Fehérterror
A fehérterror fogalmát több korszakban, több államföldrajzi térre értelmezve is használhatjuk.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Néhány történeti előfordulása
1. Ellenforradalmi terror általában. A fehér szín ellenforradalmi jelentése a nagy francia forradalom idejére nyúlik vissza, akkor alakult ki a fehér-vörös ellentétpár. A Bourbon-ház liliomos fehér zászlaja jelképezte az ellenforradalmat, a jakobinusok radikális szárnyának vörös zászlaja pedig a forradalom továbbvitelének szándékát jelezte. Franciaországban 1815-ben tombolt fehérterror.
2. Magyarországon kb. az 1919 augusztusa és 1921 decembere közötti időszakra használt elnevezés. A kegyetlenkedéseket, gyilkosságokat különítményesek követték el az 1919 március-július közötti kommunista tanácsköztársaság vezetői és szimpatizánsai, illetve a berendezkedő új rendszerrel szemben állók ellen. Hírhedtek voltak a Prónay Pál és Ostenburg-Moravek Gyula által vezetett különítmények. A tanácsköztársaság bukása után megindult a nemkívánatos személyek internálása, amelyről egy belügyminiszter által kibocsátott bizalmas utasítás rendelkezett. Internálhatóvá váltak azok a kommunisták is, akik konkrét politikai bűncselekmény elkövetésével nem voltak gyanúsíthatóak. Ugyanezen nap egy belügyminiszteri rendelet a letartóztatásokról is született, ami szerint bizonyítékok hiányában is letartóztatható az, akiről feltételezhető, hogy kommunista érzelmű.
A „fehérterror” a kommunista bűntettek (vörösterror) helyszíneit járta végig, és azok valódi vagy vélt elkövetőit, felelőseit vonta felelősségre, sokszor igen erőszakos, kegyetlen módszerekkel. A mozgalomnak a higgadtabb történészi értékelések szerint nagyságrendileg ugyanannyi áldozata volt mint a megelőző vörösterrornak (500-600 között, esetleg több, de jóval 1000 alatt), bár a Horthy- és a Kádár-rendszerre, valamint a baloldali emigrációra is jellemző volt, hogy az ellenpólus által elkövetett gyilkosságok számát igyekeztek eltúlozni (Böhm Vilmos hadügyi népbiztos, ill. a szintén emigráns Jászi Oszkár pl. teljesen irreálisan 5000 körülire tette az áldozatok számát); ezeknek a túlzásoknak időnként a külföldi történelemtudomány is hitelt adott)[1] [2]. Létezik 300-as becslés is [3]. Teljes körű és megbízható lista az áldozatokról természetesen egyik esetben sem maradt fenn, így minden ilyesfajta adat becslésnek tekintendő. . A két „terrorhullám” értékelése mindmáig - erős ideológiai (időnként aktuálpolitikaivá váló) töltetű - történészi viták tárgya.
3. Az USA-ban működő feketeellenes társaság, a Ku Klux Klan jellemzésére is használják.
[szerkesztés] Hivatkozások
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ Püski Levente: A Horthy-korszak Magyarországon. Link beill. 2010- szept. 02.
- ↑ Török Bálint: Trianon magyar szemmel. Magyar Szemle, 2010. jún.
- ↑ Romsics Ignác: Rendszerváltások és számonkérések 1918-1920. (Előadás írott változata). Link beill. 2010. szeptember 2.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Irodalom
- Resnick: The White Terror and the Political Reaction of 1815-1816 in France. 1962.
- Sutherland: France 1789-1815. Revolution and Counter-revolution. 1986
- Magyarország története tíz kötetben. 1918-1919, 1919-1945. Főszerk. Ránki György. Budapest, 1978.
- Markovits Györgyi: Magyar pokol. A magyarországi fehérterror betiltott és üldözött kiadványok tükrében. Budapest, 1964.
