Bécsi metró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bécsi metró
(Wiener U-Bahn)
Train-Karlsplatz.JPG
Osztrák gyártmányú metrókocsi
A hálózat térképe
Schnellverbindungen Wien.png
Adatok
Hálózat 78,4 km
Átadás 1976
Vonalak száma 5
Állomások száma 104
Nyomtáv 1435 mm
Napi forgalom 1,3 millió fő
Éves forgalom 567,6 millió fő [1]
Üzemeltető
Üzemeltető Wiener Linien
A Bécsi metró
(Wiener U-Bahn) weboldala
Elhelyezkedése
Bécsi metró(Wiener U-Bahn)  (Ausztria)
Bécsi metró(Wiener U-Bahn)
Bécsi metró
(Wiener U-Bahn)
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 48° 14′ 29″, k. h. 16° 21′ 48″Koordináták: é. sz. 48° 14′ 29″, k. h. 16° 21′ 48″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bécsi metró témájú médiaállományokat.

A bécsi metró (németül Wiener U-Bahn) az osztrák főváros, Bécs öt vonalból álló metróhálózata. A metróvonalak belvárosi része föld alatt halad, kivéve a U6-ost, amely a régi bécsi városi vasút viaduktjain közlekedik. A modern metró első szakaszát 1976. május 8-án nyitották meg, de két vonal (az U4 és az U6) még a régi vasút részét képezte, amelyet viszont már 1898-ban megnyitottak. A hálózat az utóbbi években dinamikusan fejlődik, átlagosan kétévente hosszabbodik valamely vonal néhány megállóval, legutóbb az U2-es vonal meghosszabbítását adták át Seestadtig (magyarul Tóváros) 2013. október 5-én[2].

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Metróépítés 1973-ban

Bécs metróhálózatának történelme a 19. századba nyúlik vissza. 1898-ban három Stadtbahn vonal épült. Ezeket később átalakították két metróvonallá (4-es és 6-os), és egy Schnellbahn elővárosi vasúttá. 1968-ban a város vezetősége úgy döntött, hogy kiépítenek egy kezdetleges metróhálózatot. Ez az 1-es, a 2-es félkör, amit részben megépített villamosalagútból alakítottak ki, és a 4-es vonalat tartalmazta. Az U2-t ezt követően több ütemben meghosszabbítottak. A Karlsplatztól kezdtek építkezni, ahonnan az összes vonal kiindult. Elsőként a Reumannplatz–Karlsplatz közötti és Heiligenstadt–Schottenring közötti szakaszokat adták át. 1982-re már mind a három vonal teljesen elkészült. A 2010. október 2-án átadott, az U2 vonalán található Donauspital állomás lett a bécsi metró 100. állomása.

Bécs metróhálózata több helyen lett régebbi közlekedési eszközökből (Stadtbahn, villamos) átalakítva. Ennek a maradványa, hogy sok helyen felszínre érkeznek a metrók. A földalatti jó összeköttetéssel rendelkezik a villamoshálózattal és a Bécsi S-Bahn vonalakkal is. Ezeket kombinálják is, így kevesebb átszállásra van szükség, nem olyan széttagolt a hálózat mint Budapesten.

Fejlesztési elképzelések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elkövetkező években az U1-es vonal déli irányú fejlesztése a fő cél. Az U2-es vonal további északi hosszabbítása is napirenden van. Jelenleg vitatott, de komoly érvek szólnak mellette, hogy ugyancsak az U2-est déli irányban meghosszabbítva a most épülő Hauptbahnhofot bekötik a metróhálózatba. A távlati tervek közt szerepel a U6-os vonal északi hosszabbítása és az U5-ös vonal kiépítése. Az utóbbi az elképzelések szerint a mai U2-es vonal alagútjának egy részét fogja igénybe venni.

Új típusú szerelvények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egykori Bécsi Közlekedési Vállalat (Wiener Verkehrsbetriebe) 1998-ban egy 60 metrószerelvényre szóló keretszerződést kötött a Siemens/Adtranz/Elin konzorciummal. A szerződés szerint a metrószerelvényeknek egyenként hat kocsiból kell állniuk és teljes hosszukban átjárhatóknak kell lenniük. Az új szerelvények egy részét az U1-es és U2-es vonalak új szakaszaira szánták, másik részét pedig az 1970-es években gyártott öreg szerelvények cseréjére kívánták felhasználni. 2000 márciusában a prototípust már a jogutód Wiener Linien cég vette át tesztelésre (időközben az Adtranz céget a Bombardier magába olvasztotta). Először 2000 végén, az U3-as vonal új szakaszán szállított utasokat az új szerelvény. A közlekedési vállalat 2002 szeptemberében rendelte meg az első 20 szerelvényt, ezek 2005 februárja óta többé-kevésbé folyamatosan érkeznek az osztrák fővárosba.

Műszaki tulajdonságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • nyomtáv: 1 435 mm
  • hosszúság: 111,2 m
  • tömeg: 162,6 t
  • ülőhely: 260 fő
  • végsebesség: 80 km/h

Viszonylatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bécs gyorsvasúti hálózata (U-Bahn és S-Bahn)
Név Útvonal Építés Hossz Állomások száma Állomások átlagos távolsága
U1 Reumannplatz ↔ Leopoldau 1978 – 2006 14,6 km 19 811 m
U2 Karlsplatz ↔ Seestadt 1980 – 2013 16,7 km 20 781 m
U3 Ottakring ↔ Simmering 1991 – 2000 13,5 km 21 675 m
U4 Hütteldorf ↔ Heiligenstadt 1976 – 1981 16,4 km 20 863 m
U6 Siebenhirten ↔ Floridsdorf 1989 – 1996 17,5 km 24 761 m

Csomópontok, átszállóhelyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Átszállóhely Vonal Vonal Vonal Megjegyzés
Karlsplatz U1 U2 U4 WLB

Ez az egyetlen háromvonalas csomópont

Praterstern U1 U2 S-Bahn Wien.svg
Stephansplatz U1 U3 City
Schwedenplatz U1 U4
Volkstheater U2 U3
Schottenring U2 U4
Landstraße U3 U4 S-Bahn Wien.svg Logo ÖBB.svg CAT
Westbahnhof U3 U6 S-Bahn Wien.svg Logo ÖBB.svg
Längenfeldgasse U4 U6 Közös állomás, a két vonal szerelvényei egymás mellett állnak meg és (különösen csúcsidőn kívül) átszálláshoz bevárják egymást
Spittelau U4 U6 S-Bahn Wien.svg Logo ÖBB.svg

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. [1]
  2. U2-Verlängerung zur Seestadt seit 5. Oktober. (Hozzáférés: 2013. november 3.)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rudolf Gerlich (Red.): Wiener U-Bahn: ein Jahrhundertprojekt. Verlag Jugend & Volk, Wien 1980, ISBN 3-224-19006-X
  • Walter J. Hinkel (Hrsg.): 1969–1993: die 1. und 2. Ausbauphase der Wiener U-Bahn. Compress-Verlag, Wien 1985
  • Ernst Kurz: Die städtebauliche Entwicklung der Stadt Wien in Beziehung zum Verkehr, Magistrat der Stadt Wien Geschäftsgruppe Stadtplanung, Wien 1981
  • Wiener Linien GmbH (Hrsg.): 3 Jahrzehnte U-Bahn-Bau in Wien, Keller, Wien 2000, ISBN 3-900607-39-7

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bécsi metró témájú médiaállományokat.