Roland lovag

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Roland lovag (736-740 között – Roncesvalles, 778. augusztus 5.), frank gróf, Nagy Károly császár rokona, a 12 paire egyike, Bretagne kormányzója.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Életéről a fentieken túl csak annyi biztosat tudunk, hogy Nagy Károly császár hispániai hadjáratában a visszavonuláskor hősi halált halt, mint az utóvéd főparancsnoka, midőn a baszk-ok a Pireneusok egy szűk völgyében rájuk támadtak. A viszonylag közeli Blaye város Szent Roman templomában lett eltemetve.

Hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szentként tisztelt Roland hatása az európai kultúrára felmérhetetlen. Ebben nem annyira ő, mint inkább az játszott szerepet, hogy személyét használták fel példaképként a középkori világrend szellemi megerősítésére. (A keresztesek 1099. július 15-én, Roland napján foglalták el Jeruzsálemet.) Legendáját először az említett hispániai hadjáratban résztvevő Turpin, Reims érseke fogalmazta meg. Ezt felhasználva íródott a Legenda Aurea-ban olvasható története, a Nagy Károly császár című írásban. Itt már a szerző ideológiai szándéka szerint nem a baszkok szerepelnek támadókként, hanem a szaracén hódítók. Ez alapján született 1080 körül Turoldus tollából a Roland-ének. Szent Roland személyében a hitvalló mártíromsága egyesült az aktív küzdelemmel. A mű a román stílus-ú katedrálisok szimbolikus szerkesztőművészetének és ellenpontozó mívességének mintájára, annak szellemében íródott. Nem csupán a francia középkornak, hanem a Dante előtti egész európai irodalomnak legjelentősebb alkotása.

Roland az egységes Európa jelképe volt a Respublica Christiana idején. (A 19. század közepéig szinte minden német városházán ott állt szobra.) Rolandban testesült meg a középkori emberi ideál: a hűbérurát szeretettel szolgáló harcos lovag.

Felhasznált források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Roland-Ének. Ófrancia históriás ének egy oxfordi kéziratból. Eötvös József Könyvkiadó, 1996.
  • Jacobus de Voragine: Legenda Aurea. Helikon Kiadó, 1990.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent Roland Lovag