Marosi Ernő

Marosi Ernő (Miskolc, 1940. április 18.) Széchenyi-díjas magyar művészettörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1991 és 2000 között az MTA Művészettörténeti Intézete igazgatója, 2002 és 2008 között az MTA társadalomtudományi alelnöke.

Életpályája

1958-ban érettségizett, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar magyar–művészettörténet szakára, ahol 1963-ban szerzett tanári diplomát. 1967-ben szerezte meg egyetemi doktori címét.

Diplomájának megszerzése után az egyetem tanársegéde, később adjunktusa lett. 1974-ben az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportjának helyettes vezetőjének nevezték ki. Az egyetemen megbízott oktatóként, címzetes docensi címmel tanított tovább. 1982-től másodállású docens, majd 1991-ben megkapta egyetemi tanári kinevezését. Emellett a régi művészettörténet osztály vezetője is volt. Egyetemi tanári kinevezésével azonos évben a kutatócsoportot átszervezték és az MTA Művészettörténeti Kutatóintézete lett, amelynek igazgatójává nevezték ki. A kutatóintézet 2000-ig vezette, majd kutatóprofesszori megbízást kapott.

1977-ben védte meg a művészettörténeti tudományok kandidátusi, 1990-ben akadémiai doktori értekezését. A Művészettörténeti Bizottság tagja lett. 1993-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2001-ben rendes tagjává. 2002-ben a tudományos köztestület társadalomtudományi alelnökévé választották, mely tisztségében 2005-ben megerősítették. 1996 és 2002 között a Filozófiai és Történettudományi Osztály elnökhelyettese volt. Közben a Kiadói Bizottságot is vezeti. A Művészettörténeti Bizottság és az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa társadalomtudományi szakbizottságának elnöke.

1991 és 1996 között az UNESCO művészettörténeti bizottságának (CIHA) volt vezetőségi tagja. 1997-ig a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja volt, ahova 2003-ban tért vissza.

Kutatási területei a középkori (14–15. századi) magyar és egyetemes művészettörténet, elsősorban a romanika és a gótika korszakai.

Családja

Felesége a 2004-ben elhunyt Szabó Júlia művészettörténész volt. Házasságukból két leánygyermek született.

Díjai, elismerései

• Fitz József-díj (1991)
• Szűcs Jenő-díj (1995)
• Széchenyi-díj (1997) – Nemzetközi elismertségű tudományos, tudományszervezői, szerkesztői és pedagógiai tevékenységéért.
• Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díj (2001)
• Deák Ferenc-díj (2007)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2009)

Főbb publikációi

• A középkori művészet világa (szerk., 1969)
• A román kor művészete (1972)
• Bevezetés a művészettörténetbe (1973)
• Magyar falusi templomok (1975)
• Emlék márványból vagy homokkőből (szerk., 1976)
• Die Anfänge der Gotik in Ungarn (1984)
• Magyarországi művészet 1300–1470 körül (szerk., 1987)
• A budavári szoborlelet (Zolnay Lászlóval, 1989)
• Kép és hasonmás (1996)
• A középkor művészete I–II. (1996–1997)
• A középkori művészet történetének olvasókönyve (szerk., 1997)
• Az Árpád-kor művészeti emlékei (Wehli Tündével, 1997)
• A magyar művészettörténet-írás programjai (1999)
• Templomok Magyarországon (Dercsényi Balázzsal, 2002)
• A gótika Magyarországon (2008)

Források

• Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. ISBN 963-8477-45-8 Online elérés
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 844. o.
• MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 721. old., ISSN 1787-288X
• Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia honlapján
• Szakmai önéletrajza az MTA honlapján