Árapály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dagály...
... és apály
Az árapály jelenség miatt kialakult élőhely egy sziklás tengerparton

Az árapály jelensége a közeli égitestek egymásra gyakorolt tömegvonzása által egymáson létrehozott alakváltozások. Földi értelemben az árapály vagy régies nevén tengerjárás a tenger szintjének periodikus emelkedése (áradat vagy dagály) és süllyedése (apály), melyet a Hold és a Nap vonzásának befolyása okoz. A dagály és az apály között átlagosan 6 óra 12 perc telik el.[1] Egy évben 705 dagály van.[2] A tengerparti síkság apály idején szárazra, dagálykor pedig víz alá kerülő része az árapálysíkság. Az árapály energiáját árapályerőművek hasznosíthatják.

Mechanizmusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az árapály jelenségben a közelsége miatt a Hold kapja a legnagyobb szerepet. Az égitestek vonzása a Föld felszínének felé fordított részére természetszerűen erősebben hat, mint annak a középpontjára, leggyengébb pedig a felszínnek az égitesttel ellentétes oldalára; így a gravitációs erők eredője a hold felőli, és a túloldali oldalon magasabb vízszintet eredményez. A középhelyzethez képesti relatív változás a négyzetesen csökkenő gravitációs potenciál miatt a hold felőli oldalon nagyobb. A Nap is hasonló hatással van a bolygónkra, és a Nap-Hold együttállásai generálják a legszélsőségesebb árapály jelenségeket.

Ciklikus jelenségek a tengerjárásban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Félhavi egyenlőtlenség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Különlegesen magas dagály – szökőár – következik be, ha a Hold és a Nap egy irányban (újhold), vagy egymással ellentétes irányban (telihold) foglal helyet. Csökken a vízszintek közötti különbség, amikor a két égitest iránya nagyjából derékszöget zár be.

Havi egyenlőtlenség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hold földközelsége idején jóval nagyobb vonzást fejt ki a földi víztömegekre. A legnagyobb dagályszintek akkor fordulnak elő, amikor a Föld napközelsége idején (december) a újhold, illetve a holdtölte a Hold földközelségével esik egybe.

Deklinációs egyenlőtlenség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dagálymagasságokat a Hold és a Nap pillanatnyi deklinációja is befolyásolja.

Napi egyenlőtlenség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elméleti dagálymagasság ott a legnagyobb, ahol a Hold a zenitben delelhet, tehát az északi és a déli szélesség 28,5º közötti területen fordulhat elő.

Az árapállyal összefüggő jelenségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A talajvíz árapálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemcsak a tengereknél és óceánoknál, hanem a földkéreg kőzeténél is megfigyelhető árapályjelenség. Ezt az elsők között bizonyították a Aggteleki-karsztban található Vass Imre-barlang kutatásakor. A környék karsztforrásainak vízhozamát folyamatosan regisztrálták, a barlang főágában az egymással szemközti falakba fúrt vasrudakkal mérték a kőzet mozgását, majd az adatokat egybevetették az árapályciklusokkal. Eredményül azt kapták, hogy az árapály miatt a kőzetből víz szorul ki, amely megnöveli a karsztforrások vízhozamát. A változás akár több száz liter/perces is lehet.

Torlóár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A torlóár a hidrológiában az a jelenség, amikor a dagály által kiváltott hullám felhatol egy folyó medrébe. Az emelkedő dagály a vizet benyomja a folyótorkolatba, és az összeszűkülő mederbe egy vagy több hullám hatol be a folyásiránnyal szemben. Tolóár csak néhány helyen keletkezik a világon, ahol különösen magas a dagály, és egy széles öbölből egy szűk folyómederbe nyomul be a víz. Egy nagyobb tolóár a hajóforgalmat is veszélyeztetheti, a szörfösöknek azonban kihívást jelent.

Vihardagály[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vihardagály a tenger felől érkező erős szél és a dagály egybeesése idején jön létre, ilyenkor a vízszint több méterrel haladhatja meg a maximális dagályszintet.

Az apály- és dagályszintek közötti különbség helyi eltérései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amplitúdó (szintemelkedés) összeadódásának hatására a szökőár végig szalad az óceánok felszínén. Az Atlanti-óceánon az árhullám mint egyetlen hullámtaraj halad északi irányba.

Ez az atlanti árhullám nagyjából egy nap alatt éri el Európa és Anglia partjait. További egy napra van szüksége, hogy megkerülje a Brit szigeteket. Ennek eredményeként a La Manche csatorna árhulláma és az Északi-tenger árhulláma nagyjából egy időben, a normandiai partoknál találkozik. Ekkor a dagály magassága gyakran eléri a 10, különleges esetekben a 14 métert is.

Nagyon alacsony ellenben az árapályváltozás a Földközi-tengeren és annak melléktengerein, például az Adrián valamint a Balti-tengeren, mivel ezek a tengerek csak szűk szorosokon keresztül érintkeznek az Atlanti-óceánnal.

A legnagyobb helyi különbségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apály
Dagály
Apály Mont-Saint-Michel-nél
Dagály Mont-Saint-Michel-nél

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Glenn D. Considine (főszerk.): Van Nostrand's Scientific Encyclopedia, 2008, John Wiley & Sons, Inc., ISBN 978-0-471-74338-5, p. 1150.
  2. Glenn D. Considine (főszerk.): Van Nostrand's Scientific Encyclopedia, 2008, John Wiley & Sons, Inc., ISBN 978-0-471-74338-5, p. 5445.
  3. 20 méteres dagálymagasság is lehet a Fundy-öbölben (Origo.hu)