Straub F. Brunó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Straub Ferenc Brunó
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 6. elnöke
Hivatali idő
1988. június 29.1989. október 23.
Előd Németh Károly
Utód

Született 1914. január 5.
Nagyvárad
Elhunyt 1996. február 15. (82 évesen)
Budapest

Foglalkozás biokémikus, akadémikus

Straub Ferenc Brunó (Nagyvárad, 1914. január 5.Budapest 1996. február 15.) biokémikus, akadémikus, 1988 és 1989 között a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának utolsó elnöke.

Tudományos munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Straub F. Brunó biokémikus volt. 1937-től tanított a Szegedi Egyetemen, a II. világháború után, 1945-ben, 31 évesen az egyetem Biokémia Tanszékének egyetemi tanára lett.

1948-ban kinevezték a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Biokémiai Intézete igazgatójává. 1960 és 1967 között a Magyar Tudományos Akadémia biokémia részlege elnöke volt. Két alkalommal is, 1967 és 1973, valamint 1985 és 1988 között az Akadémia alelnökévé választották. Közben 1971-ben kinevezték az MTA az évben alapított Szegedi Biológiai Központ főigazgatójává is.

Kutatói tevékenysége főleg az enzimek, az izomműködés, a fehérjeszintézis és a sejtlégzés területére koncentrálódik. 1941-ben ő fedezte fel az aktint; állati szervezetből sárgaenzimet állított elő, amelyet Straub-diaporáznak neveztek el. Tudományos eredményeit 1948-ban és 1958-ban Kossuth-díjjal ismerte el az állam. 1981-ben Akadémiai Aranyérem kitüntetésben részesült, 1986-ban pedig Pro Natura emlékérem díjazást vehetett át.

Politikai tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Straub 1948-ig tagja volt az MKP-nak, majd 1956-ig az abból alakult MDP-nek. 1985-től a tudományos és művészeti élet reprezentánsaként Szentágothai János akadémikus, Bánffy György és Kállai Ferenc színművészek, valamint Varga Imre szobrászművész mellett párton kívüliként került a Parlamentbe.[1] 1988. június 29-én, Németh Károly utódaként megválasztották a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa utolsó elnökévé. 1989. október 23-án, a Magyar Köztársaság kikiáltásának napján az Elnöki Tanács megszűnt. Elnöki tisztsége megszűnésével Straub visszavonult a közszerepléstől, és egészségi állapota miatt tanári munkásságát is abbahagyta.

Fő művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Biokémia, Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, 1949
  • Általános, szervetlen és analitikai kémia, Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1950
  • Szerves kémia (orvostanhallgatók számára), Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1951
  • Általános és szervetlen kémia, Medicina Kiadó, Budapest, 1958
  • Biológiai lexikon I–IV. Főszerk. Straub F. Brunó. Budapest: Akadémiai. 1975–1978. ISBN 963-05-0529-0

Szerkesztői munka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Tudomány főszerkesztője (1983-1989)

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Akadémiai kislexikon II. (L–Z). Főszerk. Beck Mihály, Peschka Vilmos. Budapest: Akadémiai. 1990. ISBN 963-05-5281-9

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
Németh Károly
A Magyar Népköztársaság
Elnöki Tanácsának Elnöke

1988–1989
A Magyar Népköztársaság címere (1957–1989)
Utódja:
-