Prágai béke (1866)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A békével kialakult Északnémet Szövetség területe, pirossal jelölve

Az 1866. augusztus 23-án aláírt prágai békeszerződés a porosz–osztrák–olasz háborút zárta le. A háborúból győztesen kikerült Porosz Királyság (és olasz szövetségese) a vesztes osztrákok számára nem diktált megalázó feltételeket, ugyanis Bismarck terveiben az Osztrák Császársággal ismét szövetségeseként kívánt számolni. (Ez végül 1879-ben a kettős szövetség révén valósult meg.)

A béke következményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A béke értelmében a Német Szövetség felbomlott; a szerződés kötelezte Ausztriát, hogy ismerje el a porosz vezetésű új német egységet, amivel a „kisnémet egység” valósult meg, ebből 1867-ben megalakult az Északnémet Szövetség. Poroszországhoz csatolták Hannovert, a Hesseni Választófejedelemséget (Kurhessen), a Nassaui Hercegséget, valamint Frankfurt szabadvárost. Az 1864-ben Dániától elragadott, és azóta a Német Szövetség igazgatása alatt álló Holsteini Hercegséget Poroszország kapta meg.

A prágai szerződés rendelkezése szerint Ausztria elveszítette Veneto tartományt (Velence várossal együtt), valamint a mai Friuli-Venezia Giulia tartomány nyugati részét. (Ennek alapján kötötték meg az osztrák–olasz békeszerződést október 3-án Bécsben).˙Az elveszített területeket Ausztria nem közvetlenül az olaszoknak adta át, akikkel a háború során katonai összetűzésbe került, és vereséget is mért rájuk, hanem a tárgyalások során közreműködő III. Napóleonnak ajánlotta fel, aki átadta őket az Olasz Királyságnak. Venetó és Friuli átadásával a szerződés részben kielégítette Olaszország Ausztriával szembeni területi igényeit, e követelések átmenetileg alább hagytak.

A prágai béke 2.§-a kimondja: „…Ő Felsége Ausztria Császára… a Maga részéről hozzájárul…, hogy a Lombard–Velencei Királyság az Olasz Királysággal egyesíttessék…”

4.§: „Ő Felsége Ausztria császára elismeri az eddigi Német Szövetség feloszlatását, és hozzájárul Németország újjáalakulásához az Osztrák Császárság részvétele nélkül. Éppen úgy megígéri Ő Felsége, hogy azon szorosabb szövetségi viszonyt elismeri, melyet Ő Felsége Poroszország királya a Majna vonalától északra alapítani fog, és kijelenti miszerint egyetért azzal, hogy a vonaltól délre fekvő német államok olyan szövetségre lépjenek, melynek az Északnémet Szövetséggel való nemzeti kapcsolata kettejük közötti megállapodás tárgya, és melynek nemzetközi függetlensége lesz.”

Ezen felül az Osztrák Császárságtól 40 millió arany kárpótlást követeltek, melynek összegét azonban később lecsökkentették.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]