Bécsi metró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bécsi metró
(Wiener U-Bahn)
U-Bahn Wien.svg
A metró logója
A hálózat térképe
Schnellverbindungen Wien.png
Adatok
Hálózat 78,4 km
Átadás 1976
Vonalak száma 5
Állomások száma 104
Nyomtáv 1435 mm
Napi forgalom 1,3 millió fő
Éves forgalom 567,6 millió fő[1]
Üzemeltető
Üzemeltető Wiener Linien
A Bécsi metró
(Wiener U-Bahn) weboldala
Elhelyezkedése
Bécsi metró(Wiener U-Bahn) (Ausztria)
Bécsi metró(Wiener U-Bahn)
Bécsi metró
(Wiener U-Bahn)
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 48° 14′ 29″, k. h. 16° 21′ 48″Koordináták: é. sz. 48° 14′ 29″, k. h. 16° 21′ 48″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bécsi metró témájú médiaállományokat.
Metróépítés 1973-ban
Messe Prater állomás V típusú metrókocsikkal
U típusú osztrák gyártmányú metrókocsi
Az U típus egyes korszerűsített változata az U2 típusjelzést kapta
Bal:Az E6 típusú jármű bemutatása. Ekkor még a Stadtbahn-ra szánták a kocsikat, a Stadtbahn megszűnése után pedig au U6-on közlekedtek 2008-ig
Jobb:Egy, a Zweierlinién közlekedő E1 villamos motorkocsi
Az E6 járműveket felváltó T1 motorkocsi az U6-os vonalon, mely elődjéhez hasonlóan szintén képes villamospályán is haladni
Az egyik legrégebbi megálló: Schönbrunn, 1898-ban nyitották meg
Az egyik legújabb megálló: Aspern Nord, 2013-ban nyitották meg.
Erdberg, forgalomirányítási központ
Aktuális vonalhálózati térkép...
...és tervek 2023-ra

A bécsi metró (németül Wiener U-Bahn) az osztrák főváros, Bécs öt vonalból álló metróhálózata. A metróvonalak belvárosi része föld alatt halad, kivéve a U6-ost, amely a régi bécsi városi vasút viaduktjain közlekedik. A modern metró első szakaszát 1976. május 8-án nyitották meg, de két vonal (az U4 és az U6) még a régi vasút részét képezte, amelyet viszont már 1898-ban megnyitottak. A hálózat az utóbbi években dinamikusan fejlődik, átlagosan kétévente hosszabbodik valamely vonal néhány megállóval, legutóbb az U2-es vonal meghosszabbítását adták át Seestadtig (magyarul Tóváros) 2013. október 5-én[2].

Viszonylatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vonal Útvonal Építés Hossz Állomások
száma
Állomások
átlagos távolsága
Menetidő
U1 Reumannplatz ↔ Leopoldau 1978 – 2006 14,541 km 19 808 m 26 perc
U2 Seestadt ↔ Karlsplatz 1980 – 2013 16,848 km 20 887 m 30 perc
U3 Ottakring ↔ Simmering 1991 – 2000 13,402 km 21 670 m 25 perc
U4 Hütteldorf ↔ Heiligenstadt 1976 – 1981 16,361 km 20 861 m 29 perc
U6 Siebenhirten ↔ Floridsdorf 1989 – 1996 17,347 km 24 754 m 34 perc

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bécs metróhálózatának történelme a 19. századba nyúlik vissza. 1898-ban három Stadtbahn vonal épült. Ezeket később átalakították két metróvonallá (4-es és 6-os), és egy Schnellbahn elővárosi vasúttá. 1968-ban a város vezetősége úgy döntött, hogy kiépítenek egy kezdetleges metróhálózatot. Ez az 1-es, a 2-es félkör, amit részben megépített villamosalagútból alakítottak ki, és a 4-es vonalat tartalmazta. Az U2-t ezt követően több ütemben meghosszabbították. A Karlsplatztól kezdtek építkezni, ahonnan az összes vonal kiindult. Elsőként a Reumannplatz–Karlsplatz közötti és Heiligenstadt–Schottenring közötti szakaszokat adták át. 1982-re már mind a három vonal teljesen elkészült. A 2010. október 2-án átadott, az U2 vonalán található Donauspital állomás lett a bécsi metró 100. állomása.

Bécs metróhálózata több helyen használja a régebbi közlekedési eszközök (Stadtbahn, villamos) nyomvonalát. Részben ennek következménye, részben pedig költséghatékonysági okai vannak, hogy sok helyen felszínen vezetik a pályát. A metróvonalak jó összeköttetéssel rendelkeznek egymással (néha több csomópontban is) és a villamoshálózattal, valamint az S-Bahn vonalakkal is. Ennek az a következménye, hogy kevésbé problémás az átszállás, bizonyos célállomások többféleképpen is elérhetők, nem olyan széttagolt a hálózat mint Budapesten. Az U6-os vonal kivételével mindenhol olyan metrókocsik közlekednek, amelyek gond nélkül átmehetnek egy másik viszonylatra, Budapesten ilyenre egyáltalán nincs lehetőség.

Szakaszok átadásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bécsi metrószakaszok és állomások átadásának vagy megszüntetésének éve (a megállók mai nevével)

Dátum Vonal Az átadott/megszüntetett szakasz vagy megálló
1976. május 8. U4 Heiligenstadt ↔ Friedensbrücke (Ekkor még csak ez a két állomás volt)
1978. február 25. U1 Reumannplatz ↔ Karlsplatz
1978. április 3. U4 Friedensbrücke ↔ Schottenring
1978. augusztus 15. U4 Schottenring ↔ Schwedenplatz ↔ Karlsplatz
1978. november 18. U1 Karlsplatz ↔ Stephansplatz
1979. november 24. U1 Stephansplatz ↔ Nestroyplatz
1980. augusztus 30. U2 Schottenring ↔ Rathaus ↔ Karlsplatz
1980. október 26. U4 Karlsplatz ↔ Meidling Hauptstraße
1981. február 28. U1 Nestroyplatz ↔ Praterstern
1981. augusztus 31. U4 Meidling Hauptstraße ↔ Hietzing
1981. december 20. U4 Hietzing ↔ Hütteldorf
1982. szeptember 3. U1 Praterstern ↔ Kagran
1989. október 7. U6 Philadelphiabrücke ↔ Nußdorfer Straße ↔ Heiligenstadt/Friedensbrücke
U4 Längenfeldgasse metrómegálló (Újonnan épült, közös megálló)
U6
1991. március 4. U6 Nußdorfer Straße ↔ Friedensbrücke (Az érintett vonal megszűnt)
1991. április 6. U3 Erdberg ↔ Volkstheater
1993. szeptember 4. U3 Volkstheater ↔ Westbahnhof
1994. szeptember 3. U3 Westbahnhof ↔ Johnstraße
1995. október 7. U4 Spitelau
1995. április 15. U6 Philadelphiabrücke ↔ Siebenhirten
1995. október 7. U4 Spitelau állomás
1996. május 4. U6 Nußdorfer Straße ↔ Floridsdorf, Nußdorfer Straße ↔ Heiligenstadt
1998. december 5. U3 Johnstraße ↔ Ottakring
2003 Szeptember 27. U2 Lerchenfelder Straße állomás
2000. december 2. U3 Erdberg ↔ Simmering
2006. szeptember 2. U1 Kagran ↔ Leopoldau
2008. május 10. U2 Schottenring ↔ Praterstern ↔ Stadion
2010. október 2. U2 Stadion ↔ Aspernstraße
2013. október 5. U2 Aspernstraße ↔ Seestadt

Fejlesztési elképzelések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elkövetkező években az U1-es vonal déli irányú fejlesztése a fő cél. Az U2-es vonalat át fogják alakítani, a Rathaus-tól délre eső szakasz átkerül az új U5-ös vonalhoz, és az U2-t a Matzleinsdorfer Platz-on keresztül a Wienerbergig hosszabbítják dél felé.[3] Az U5-ös vonal kiépítése már konkretizálódott: első szakasza a jelenlegi tervek szerint 2018-ban készülne el úgy, hogy részben a mai U2-es vonal alagútjának egy részét veszi majd igénybe, a Rathaus-tól pedig északnyugatra fordul.[3] Egy 2014 nyarán lebonyolított on-line szavazás alapján az U5-ös vonal megjelenési színe türkizkék lesz.[4]

Járművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az U1; U2; U3; U4 viszonylatokon eredetileg az 1970-es években gyártott U típusok szerelvények közlekedtek. Az első példányok 1972-ben lettek gyártva. Ezek egy részét korszerűsítették U1, U11 majd később U2 típusúra. Ebből a fajta járműből összesen 133 ikermotorkocsi készült egyészen 1997-ig. Jelenleg ezek a kocsik a járműpark jelentős részét teszik ki, de cseréjük folyamatban van.[5]
Az egykori Bécsi Közlekedési Vállalat (Wiener Verkehrsbetriebe) 1998-ban egy 60 metrószerelvényre szóló keretszerződést kötött a Siemens/Adtranz/Elin konzorciummal. A szerződés szerint a metrószerelvényeknek egyenként hat kocsiból kell állniuk és teljes hosszukban átjárhatóknak kell lenniük. Az új szerelvények egy részét az U1-es és U2-es vonalak új szakaszaira szánták, másik részét pedig az 1970-es években gyártott öreg szerelvények cseréjére kívánták felhasználni. 2000 márciusában a prototípust már a jogutód Wiener Linien cég vette át tesztelésre (időközben az Adtranz céget a Bombardier magába olvasztotta). Először 2000 végén, az U3-as vonal új szakaszán szállított utasokat az új szerelvény. A közlekedési vállalat 2002 szeptemberében rendelte meg az első 20 szerelvényt, ezek 2005 februárja óta többé-kevésbé folyamatosan érkeznek az osztrák fővárosba. Az 50. új szerelvényt 2014 októberében vették állományba [6] A szélső kocsik v típusúak , melyek főleg abban különböznek a V tíustól, amelyek a szerelvény közbülső kocsijai, hogy nem rendelkeznek hajtott tengellyel. A v/V típusú kocsik szériái között természetesen vannak kisebb különbségek, mint például az utastér színvilága.

Az U6-os vonalon a többitől nagyban különböző metrókocsik közlekednek. Ezek a kocsik részen félsóvezetékből kapják az áramot. A 6-os metrón eredetileg Siemens gyártmányú E6-os motrokocsik C6-os pótkocsikkal, melyek még a Stadtbahn számára készültek, csak a megszüntetése után egy kis átalakítással az U6-on kezek közlekedni. Ezeket a járműveket 2004 óta fokozatosan elkezdték lecserélni. A régebbi kocsik 2008. december 24-én búcsúztak el véglegesen a 6-os metrótól. Azóta csak az alacsony-padlós T1 és T sorozatú kocsik közlekednek.

Műszaki tulajdonságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

V típus
nyomtávtávolság 1435 mm
hossz (szerelvényenként) 111,2 m
kocsik száma 1 szerelvényben 6 db
saját tömeg 162,6 t
ülőhely 260 db
végsebesség 80 km/h
T1 típus
nyomtávtávolság 1435 mm
hossz (Kocsinként) 27300 mm
szélesség 2650 mm
padlómagasság 440 mm
motorok száma (kocsinként) 4 db
motorteljesítmény (külön-külön) 110 kW
maximális gyorsulás utasokkal 1,3 m/s²
Legnagyobb engedélyezett sebesség 80 km/h

Csomópontok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Átszálási lehetőségek
Állomás Vonalak
Karlsplatz Wien U1.svg Wien U2.svg Wien U4.svg
Praterstern Wien U1.svg Wien U2.svg
Stephansplatz Wien U1.svg Wien U3.svg
Schwedenplatz Wien U1.svg Wien U4.svg
Volkstheater Wien U2.svg Wien U3.svg
Schottenring Wien U2.svg Wien U4.svg
Landstraße Wien U3.svg Wien U4.svg
Westbahnhof Wien U3.svg Wien U6.svg
Längenfeldgasse Wien U4.svg Wien U6.svg
Spittelau Wien U4.svg Wien U6.svg

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. [1]
  2. U2-Verlängerung zur Seestadt seit 5. Oktober. (Hozzáférés: 2013. november 3.)
  3. ^ a b [2]
  4. [3] Linie U5 wird türkis (Hozzáférés: 2014. augusztus 30.)
  5. Selejtezik az U típusú szerelvényeket
  6. Az ötvenedik új metró

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rudolf Gerlich (Red.): Wiener U-Bahn: ein Jahrhundertprojekt. Verlag Jugend & Volk, Wien 1980, ISBN 3-224-19006-X
  • Walter J. Hinkel (Hrsg.): 1969–1993: die 1. und 2. Ausbauphase der Wiener U-Bahn. Compress-Verlag, Wien 1985
  • Ernst Kurz: Die städtebauliche Entwicklung der Stadt Wien in Beziehung zum Verkehr, Magistrat der Stadt Wien Geschäftsgruppe Stadtplanung, Wien 1981
  • Wiener Linien GmbH (Hrsg.): 3 Jahrzehnte U-Bahn-Bau in Wien, Keller, Wien 2000, ISBN 3-900607-39-7

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bécsi metró témájú médiaállományokat.