Varga Imre (szobrász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Varga Imre
Varga Imre (2004).jpg
magyar szobrászművész
Született 1923. november 1. (91 éves)
magyar 1919-1946 Siófok
Foglalkozása szobrász

Varga Imre (Siófok, 1923. november 1.) Kossuth-díjas magyar szobrászművész.

Pátzay Pál és Mikus Sándor tanítványaként diplomázott a budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1956-ban. Első egyéni kiállítását 1967-ben rendezte Budapesten. 1972-ben a Tihanyi Múzeumban nyílt gyűjteményes tárlata, ettől kezdve Európa majdnem minden rangos képzőművészeti eseményén részt vett munkáival. 1973-ban Kossuth-díjat kapott, 1982-ben Herder-díjjal tüntették ki. Az Európai Akadémia tagja. 1983 óta állandó kiállítása működik Óbudán, a Laktanya utcában. A francia kormány 1989-ben a Művészeti és Irodalmi Rend parancsnoki fokozata kitüntetést,[1] az olasz köztársasági elnök 1996-ban az Olasz Köztársasági Érdemrend lovagi keresztjét adományozta neki. Hazai és külföldi tereken, templomokban, középületekben mintegy 300 alkotását helyezték el. Szobrai állnak Belgiumban, Franciaországban, Lengyelországban, Németországban, Norvégiában és Izraelben. Özvegy (felesége: Szabó Ildikó, 1944–től 2010-ben bekövetkezett haláláig). Két fiuk született (Tamás, 1953, szobrászművész és Mátyás, 1961, díszlettervező-grafikus), Budapesten él.

Élete és szakmai pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gimnáziumi tanulmányait Székesfehérváron, Budán és Szombathelyen végezte. 1937-ben középiskolás diákként csoportos kiállításon mutatták be festményeit és rajzait Párizsban. Ezután a Műegyetem áramlástechnikai tanszékén ösztöndíjasként tanult. A második világháború elején elvégezte a katonai akadémiát, majd repülőtisztként szolgált. A háború vége amerikai hadifogságban érte. 1948-ban Budapesten lett gyári munkás.

1950-ben felvették a Képzőművészeti Főiskolára, mesterei Mikus Sándor és Pátzay Pál szobrászművészek voltak. Az I. Országos Képzőművészeti Kiállításon (Budapest, Műcsarnok) bemutatták „Vasmunkás” című szobrát.

4 évvel később az V. Magyar Képzőművészeti Kiállításon szerepelt művével („Parasztlány”), majd egy évvel később a Fiatal Képzőművészek és Iparművészek Kiállításán (Budapest, Ernst Múzeum) négy szoborral szerepelt. 1956-ban „Magvető” című szobrával diplomázott kitüntetéssel a főiskolán (ez a szobor később a budapesti Mezőgazdasági Kiállításon szerepelt, majd a lajosmizsei Falumúzeum kertjében állították fel).

1956-ban szilenciummal büntették, mert a forradalom idején géppisztolyt viselt.

1957-ben a Tavaszi Tárlaton „Fiú akt” és „Női portré” című alkotásaival szerepelt, majd két évvel később a VII. Magyar Képzőművészeti Kiállításon három művét mutatták be: a „Zenét hallgató nő” címűt utóbb a budapesti Fővárosi Művelődési Házban (XI. kerület, Fehérvári út) állították fel. Az 1950-es évek végén több szobrát állították fel köztéren: „Mackók/Medvék” (Gyöngyös), „Galambok/Madaras kő” (Hegyeshalom), „Úszó nő/Lebegő nő” (Hajdúszoboszló), „Ülő lány” (Budapest, Dániel út) 1960-ban díjat nyert az első Marx–Engels-emlékműpályázaton, majd „Napozó nő” kútfiguráját felállították a hódmezővásárhelyi Tüdőgondozó Intézet kertjében. 1962-ben a IX. Magyar Képzőművészeti Kiállításon szerepelt műveivel. 1969-ben Munkácsy Mihály-díjat kap. A III. Országos Kisplasztikai Biennálén 2 évvel később, Pécsett, a Művészeti Alap különdíját nyeri.

1973-ban Kossuth-díjat kapott. 2 évvel később Érdemes művész címmel tüntették ki. 1977-ben a Kulturális Minisztérium nívódíját kapta meg az 1976-ban felavatott köztéri műveiért (Pro Arte Budapest). Két év múlva kiváló művész lett.

1980-tól 10 éven át függetlenként országgyűlési képviselő volt. 1983 óta állandó kiállítása van Óbudán.

1982-ben Herder-díjat kapott. 1983-tól a Német Akadémia tagja, valamint a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntetik ki. Ez évtől működik állandó kiállítása az óbudai Laktanya utcában. 1984-ben SZOT-díjat kapott. Egy évre rá Siófok díszpolgára lett.

1989-ben a Francia Köztársaság Ordre des Arts et des Lettres érdemrendjének parancsnoki jelvényével tüntetették ki, és megkapta az Olasz Köztársaság érdemrendjének (Ordine al Merito) tisztikeresztjét, valamint a Lengyel Kultúráért kitüntetést.

Hajdúböszörmény díszpolgára. 1991 óta az Európai Akadémia tagja.

2003-ban az Egyesült Királyság-beli Portészobrászok Társasága (Society of Portrait Sculptors) kitüntette a társaság legrangosabb emlékérmével, a Jean Masson Davidson díjjal. [2]

Világszerte több mint háromszáz köztéri szobra áll.

Kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéni kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1967 • Dorottya u. Galéria, Budapest
  • 1972 • Tihanyi Múzeum, Tihany
  • 1974 • Zacheta, Varsó
  • 1975 • Győr • Nyíregyháza
  • 1976 • Műcsarnok, Budapest • Dunaújváros • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged • Siófok • Somogyi Képtár, Kaposvár
  • 1981 • Népház, Tatabánya • Kiskunhalas • Galerie am Weidendamm, Berlin
  • 1982 • Collegium Hungaricum, Bécs • Vigadó Galéria, Budapest
  • 1983 • József Attila Múzeum, Makó • Béri-Balogh Ádám Múzeum, Szekszárd • Budapest, Laktanya u. (állandó kiállítás)
  • 1984 • Könyvtár, Siófok • Paks • Bázel • XLI. velencei biennále, Velence
  • 1985 • Bad Kissingen • Hamburg
  • 1986 • Bécs • Párizs
  • 1988 • Veszprémi Galéria, Veszprém • Miskolci Galéria, Miskolc
  • 1993 • Koller Galéria, Budapest [Kárpáti Évával]
  • 1996 • Kálmán Imre Múzeum, Siófok
  • 1999 • Koller Galéria, Budapest

Válogatott csoportos kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1950, 1954 • 1., 5. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
  • 1967 • I. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
  • 1970 • IV. Európai Plasztikai Biennálé, Musée Rodin, Párizs • Mai magyar művészet, Würzburg
  • 1971 • Mai magyar művészet, Párizs • Zágráb [Kondor Bélával, Ország Lilivel] • Magyar grafika és kisplasztika, Nápoly • Új művek, Műcsarnok, Budapest • I. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok, Budapest
  • 1972 • Mai magyar művészet, Koppenhága • Mai magyar szobrászat, Moszkva
  • 1973 • Mai magyar művészet, Belgrád
  • 1974 • Mai magyar művészet, Bécs
  • 1976 • XXXVII. velencei biennále, Velence
  • 1980 • XXXIX. velencei biennále, Velence • Művészet és társadalom, Műcsarnok, Budapest
  • 1984 • Kunstmesse, Bázel
  • 2001 • Szobrászaton innen és túl, Műcsarnok, Budapest.

Fontosabb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kun Béla-emlékmű (1986)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kun Béla-emlékmű a Szoborparkban

1986-ban ünnepelte a munkásmozgalom Kun Béla, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság vezetője születésének 100. évfordulóját. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága a Párttörténeti Intézet javaslatára erre a kitüntetett alkalomra emlékmű felállítását határozta el még 1981-ben.[3] A mű 1991 óta a Szoborpark Múzeumban látható.

Varga Imre szerint az eltávolításra szavazók nem értették meg igazán a szobor mondanivalóját. „Kun Béla csak egyike az emlékmű szereplőinek, a lámpaoszlop mellett állva, kezében a kalapjával búcsúzik az eszméktől. Elöl az a négy ukrán tiszt, akiket ki akart végeztetni. A felvonulás jobb oldalán Uitz Béla és Derkovits Gyula figurája áll, a bal oldalon Károlyi Mihály, esernyőt tartva a felesége és a gyereke fölé. Történelmi pannó arról, hogy 1919-ben ez volt a helyzet.” - nyilatkozta a művész 2013-ban.[4]

Károlyi Mihály-emlékmű (1975)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hasonlóképpen nagy vitákat váltott ki Károlyi Mihály megformálása is. Annak idején az MSZMP KB-ban azt szerették volna, ha a fiatal, erőteljes emberként ábrázolja a művész a politikust, ehelyett a konfliktusok által megtört, illúziók nélküli figurát láthatunk[5] a szinte ráomló neogótikus ívek alatt. A szobrot addigi helyéről, a budapesti Kossuth térről 2013-ban eltávolították, majd a művész szülővárosában, Siófokon állították fel újra..

Köztéri művek Magyarországon a felavatás időrendjében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1950-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mackók (kő, 1958, Gyöngyös)[6]
  • Galambok (kő, 1958, Hegyeshalom)
  • Fortuna-cégér (bronz, 1958, Budapest, Hess András tér)

1960-as évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Zenét hallgató nő (kő, 1960, Budapest, Dániel úti SZOT Üdülő)
  • Napozó nő (bronz, 1961, Hódmezővásárhely, TBC Gondozó Intézet)
  • Úszó nő (bronz, 1962, Hajdúszoboszló)
  • Fekvő fiú (bronz, 1963, Tihany)
  • Heverő női akt (bronz, 1964, Debrecen, Kossuth L. Tudományegyetem)
  • Gondolkodó fiú (bronz, 1964, Budapest)
  • József Attila (bronz, 1964, Szeged, JATE)
  • Kétalakos kompozíció (mészkő, 1964, Nagybátony)
  • Magvető (alumínium, 1964, Budapest, Mezőgazdasági Kiállítás, áthelyezve 1973-ban Lajosmizsére)
  • Páva (krómacél, hegesztett réz, 1965, Rajka)
  • Kígyókirály (réz, 1965, Győr)
  • Ady Endre-mellszobor (ruskicai márvány, 1966, Ráckeve, Ady Endre Gimnázium)
  • Korvin Ottó-mellszobor (bronz, 1966, Budapest)
  • rácskompozíció (beton, 1967, Budapest, Amerikai úti KISZ-iskola)
  • Három párka (márvány, 1967, Tihany)
  • Három párka (alumínium, 1967, Székesfehérvár)
  • fémdomborítás (1967, Balatonarács)
  • Madách (bronz, 1969, Salgótarján)
  • Táncsics (bronz, 1969, Budapest, Vár)
  • Veres Pálné-emléktábla (márvány, bronz, 1969, Budapest)

1970-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alapító című szobor Tihanyban
Károlyi Mihály szobra Siófok-Széplakon
  • Radnóti (bronz, 1970, Mohács, Salgótarján)
  • Partizán (beton, bronz, 1971, Budapest, Újpest)
  • Város (bronz, beton, 1971, Salgótarján)
  • Professzor (bronz, 1971, Debrecen)
  • Jégzajlás-dombormű (krómacél, poliészter, üveg, 1971, Kisköre, Vízlépcső gépterme)
  • József Attila-mellszobor (bronz, 1971, Budapest)
  • Rajk László-dombormű (bronz, 1971, Budapest, Rajk László u.)
  • Az alapító (bazalt, aranyozott krómacél, 1972, Tihany, Apátság)
  • Zeusz (homokkő, 1972, Budapest, Budaörsi u.)
  • Magvető (1973, Lajosmizse), Nagy István-portré (bronz, 1973, Baja)
  • Lenin-emlékmű (bronz, 1974, Mohács, 1990 után lebontva)
  • Anya és lánya (bronz, 1974, Vác)
  • Czóbel Béla-mellszobor (bronz, 1975, Szentendre, Czóbel Béla Múzeum)
  • Múló idő (bronz, 1975, Siófok)
  • Kulich Gyula-emlékmű (bronz, rézlemez, 1975, Békéscsaba)
  • Károlyi Mihály-emlékmű (bronz, 1975, Budapest, Kossuth L. tér; 2013-ban áthelyezve Siófokra)
  • Emlék felszabadulásunk 30. évfordulójára (beton, ólom, réz, 1975, Kaposvár)
  • Felszabadulási emlékmű (bronz, beton, 1975, Diósjenő)
  • Táncosok (bronz, márvány, 1975, Harkány)
  • Vas István (bronz, 1975, Budapest)
  • Munkás (bronz, 1976, Százhalombatta)
  • Kodály Zoltán (bronz, 1976, Pécs, Sétatér)
  • Pallasz Athéné (hegesztett krómacél, kő, 1976, Budapest, Atheneum Nyomda)
  • Egy stewardess síremléke (bronz, 1976, Budapest)
  • Balázs Béla (bronz, 1976, Szeged)
  • Derkovits (bronz, 1977, Szombathely)
  • Az élet őrzői (bronz, 1977, Szombathely)
  • Czóbel Béla (bronz, 1977, Szentendre)
  • Ady-dombormű (bronz, 1977, Budapest, V. ker., Veres Pálné u.)
  • Munkás (krómacél, 1977, Budapest, Kőbánya)
  • Szőnyi István-mellszobor (bronz, 1977, Budapest, V. ker., Markó u.)
  • Darvas József-síremlék (krómacél, kő, 1977, Budapest, Kerepesi temető)
  • Sárkányrepülő Ikarusz (krómacél, bazalt, 1978, Győr)
  • Prométheusz (krómacél, bazalt, 1978, Szekszárd, Városközp.)
  • Móricz Zsigmond (bronz, 1979, Tiszacsécse)
  • Déry Tibor-síremlék (krómacél, 1979, Budapest, Farkasréti temető)

1980-as évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kaposvári Mártírok-emlékmű megmaradt darabjai Sifokon
La Charogne - Siófok
  • Liszt Ferenc-mellszobor (bronz, 1980, Mecseknádasd)
  • Hatvany Lajos-portré (bronz, 1980, Hatvan)
  • Veres Péter-mellszobor (bronz, 1980, Debrecen)
  • József Attila-portré (bronz, 1980, Makó)
  • Bartók-Kodály-szobor (bronz, 1980, Dunaújváros)
  • Orpheusz és Euridiké (bronz, krómacél, 1980, Tatabánya, Népház)
  • Csodaszarvasok, Mária, a magyarok nagyasszonya, Szent István (vörösrézdomborítás, vörösréz és aranyfüstlemez, bronz, krómacél, 1980, Róma, vatikáni Magyar Kápolna)
  • Várkonyi Zoltán-síremlék (1980, Budapest, Farkasréti temető)
  • Básti Lajos-síremlék (krómacél, 1980, Budapest, Farkasréti temető)
  • Homlokzatdíszítő plasztika (fa, 1981, Makó, József Attila Múzeum)
  • Bartók Béla-szobor (bronz, 1981, Budapest, Bartók Emlékház kertje, Makó)
  • Lenin (bronz, 1982, Gödöllő, 1990 után lebontva)
  • Orbán László-dombormű (bronz, márvány, 1982, Verőcemaros)
  • Honthy Hanna-síremlék (krómacél, 1982, Budapest, Farkasréti temető)
  • Kodály (bronz, 1982, Budapest, Vár, Európa-park)
  • Madarak (krómacél, vas, 1982, Budapest)
  • Liszt Ferenc (krómacél, hegesztett réz, 1983, Pécs, Püspöki Palota)
  • Borárus (bronz, 1983, Budapest, Boráros tér)
  • Ivócsanak-parafrázis (hegesztett réz, 1983, Budapest, Boráros tér)
  • Nagy Lajos (bronz, 1983, Apostag)
  • Kondor Béla (bronz, 1983, Budapest, Havanna úti lakótelep)
  • Lenin (bronz, 1983, Vác, 1990 után lebontva)
  • Czóbel Béla-mellszobor (bronz, 1983, Budapest, V. ker., Október 6. u.)
  • Várkonyi Zoltán-portré (bronz, 1984, Budapest, Vígszínház)
  • Professzorok (bronz, 1984, Debrecen, DOTE)
  • Mártíremlékmű (bronz, 1985, Kaposvár, 1990-ben lebontva, részlete újra felállítva: 1996, Siófok)
  • Lukács György (bronz, 1985, Budapest, Szent István park)
  • Szent Erzsébet és Lajos-lovasszobor (bronz, 1985, Sárospatak)
  • Madarak (krómacél, 1986, Budapest, Fővárosi Hulladékhasznosító Művek)
  • Várakozók (bronz, 1986, Budapest, Óbuda)
  • 1919 emléke (Kun Béla-emlékmű) (krómacél, bronz, 1986, Budapest, Vérmező, 1990 után lebontva, újra felállítva a Budatétényi Szoborparkban)
  • Raoul Wallenberg (bronz, gránit, 1987, Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor)
  • Olof Palme-emlékplasztika (mészkő, gránit, 1987, Budapest, Olof Palme-sétány)
  • Vénusz születése (bronz, krómacél, 1988, Siófok, Városközp.)
  • Szabó Lőrinc (bronz, krómacél, 1988, Miskolc, Avas lakótelep, a majdnem Szabóról elnevezett Avasi Gimnázium előtt)
  • La Charogne (kovácsoltvas, krómacél, 1989, Mezőberény)

1990-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mártíremlékmű (krómacél, 1990, Budapest, Dohány utcai Zsinagóga)
  • II. világháborús emlékmű (1990, Zagyvarékas)
  • Szent Flórián (bronz, krómacél, 1991, Siófok)
  • II. világháborús emlékmű (bronz, krómacél, 1991, Hajdúböszörmény)
  • Kálmán György-síremlék (1991, Budapest, Farkasréti temető)
  • II. világháborús emlékmű (Jákob harca az angyallal) (bronz, krómacél, 1992, Hajdúdorog)
  • Szent László-portré (bronz, 1992, Szabolcs)
  • Szűz Mária Világkirálynője (bronz, rézlemez, 1993, Zalabaksa, római katolikus templom)
  • Erkel Ferenc-dombormű (bronz, 1993, Budapest, Diana utca)
  • Arany János és tanártársai (bronz, 1996, Nagykőrös)
  • Bor-Kalán nemzetségfő (bronz, 1996, Nagykőrös)
  • Kálmán Imre (bronz, krómacél, márvány, 1997, Siófok)

2000-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar szentek portréi (bronz, 2000, Budapest, XI. ker., Szent Gellért templom, kerengő)
  • Szent Gellért püspök mártíromsága (bronz, krómacél, üveg, 2000, Budapest, XI. ker., Szent Gellért templom)
  • Szilveszter pápa (bronz, 2001, Budapest, XI. ker., Szent Gellért templom)
  • Piéta (márvány, 2004, Budapest, XI. ker., Szent Gellért templom, altemplom)
  • Dávid (bronz, krómacél, 2006, Hajdúböszörmény, Losonczy Géza park)
  • II. Lajos és a mohácsi csata emlékműve (bronz, krómacél, 2006, Mohács, Széchenyi tér.)
  • Arthur Koestler (bronz, márvány, 2009, Budapest. Lövölde tér)
  • Radnóti (bronz, fa, 2009, Budapest, Nagymező utca)[7]

Köztéri művek külföldön a felavatás időrendjében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1989-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • vasrács (1965 Auschwitz, Magyar Emlékmúzeum)
  • Kopernikusz (bronz, 1973, Varsó)
  • Hősi emlékmű - 1944 (poliészter, 1974, Oslo)
  • Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának (1975, Magyar kápolna, a Szent Péter bazilika altemplomában, Róma)
  • Felszabadulási emlékmű (bronz, 1977, Aden [Jemen])
  • Radnóti (bronz, 1979, Bor [YU])
  • Bartók (bronz, 1982, Párizs, square Bela Bartok)
  • Sas és kígyó (krómacél, 1986, Bad-Neustadt)
  • Radnóti-emlékmű (bronz, fa változat, 1988, Überlingen)

1989-től[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • II. Rákóczi Ferenc (bronz, gránit, 1991, Bad Kissingen)
  • A menyasszony öltöztetése (bronz, krómacél, 1991, Bad Neustadt Kurparklinik)
  • Esernyős nők (bronz, kétalakos változat, 1992, Los Angeles)
  • Szent István (bronz, 1993, Aachen, dóm)
  • Zsuzsanna és a vének, Jákob harca az angyallal; Aranylevelű fa, Ezüst levelű fa, Csodálatos halászat, Madarak, Hajó és hullámok, Genezis, Apor Vilmos püspök emlékgobelinje (bronz, gobelinek, 1993, Bad Neustadt, Rhön klinika, Herz und Gefassklinik)
  • Bartók Béla (bronz, 1995, Brüsszel)
  • Mobil szobor vízzel (krómacél, 1996, Brückenau)
  • Szent László-mellszobor (aranyozott bronz, 1996, Aachen)
  • Elefánt (bronz, 1997, Gitzenweiler-Hof Lindau, Camping)
  • Pénzváltó (bronz, krómacél, 1996, Bad Kissingen)
  • Peter Heil-emlékkút (bronz, 1997, Bad Kissingen)
  • Szent Ferenc hallgatja a madarakat (bronz, krómacél, 1999, Bad Kissingen)

Művei közgyűjteményekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fontosabb kitüntetései, díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Commandeur de l'Ordre des Arts et des Lettres
  2. [1]
  3. A döntés a bizottság 1981. május 19-ei ülésén született meg.
  4. A HVG interjúja a 90 éves művésszel
  5. A HVG interjúja a 90 éves művésszel
  6. Szoborlap.hu.
  7. Radnóti-szobrot avattak Budapesten

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Koller Galéria Alkotásai a Szoborlap.hu oldalon

Alapvető irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dutka M.: Fiatal művészek az Ernst Múzeumban, Irodalmi Újság, 1955. június 18.
  • Láncz S.: (kat. bev., Kulturális Kapcsolatok Intézete Kiállítóterem, Budapest, 1967)
  • Frank J.: Varga Imrénél, Élet és Irodalom, 1967. szeptember 2.
  • Rózsa Gy.: (kat. bev., Tihanyi Múzeum, 1972)
  • Timár Á.: Varga Imre szobrai Tihanyban, Kritika, 1972/10.
  • Szabó J.: Varga Imre, Budapest, 1973
  • Vadas J.: Mindentudó szobrász, Művészet, 1973/4.
  • Harangozó M.: Varga Imre, Budapest, 1977
  • Rózsa Gy.: Négy portré, Budapest, 1977
  • A Művészet folyóirat Varga Imre-száma, 1979/7.
  • Bereczky L.: (kat. bev., Budapest Galéria, 1983)
  • Kratochwill M.: (kat. bev., Budapest Galéria, 1985)
  • Varga Imre (kat., Artforum Bad Kissingen, Kunsthalle, 1985)
  • Menyhárt L.: Szellemidézés. Életmű az állandó nyilvánosságnak, Művészet, 1985/10.
  • Wehner T.: Köztéri szobraink, Budapest, 1986
  • Harangozó M.: Varga Imre, Budapest, 1989
  • Kovács P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992
  • Nickel, Ch.: Beszélgetések Varga Imrével, Budapest, 1995, digitalizált változata, 2010
  • Árpási Zoltán: Varga Imre, a gondolat mestere, Budapest, 2002.
  • Turchányi, G.: A la recherche Imre Varga, Budapest, 2003.
  • Marton Mária: Varga Imre szobrászművész életéről, Szeged, 2009.

Filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Varga Imre (szobrász) témájú médiaállományokat.