Lissai csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lissai csata
Die Seeschlacht bei Lissa.jpg

Konfliktus Porosz–osztrák–olasz háború, déli hadszíntér
Időpont 1866. július 20.
Helyszín Adriai-tenger, Lissa közelében
Eredmény Jelentős osztrák győzelem
Szemben álló felek
Flag of Italy (1861-1946) crowned.svg Olasz Királyság Flag of the Habsburg Monarchy.svg Habsburg Birodalom
Parancsnokok
Flag of Italy (1861-1946) crowned.svg Carlo di Persano Flag of the Habsburg Monarchy.svg Wilhelm von Tegetthoff
Szemben álló erők
Flag of Italy (1861-1946) crowned.svg 12 páncélozott hajó
10 cirkáló
4 ágyúnaszád
Flag of the Habsburg Monarchy.svg 7 páncélozott hajó
1 gőz hajtású kétfedélzetű hajó
6 cirkáló
12 ágyúnaszád
Veszteségek
2 páncélozott hajó elsüllyedt
620 halott
40 sebesült
38 halott
138 sebesült
Térkép
Lissa (Horvátország)
Lissa
Lissa
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 10′ 35″, k. h. 16° 03′ 12″Koordináták: é. sz. 43° 10′ 35″, k. h. 16° 03′ 12″

A lissai csata vagy visi csata tengeri ütközet volt az Olasz Királyság és a Habsburg Birodalom között, amely 1866. július 20-án Vis (olaszul: Lissa, ma Horvátországhoz tartozik) szigeténél zajlott le döntő osztrák győzelemmel. A jól felszerelt olasz flotta állt szemben a jóval gyengébb, alig fölszerelt, de teljes morális fölényben lévő osztrák flottával. (A német Krupp művek nem szállította le a megrendelt nagy űrméretű hajóágyúkat, ezért volt szükség egyéb fegyver híján a döfőorral végrehajtott támadásra.) Az olasz flotta hadműveletének célja az „Adria Máltájának”, nevezett, erődítményekkel jól megerősített Lissa szigetének elfoglalása volt.

A csata lefolyása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az olasz flotta az osztrák hajókhoz képest délkeleti irányban sorakozott fel. Az osztrák hajók - gyengébb tűzerejük és számbeli hátrányuk okán igyekeztek „V”-formációba rendeződve megtámadni az olaszokat, hogy közelharcban süllyeszthessék el őket. Az olaszoknak érthetően az ágyútűzzel való távoltartás állt érdekében.

A csata heves ágyútűzzel kezdődött. Pár perc után az SMS Drache parancsnoka elesett, az SMS Kaiser sorhajó súlyos sérülésekkel visszavonult. Ezt követte az SMS Erzherzog Ferdinand Max híressé vált, döfőorros rohama a Re d’Italia ellen. Maximilian von Sterneck parancsnok saját kezűleg irányította vágósarkantyús hajóját az olasz páncélosba, amelynek oldalába hatalmas léket ütött. A Re d’Italia azonnal elsüllyedt. Haláltusája 3 percig tartott. 364 ember veszett hullámsírba. Az összeütközést követően néhány másodpercig halálos csend támadt, majd az osztrák legénység üdvrivalgásba tört ki. Ez volt a tengeri csaták történetében az utolsó vágósarkantyús öklelés.

Közben az egyik olasz ágyúnaszád, a Palestro lőszerraktárát találat érte, a hajón tűz ütött ki. A sérülten úszó SMS Kaisert eközben megközelítette az olasz Affondatore. Az olasz parancsnok megpróbálta meglékelni a sérült Kaisert, de a többi osztrák hajótól kapott tüzérségi találatok úgy megrongálták, hogy kénytelen volt kitérni és távolabbra manőverezni hajójával. Az égő Palestro felrobbant, 228 tengerész közül 26 menekült meg. Persano gróf, flottaparancsnok a zászlóshajóját hátrahagyva támadást vezényelt, de a parancsnokok megtagadták az engedelmességet.

Az olasz hajók visszavonultak. A súlyosan sérült Affondatore néhány nap múlva az anconai hadikikötőben süllyedt el.

Következményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vereségről az olasz propaganda és a külföldi antant-propaganda álhírt terjesztett: „Kaiser elsüllyedt, a hajóhad tisztikara megsemmisült.” Válaszul Tagetthoff a külföldi tiszteket és a sajtó képviselőit meghívta az „elsüllyesztett” Kaiser fedélzetére, helyszíni szemlére. Itt ő maga tartott díszbeszédet, egész „elpusztult” tisztikarának részvételével.

Augusztus 10-én újra harcra készen állt Tegetthoff flottája, de a szemben álló hatalmak 12-én fegyverszünetet kötöttek. Az olasz főparancsnokot hadbíróság elé állították.

Hadrend[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lissai tengeri ütközethez felvonult erők

Ausztria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első divízió /Páncélos hajók/ Tegetthoff ellentengernagy
Hajó neve Hajó fajtája Hajó vízkiszorítása[1]
SMS Erzherzog Ferdinand Max (zászlóshajó) 1. osztályú páncélos fregatt 5130 t (5140 t)
SMS Habsburg 1. osztályú páncélos fregatt 5130 t (5140 t)
SMS Kaiser Max 2. osztályú páncélos fregatt 3588 t (3588 t)
SMS Don Juan d’Austria 2. osztályú páncélos fregatt 3588 t (3588 t)
SMS Prinz Eugen 2. osztályú páncélos fregatt 3588 t (3588 t)
SMS Drache 3. osztályú páncélos fregatt 3065 t (2824 t)
SMS Salamander 3. osztályú páncélos fregatt 3065 t (3027 t)
SMS Kaiserin Elisabeth Felderítő lapátkerekes gőzös 1470 t
Második divízió /Fahajók/ Anton von Petz kommodore
Hajó neve Hajó fajtája Hajó vízkiszorítása[1]
SMS Kaiser (zászlóshajó) Sorhajó 5194 t (5194 t)
SMS Novara 1. osztályú fregatt 2497 t (2497 t)
SMS Fürst Felix Schwarzenberg 1. osztályú fregatt 2514 t (2656 t)
SMS Radetzky 2. osztályú fregatt 2198 t (2198 t)
SMS Donau 2. osztályú fregatt 2198 t (2198 t)
SMS Adria 2. osztályú fregatt 2198 t (2198 t)
SMS Erzherzog Friedrich Korvett 1474 t (1570 t)
SMS Greif Felderítő lapátkerekes gőzös 1260 t
SMS Stadion (fegyverzet nélkül) Felderítő gőzös 1400 t
Harmadik divízió /Ágyúnaszádok/ Ludwig Eberle korvettkapitány
Hajó neve Hajó fajtája Hajó vízkiszorítása[1]
Hum (zászlóshajó) Ágyúnaszád 869 t
Dalmat Ágyúnaszád 869 t
Vellebich Ágyúnaszád 869 t
Wall Ágyúnaszád 852 t
Reka Ágyúnaszád 852 t
Seehund Ágyúnaszád 852 t
Streiter Ágyúnaszád 852 t
Narenta Szkúner 501 t
Kerka Szkúner 501 t
Andreas Hofer Ágyúnaszád 770 t

Olaszország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első hajóraj /Páncélos hajók/ Persano tengernagy
Hajó neve Hajó fajtája Hajó vízkiszorítása[2]
Ré d’Italia (zászlóshajó) Páncélos fregatt 5700 t
Ré di Portogallo Páncélos fregatt 5700 t
Maria Pia Páncélos fregatt 4250 t
San Martino Páncélos fregatt 4250 t
Ancona Páncélos fregatt 4250 t
Castelfidardo Páncélos fregatt 4250 t
Messaggiero Felderítő lapátkerekes gőzös 1000 t
Második hajóraj /Fahajók/ Giovannbattista Conte Albini tengernagy
Hajó neve Hajó fajtája Hajó vízkiszorítása[2]
Maria Adelaide (zászlóshajó) Fregatt 3459 t
Duca di Genova Fregatt 3515 t
Carlo Alberto Fregatt 3200 t
Gaeta Fregatt 3980 t
Garibaldi Fregatt 3680 t
Principe Umberto Fregatt 3501 t
Vittorio Emanuele Fregatt 3415 t
San Giovanni Korvett 1780 t
Guiscardo Korvett 1400 t
Harmadik hajóraj /Páncélos hajók/ Giuseppe Vacca ellentengernagy
Hajó neve Hajó fajtája Hajó vízkiszorítása[2]
Principe di Carignano (zászlóshajó) Páncélos fregatt 4086 t
Affondatore Páncélos koshajó 4070 t
Terribile Páncélos korvett 2700 t
Formidabile Páncélos korvett 2700 t
Palestro Páncélos ágyúnaszád 2000 t
Varese Páncélos ágyúnaszád 2000 t
Esploratore Felderítő lapátkerekes gőzös 1000 t
Flottila /Az Első Hajóraj alárendeltségébe tartozott/
Hajó neve Hajó fajtája Hajó vízkiszorítása[2]
Vinzaglia Ágyúnaszád 262 t
Montebello Ágyúnaszád 262 t
Canfienza Ágyúnaszád 262 t
Sirena Felderítő naszád  ?
? Szállítógőzös  ?

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Az első adatok innen, a zárójeles adatok innen származnak.
  2. ^ a b c d Az adatok innen származnak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]