 1974
Hálózat hossza 327 km (1-9 vonalak)[1]
Vonalak száma 19
Állomások száma 617
Járművek száma

1954 (1-4 vonal)[2]
1616 (5-8 vonal)[3]
96 (9-es vonal)[4]
2445 (Korail-vonalak)[5]

272 (Incshon vonal)[6]
Nyomtáv 1435 mm
Napi forgalom 9,8 millió (2012)
Éves forgalom 2619 millió (2013, 1-9 vonal)[7]
Üzemeltető
Üzemeltető Seoul Metro, Seoul Rapid Transit, Korail, Incheon Transit, Seoul Metro Line9, NeoTrans, Yongin Rapid Transit, Uijeongbu LRT
A Szöuli metró
수도권 전철 weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szöuli metró témájú médiaállományokat.

A szöuli metró (hangul: 수도권 전철Szudogvon csoncsholnyugaton Sudogwon jeoncheol?) a világ egyik legnagyobb földalatti hálózata. A 19 vonalból álló rendszer éves utasforgalma meghaladja a 2619 millió főt, 2012-ben a tokiói metró után a legforgalmasabbnak számított.[8] A hálózat Szöulon kívül érinti Kjonggi tartomány egy részét, és eléri Dél-Cshungcshong tartomány északi területeit is. Az egyes vonal átnyúlik Incshonba, Dél-Korea harmadik legnagyobb városába, keresztezve az önálló incshoni metrót. A szöuli metró kapcsolatot teremt az incshoni, és a kimphoi repülőtérrel, valamint átszállási lehetőségeket biztosít a KTX-re, az ország nagysebességű vasútvonalára is. 2013 decemberéig a világ leghosszabb metróhálózata volt, 537 kilométerrel, ekkor átvette tőle a címet a sanghaji metró.[9] A szöuli metró a világ technikailag egyik legfejlettebb hálózata, mely mobiltelefon-vételt és ingyenes Wi-Fi-kapcsolatot is biztosít az utasoknak.[10]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szöul tömegközlekedését az 1960-as években a villamosok és az autóbuszok szolgálták ki, azonban a szűk utcák és a növekvő népesség miatt egyre gyakoribbá váltak a közlekedési dugók. A város 1966-ban megválasztott polgármestere, Kim Hjonok szorgalmazta az 1899 óta működő villamospálya felszedését és helyette egy metró építését, amit azonban a kormányban többen is elleneztek, az instabil gazdasági helyzetre hivatkozva. Kim utódja, Jang Theksik terjesztette elő a metró konkrét tervét, amit az elnök, Pak Csonghi először elvetett, majd Korea Japánba delegált nagykövetének, I Huraknak a közbelépése nyomán mégis elfogadott.[11]

A szöuli metróhálózat első vonalának építése így 1971-ben kezdődött meg, japán gazdasági és technikai segítséggel. Ázsiában Japán és Észak-Korea után Dél-Korea lett a harmadik ország (Szöul pedig a negyedik város), amelyik metróépítésbe fogott.[11] A tokiói metróhoz való hasonlóság megjelenik a szöuli metróhálózaton is, már az első vonal a vasút-metró kapcsolatra épült: az elővárosi vonatok befutnak a metróalagútba. Az első vonalat 1974-ben nyitották meg,[11] majd az 1980-as, és az 1990-es években egyre intenzívebbé vált a metróépítés.

A metróhálózat Szöulon túl a szöuli agglomerációba tartozó számos települést szolgál ki, köszönhetően részben a vasút-metró kapcsolatnak.[11] A fejlesztések ma is tovább folynak, több építkezés zajlik egyszerre továbbra is közvetlenül a hálózaton, de előfordulnak a metró által indukált más kötöttpályás fejlesztések is az agglomerációban.

A vonalakat színnel és számmal egyaránt megkülönböztetik egymástól, a városi forgalomban résztvevő, a nemzeti vasúttársaság, a Korail üzemeltetésében levő vonalak az 1-es kivételével nevet viselnek.

A vonalak építése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dél-koreai főváros első metróvonala (a Koraillel közösen működtetett szakaszokat is beleszámítva) ma a leghosszabbnak számít Dél-Koreában. A vonal teljes hossza 200,6 km, melyet a metróvonal vasúthoz való kapcsolódási pontjainak köszönhet. Az eredetileg vörös, ma sötétkék színnel jelzett vonal központi eleme egy, 1974. augusztus 15-én átadott, 7,8 km hosszú alagútszakasz,[12] melyen keresztül a Korail szerelvényei átmérős viszonylatkialakítással tudnak áthaladni a belváros alatt. A föld alatt a szerelvények 1500V DC, a föld felett pedig 25 000V AC ellátásúak, ami japán jellegzetesség. Az első vonal alagútja nem fúrással készült, hanem árkot ástak, amibe aztán beleépítették az alagutat, ez a módszer jóval olcsóbb.[11]

A vonal három fő ágból áll, letérképezi a Szöult övező agglomeráció jó részét. 2014-es adatok szerint az északi ágon a vonatok Szojoszanig, a délin Sincshangig, a nyugati ág pedig Incshonig közlekedik, keresztezve az incshoni metrót. A vonal déli irányban rendelkezik egy további rövid, egy megállós oldalággal Kvangmjongba.[13] A viszonylat túlnyomó hányadát a Korail üzemelteti, ennek megfelelően a szerelvények bal oldalon közlekednek.[11] A belváros alatti alagút a Seoul Metro társaság kezelésében van. A vonalon személy, és gyorsított, nem mindenhol megálló vonatok egyaránt közlekednek.

Szöul második metróvonalát 1978-ban kezdték építeni, a teljes átadásra 1984 májusában került sor.[14] A vonalat eredetileg Jongpho és Vangsimni közé tervezték, azonban a polgármester az utolsó pillanatban egy körgyűrű építése mellett döntött.[11] Az 1990-es években nagyszabású bővítés kezdődött meg, 1990 és 1996 között 33,5 kilométerrel bővült a hálózat az első négy vonalon.[14] Ugyanebben az időben a város megkezdte négy másik vonal építését is, és megalakult az ezeket üzemeltető Seoul Metropolitan Rapid Transit, mely 1995 és 2000 között fokozatosan adta át az 5–8 vonalakat.[15] A Seoul Metro Line9 Corporation által üzemeltetett 9-es vonalat – mely a Kimpho repteret köti össze Kangnammal – 2009-ben nyitották meg.[16]

A 100%-ban Korail által üzemeltetett metróvonalak közül a Pundang vonalat 1994-ben adták át, a Jungang vonalat 2005-ben, a Kjongi vonalat 2009-ben, a Kjongcshun vonalat 2010-ben, a Szuin vonalat pedig 2012-ben. Az átadás óta szinte mindegyiket bővítették.[17]

A Sinbundang vonalat 2011-ben nyitották meg,[18] ezt volt Dél-Korea első teljesen automatizált, vezető nélküli metróvonala.[16] Az Incshon metróvonal 1 1999-ben készült el,[19] az U vonal 2012-ben,[20] az Everline pedig 2013-ban.[21] Ezeket a vonalakat más-más cégek üzemeltetik.

Hálózata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kimpho nemzetközi repülőtér állomása a 9-es és az AREX vonalon.
Phangjo állomás a Sinbundang vonalon.
Csongdzsa állomás a Sinbundang vonalon.
Sindap állomás a 2-es vonalon.
Tongdemun történelmi és kulturális park állomás az 5-ös vonalon.
Vonal neve
Vonal neve
koreai nyelven
Kezdő állomás
Végállomás(ok)
Állomások száma
Teljes hossz
Üzemeltető
Tulajdonos
1-es vonal
1호선 Szojoszan Incshon / Sincshang / Kvangmjong / Szodongthan 98 192,8 km[* 1] (Korail)[22]
7,8 km (Seoul Metro)[1]
Korail / Seoul Metro Dél-Korea kormánya / Szöul
2-es vonal
2호선 City Hall / Szongszu / Sindorim City Hall / Sinszol-tong / Kkacshiszan 51 60,2 km[1] Seoul Metro Szöul
3-as vonal
3호선 Tehva Ogum 43 19,2 km[* 2] (Korail)[22]
38,2 km (Seoul Metro)[1]
Korail / Seoul Metro Dél-Korea kormánya / Szöul
4-es vonal
4호선 Tanggoge Oido 48 40,4 km[* 3] (Korail)
31,7 km (Seoul Metro)[1]
Korail / Seoul Metro Dél-Korea kormánya / Szöul
5-ös vonal
5호선 Panghva Szangil-tong / Macshon 51 52,3 km[1] Seoul Metropolitan Rapid Transit Szöul
6-os vonal
6호선 Ungam Ponghvaszan 38 35,1 km[1] Seoul Metropolitan Rapid Transit Szöul
7-es vonal
7호선 Csangam Puphjong-ku cshong 51 57,1 km[1] Seoul Metropolitan Rapid Transit Szöul / Pucshon / Incshon
8-as vonal
8호선 Amsza Moran 17 17,7 km[1] Seoul Metropolitan Rapid Transit Szöul
9-es vonal
9호선 Kehva Sinnonhjon 25 26,9 km[1] Seoul Metro Line9 Corporation Szöul / Seoul Metro Line9 Corporation
AREX
공항철도 Szöul állomás Incshon nemzetközi repülőtér 11 58,0 km[23] Korail Airport Railroad Dél-Korea kormánya
Csungang vonal
중앙선 Jongszan Jongmun 28 71,2 km[22] Korail Dél-Korea kormánya
Kjongi vonal
경의선 Kongdok / Szöul állomás Munszan 23 46,3 km[22] Korail Dél-Korea kormánya
Kjongcshun vonal
경춘선 Szangbong Cshuncshon 22 81,3 km[22] Korail Dél-Korea kormánya
Pundang vonal
분당선 Vangsimni Szuvon 36 46,8 km[22] Korail Dél-Korea kormánya
Szuin vonal
수인선 Oido Szongdo 9 13,0 km[22] Korail Dél-Korea kormánya
Sinbundang vonal
신분당선 Kangnam Csongdzsa 6 18,5 km[24] Sinbundang Line & NeoTrans Dél-Korea kormánya / Sinbundang Line & NeoTrans
Incshon  1
인천 1호선 Kjejang International Business District 29 29,4 km[25] Incheon Transit Incshon
EverLine
용인 경전철 Kihung Csonde–Everland 15 18,1 km[26] Yongin Rapid Transit Corporation Jongin / Yongin Rapid Transit Corporation
U vonal
의정부 경전철 Palgok Thapszok 15 11,1 km[27] Uijeongbu LRT Corporation Idzsongbu / Uijeongbu LRT Corporation
Összesen:
973,1 km

Az Everline és az U vonal hivatalosan még nem számít a metró részének,[28] de fokozatosan szerepeltetni kezdik a szolgáltatók a csatlakozásokat jelölő térképeken.[13]

Fejlesztések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Járműpark[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sinbundang vonal vezető nélküli Hyundai Rotem vonatai

A Seoul Metro által üzemeletetett első négy vonalon 1954 kocsi közlekedik (egyenáramú szaggatós, frekvenciaváltós és ellenállásvezérléses egyaránt), öt depó található, az új típusú frekvenciaváltós kocsikat a Hyundai Mobis, a Hyundai Rotem, a Daewoo Heavy Industries és a Hyundai Precision Industry gyártotta;[2] a Seoul Metropolitan Rapid Transit Corp által üzemeltetett 5–8 vonalakon 1616 kocsi fut és 6 depó található;[3] a külön társaság által felügyelt 9-es vonalon 96 kocsi közlekedik,[4] a Korail vonalain összesen 2445,[5] az Incshon vonalon pedig 272.[6] A Sinbundang vonalon, a 9-es vonalon és az incshoni metróvonalon a Hyundai Rotem kocsijai közlekednek, a Sinbundang vonalon 72 darab vezető nélküli távvezérlésű vonat jár.[29][30]

Tarifák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

T-Money kártya

A szöuli metróhálózaton alapdíj van 10 kilométerig, melyet követően 10 és 40 kilométer között 5 kilométerenként 100 vont kell fizetni, Szöulon belül 40 kilométer felett 10 kilométerenként még 100 vont, Szöulon kívül 30 kilométer felett 5 kilométerenként újabb 100 vont.[31]

Alapdíj (10 km)[31] 19 év felett 13 és 18 év között 6-12 év között
T-Money 1050 von 900 von 450 von
Vonaljegy 1150 von 1000 von 500 von

A T-money kártyák újratölthető kártyák, melyekkel olcsóbb az utazás. 2500 vonért kaphatóak kihelyezett automatáknál és egyes üzletekben. A kártya Deluxe verziója a megtett kilométerek után pontgyűjtési lehetőséget is kínál. A kártya a metrón kívül más közlekedési eszközökön is felhasználhat, például buszokon és taxik esetében is. Szöulon kívül Kjonggi tartományban, Tedzsonban, Incshonban, Teguban és Puszanban is használható.[31][32]

A T-Money mellett elérhető az M-PASS kártya is, mely a szöuli 1-9 metróvonalakra, az incshoni metróvonalra, az AREX vonalra, személyvonatokra és a szöuli helyi érdekű vasutakra érvényes (a Sinbundang vonal kivételével). A kártya 20 utazást tesz lehetővé egy nap, 1, 2, 3, 5 és 7-napos verzóban kapható. A kártya T-Money-kompatibilis, így amennyiben megfelelő kredit található rajta, a leutazott 20 utazást követően T-Money-ként funkcionálva lehet tovább használni, akár üzletekben való vásárlásra is. az egynapos kártya 10 000, a hétnapos 59 500 vonba kerül.[32]

Felszereltség, szolgáltatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Biztonság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Balesetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közönségszolgálat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A forrásban a táblázat első három sora és a Janghang Line vonatkozik az 1-es vonalon működtetett szakaszokra, az azonosításhoz lásd a vonal térképét[22]
  2. A forrásban az Ilsan Line vonatkozik erre a szakaszra[22]
  3. A forrásban a Gwacheon/Ansan Line vonatkozik erre a szakaszra[22]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j 지하철건설현황 (Korean nyelven). Seoul City Government. (Hozzáférés: 2014. február 22.)
  2. ^ a b Train. Seoul Metro. (Hozzáférés: 2014. július 24.)
  3. ^ a b Operation Status. Seoul Metropolitan Rapid Transit Corp. (Hozzáférés: 2014. július 24.)
  4. ^ a b Rolling Stock. Metro 9. (Hozzáférés: 2014. július 24.)
  5. ^ a b Current Status of Metro Trains. Korail. (Hozzáférés: 2014. július 24.)
  6. ^ a b General Information. Incheon Transit. (Hozzáférés: 2014. július 24.)
  7. Subway Passenger Transportation (koreai nyelven). City of Seoul. (Hozzáférés: 2014. július 14.)
  8. The world's longest metro and subway systems. Railway Technology, 2013. december 10. (Hozzáférés: 2014. július 24.)
  9. Sanghajban van a világ leghosszabb metróhálózata. MNO, 2013. december 29
  10. What are the world's best metro systems?. CNN, 2013. január 9. (Hozzáférés: 2014. július 24.)
  11. ^ a b c d e f g Seoul’s first subway line opened in 1974. Korea Times, 2011. február 13. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  12. History. Seoul Metro. (Hozzáférés: 2014. július 24.)
  13. ^ a b Virtual Station. Seoul Metro. (Hozzáférés: 2014. július 24.)
  14. ^ a b History. Seoul Metro. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  15. History. Seoul Metropolitan Rapid Transit. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  16. ^ a b Subway. Visit Seoul. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  17. Metro. Korail. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  18. History. Sinbundang Line & NeoTrans. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  19. History. 2014-7-25
  20. 연혁 (koreai nyelven). Uijeongbu LRT Corporation. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  21. 주요연혁 (koreai nyelven). Yongin Rapid Transit Corporation. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  22. ^ a b c d e f g h i j Metro Lines & Trains in Operation. Korail. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  23. Introduction. Korail Airport Railroad. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  24. 무인운전 시스템의 장점 (koreai nyelven). Sinbundang Line & NeoTrans. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  25. General information. Incheon Transit Corporation. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  26. 노선안내 (koreai nyelven). Yongin Rapid Transit Corporation. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  27. 사업개요 (koreai nyelven). Uijeongbu LRT Corporation. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  28. 제3조(정의) (koreai nyelven). Seoul Metro. (Hozzáférés: 2014. július 28.)
  29. EMUs. Hyundai Rotem. (Hozzáférés: 2014. július 29.)
  30. Railway System. Hyundai Rotem. (Hozzáférés: 2014. július 29.)
  31. ^ a b c Subway. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2014. augusztus 11.)
  32. ^ a b Transportation Cards. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2014. augusztus 11.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szöuli metró témájú médiaállományokat.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz A szöuli metróban használt villamos motorvonatok témájú médiaállományokat.