Szász Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szász Lajos (Szatmárnémeti, 1888. február 26.Budapest, 1946. augusztus 24.) magyar politikus, miniszter a Sztójay- és a Szálasi-kormányban.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szálasi-kormány (Szász Lajos az ülő sorban jobbról az első)

1910-ben végezte el a jogi egyetemet, Budapesten. Eleinte Beregszászon dolgozott, majd 1919-től Budapesten lett pénzügyminiszteri számvizsgáló, pénzügyi titkár. 1926-tól minisztériumi titkár lett, majd 1935-től a pénzügyminisztériumban a költségvetési osztály vezetője. 1937 és 1942 között államtitkár volt a Darányi-, Imrédy-, Teleki- és Bárdossy-kormányban. 1936-tól a budapesti egyetemen tanárként dolgozott is. 1942. október 19-től 1944. március 22-ig tárca nélküli közellátásügyi miniszter volt a Kállay-kormányban. 1944. március 22-ét követően a Sztójay-kormányban volt iparügyi miniszter, ezt a tisztségét augusztus 29-ig megőrizte, amikor Sztójay Döme miniszterelnököt lemondatták és helyébe Lakatos Géza került. A Lakatos-kormányban kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter volt. A nyilas hatalomátvételt követően továbbra is megmaradt tisztségében, egészen 1945 március 27-ig. A kormány többi tagjával együtt Németországba menekült. Itt fogták el a szövetségesek és, mint háborús bűnöst kiadták Magyarországnak. A Népbíróság ügyét Sztójay Döme egykori miniszterelnökkel, Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszterrel, vitéz Rátz Jenő miniszterelnök-helyettessel és Kunder Antal közlekedésügyi miniszterrel együtt tárgyalta. A tárgyalás során mindannyiukat halálra ítélték, de Rátz Jenő és Kunder Antal ítéletét életfogytiglanra módosították. A többieket golyó által kivégezték.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]