Varga Imre (szobrász)
| Varga Imre | |
| magyar szobrászművész | |
| Született | 1923. november 1. (89 éves) |
Varga Imre (Siófok, 1923. november 1. –) Kossuth-díjas magyar szobrászművész.
Pátzay Pál és Mikus Sándor tanítványaként diplomázott a budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1956-ban. Első egyéni kiállítását 1967-ben rendezte Budapesten. 1972-ben a Tihanyi Múzeumban nyílt gyűjteményes tárlata, ettől kezdve Európa majdnem minden rangos képzőművészeti eseményén részt vett munkáival. 1973-ban Kossuth-díjat kapott, 1982-ben Herder-díjjal tüntették ki. Az Európai Akadémia tagja. 1983 óta állandó kiállítása működik Óbudán, a Laktanya utcában. A francia kormány 1989-ben a Művészetek és Bölcsészettudományok Érdemrendjének Parancsnoki jelvénye kitüntetést, az olasz köztársasági elnök 1996-ban az Olasz Köztársasági Érdemrend lovagi keresztjét adományozta neki. Hazai és külföldi tereken, templomokban, középületekben mintegy 300 alkotását helyezték el. Szobrai állnak Belgiumban, Franciaországban, Lengyelországban, Németországban, Norvégiában és Izraelben. Özvegy (felesége: Szabó Ildikó, 1944–től 2010-ben bekövetkezett haláláig). Két fiuk született (Tamás, 1953, szobrászművész és Mátyás, 1961, díszlettervező-grafikus), Budapesten él.
Tartalomjegyzék
|
Élete és szakmai pályafutása [szerkesztés]
1937-ben középiskolás diákként csoportos kiállításon mutatták be festményeit és rajzait Párizsban.
1950-ben felvették a Képzőművészeti Főiskolára, mesterei Mikus Sándor és Pátzay Pál szobrászművészek voltak. Az I. Országos Képzőművészeti Kiállításon (Budapest, Műcsarnok) bemutatták „Vasmunkás” című szobrát. 4 évvel később az V. Magyar Képzőművészeti Kiállításon szerepelt művével („Parasztlány”), majd egy évvel később a Fiatal Képzőművészek és Iparművészek Kiállításán (Budapest, Ernst Múzeum) négy szoborral szerepelt. 1956-ban „Magvető” című szobrával diplomázott kitüntetéssel a főiskolán (ez a szobor később a budapesti Mezőgazdasági Kiállításon szerepelt, majd a lajosmizsei Falumúzeum kertjében állították fel).
1957-ben a Tavaszi Tárlaton „Fiú akt” és „Női portré” című alkotásaival szerepelt, majd két évvel később a VII. Magyar Képzőművészeti Kiállításon három művét mutatták be: a „Zenét hallgató nő” címűt utóbb a budapesti Fővárosi Művelődési Házban (XI. kerület, Fehérvári út) állították fel. Az 1950-es évek végén több szobrát állították fel köztéren: „Mackók/Medvék” (Gyöngyös), „Galambok/Madaras kő” (Hegyeshalom), „Úszó nő/Lebegő nő” (Hajdúszoboszló), „Ülő lány” (Budapest, Dániel út) 1960-ban díjat nyert az első Marx–Engels-emlékműpályázaton, majd „Napozó nő” kútfiguráját felállították a hódmezővásárhelyi Tüdőgondozó Intézet kertjében. 1962-ben a IX. Magyar Képzőművészeti Kiállításon szerepelt műveivel. 1969-ben Munkácsy Mihály-díjat kap. A III. Országos Kisplasztikai Biennálén 2 évvel később, Pécsett, a Művészeti Alap különdíját nyeri.
1973-ban Kossuth-díjat kapott. 2 évvel később Érdemes művész címmel tüntették ki. 1977-ben a Kulturális Minisztérium nívódíját kapta meg az 1976-ban felavatott köztéri műveiért (Pro Arte Budapest). Két év múlva kiváló művész lett. 1980-tól 10 éven át függetlenként országgyűlési képviselő.
1982-ben Herder-díjat kapott. 1983-tól a Német Akadémia tagja, valamint a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntetik ki. Ez évtől működik állandó kiállítása az óbudai Laktanya utcában. 1984-ben SZOT-díjat kapott. Egy évre rá Siófok díszpolgára lett.
1989-ben a Francia Köztársaság Ordre des Arts et des Lettres érdemrendjének parancsnoki jelvényével tüntetették ki, és megkapta az Olasz Köztársaság érdemrendjének (Ordine al Merito) tisztikeresztjét, valamint a Lengyel Kultúráért kitüntetést.
Hajdúböszörmény díszpolgára. 1991 óta az Európai Akadémia tagja.
2003-ban az Egyesült Királyság-beli Portészobrászok Társasága (Society of Portrait Sculptors) kitüntette a társaság legrangosabb emlékérmével, a Jean Masson Davidson díjjal. [1]
Kiállítások [szerkesztés]
Egyéni kiállítások [szerkesztés]
- 1967 • Dorottya u. Galéria, Budapest
- 1972 • Tihanyi Múzeum, Tihany
- 1974 • Zacheta, Varsó
- 1975 • Győr • Nyíregyháza
- 1976 • Műcsarnok, Budapest • Dunaújváros • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged • Siófok • Somogyi Képtár, Kaposvár
- 1981 • Népház, Tatabánya • Kiskunhalas • Galerie am Weidendamm, Berlin
- 1982 • Collegium Hungaricum, Bécs • Vigadó Galéria, Budapest
- 1983 • József Attila Múzeum, Makó • Béri-Balogh Ádám Múzeum, Szekszárd • Budapest, Laktanya u. (állandó kiállítás)
- 1984 • Könyvtár, Siófok • Paks • Bázel • XLI. velencei biennále, Velence
- 1985 • Bad Kissingen • Hamburg
- 1986 • Bécs • Párizs
- 1988 • Veszprémi Galéria, Veszprém • Miskolci Galéria, Miskolc
- 1993 • Koller Galéria, Budapest [Kárpáti Évával]
- 1996 • Kálmán Imre Múzeum, Siófok
- 1999 • Koller Galéria, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások [szerkesztés]
- 1950, 1954 • 1., 5. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
- 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
- 1967 • I. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
- 1970 • IV. Európai Plasztikai Biennálé, Musée Rodin, Párizs • Mai magyar művészet, Würzburg
- 1971 • Mai magyar művészet, Párizs • Zágráb [Kondor Bélával, Ország Lilivel] • Magyar grafika és kisplasztika, Nápoly • Új művek, Műcsarnok, Budapest • I. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok, Budapest
- 1972 • Mai magyar művészet, Koppenhága • Mai magyar szobrászat, Moszkva
- 1973 • Mai magyar művészet, Belgrád
- 1974 • Mai magyar művészet, Bécs
- 1976 • XXXVII. velencei biennále, Velence
- 1980 • XXXIX. velencei biennále, Velence • Művészet és társadalom, Műcsarnok, Budapest
- 1984 • Kunstmesse, Bázel
- 2001 • Szobrászaton innen és túl, Műcsarnok, Budapest.
Fontosabb művei [szerkesztés]
A Kun Béla-emlékmű (1986) [szerkesztés]
1986-ban ünnepelte a munkásmozgalom Kun Béla, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság vezetője születésének 100. évfordulóját. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága a Párttörténeti Intézet javaslatára erre a kitüntetett alkalomra emlékmű felállítását határozta el még 1981-ben.[2] A mű 1991 óta a Szoborpark Múzeumban látható.
Köztéri művek Magyarországon a felavatás időrendjében [szerkesztés]
1950-es évek [szerkesztés]
- Mackók (kő, 1958, Gyöngyös)[3]
- Galambok (kő, 1958, Hegyeshalom)
- Fortuna-cégér (bronz, 1958, Budapest, Hess András tér)
1960-as évek [szerkesztés]
- Zenét hallgató nő (kő, 1960, Budapest, Dániel úti SZOT Üdülő)
- Napozó nő (bronz, 1961, Hódmezővásárhely, TBC Gondozó Intézet)
- Úszó nő (bronz, 1962, Hajdúszoboszló)
- Fekvő fiú (bronz, 1963, Tihany)
- Heverő női akt (bronz, 1964, Debrecen, Kossuth L. Tudományegyetem)
- Gondolkodó fiú (bronz, 1964, Budapest)
- József Attila (bronz, 1964, Szeged, JATE)
- Kétalakos kompozíció (mészkő, 1964, Nagybátony)
- Magvető (alumínium, 1964, Budapest, Mezőgazdasági Kiállítás, áthelyezve 1973-ban Lajosmizsére)
- Páva (krómacél, hegesztett réz, 1965, Rajka)
- Kígyókirály (réz, 1965, Győr)
- Ady Endre-mellszobor (ruskicai márvány, 1966, Ráckeve, Ady Endre Gimnázium)
- Korvin Ottó-mellszobor (bronz, 1966, Budapest)
- rácskompozíció (beton, 1967, Budapest, Amerikai úti KISZ-iskola)
- Három párka (márvány, 1967, Tihany)
- Három párka (alumínium, 1967, Székesfehérvár)
- fémdomborítás (1967, Balatonarács)
- Madách (bronz, 1969, Salgótarján)
- Táncsics (bronz, 1969, Budapest, Vár)
- Veres Pálné-emléktábla (márvány, bronz, 1969, Budapest)
1970-es évek [szerkesztés]
- Radnóti (bronz, 1970, Mohács, Salgótarján)
- Partizán (beton, bronz, 1971, Budapest, Újpest)
- Város (bronz, beton, 1971, Salgótarján)
- Professzor (bronz, 1971, Debrecen)
- Jégzajlás-dombormű (krómacél, poliészter, üveg, 1971, Kisköre, Vízlépcső gépterme)
- József Attila-mellszobor (bronz, 1971, Budapest)
- Rajk László-dombormű (bronz, 1971, Budapest, Rajk László u.)
- Az alapító (bazalt, aranyozott krómacél, 1972, Tihany, Apátság)
- Zeusz (homokkő, 1972, Budapest, Budaörsi u.)
- Magvető (1973, Lajosmizse), Nagy István-portré (bronz, 1973, Baja)
- Lenin-emlékmű (bronz, 1974, Mohács, 1990 után lebontva)
- Anya és lánya (bronz, 1974, Vác)
- Czóbel Béla-mellszobor (bronz, 1975, Szentendre, Czóbel Béla Múzeum)
- Múló idő (bronz, 1975, Siófok)
- Kulich Gyula-emlékmű (bronz, rézlemez, 1975, Békéscsaba)
- Károlyi Mihály-emlékmű (bronz, 1975, Budapest, Kossuth L. tér)
- Emlék felszabadulásunk 30. évfordulójára (beton, ólom, réz, 1975, Kaposvár)
- Felszabadulási emlékmű (bronz, beton, 1975, Diósjenő)
- Táncosok (bronz, márvány, 1975, Harkány)
- Vas István (bronz, 1975, Budapest)
- Munkás (bronz, 1976, Százhalombatta)
- Kodály Zoltán (bronz, 1976, Pécs, Sétatér)
- Pallasz Athéné (hegesztett krómacél, kő, 1976, Budapest, Atheneum Nyomda)
- Egy stewardess síremléke (bronz, 1976, Budapest)
- Balázs Béla (bronz, 1976, Szeged)
- Derkovits (bronz, 1977, Szombathely)
- Az élet őrzői (bronz, 1977, Szombathely)
- Czóbel Béla (bronz, 1977, Szentendre)
- Ady-dombormű (bronz, 1977, Budapest, V. ker., Veres Pálné u.)
- Munkás (krómacél, 1977, Budapest, Kőbánya)
- Szőnyi István-mellszobor (bronz, 1977, Budapest, V. ker., Markó u.)
- Darvas József-síremlék (krómacél, kő, 1977, Budapest, Kerepesi temető)
- Sárkányrepülő Ikarusz (krómacél, bazalt, 1978, Győr)
- Prométheusz (krómacél, bazalt, 1978, Szekszárd, Városközp.)
- Móricz Zsigmond (bronz, 1979, Tiszacsécse)
- Déry Tibor-síremlék (krómacél, 1979, Budapest, Farkasréti temető)
1980-as évek [szerkesztés]
- Liszt Ferenc-mellszobor (bronz, 1980, Mecseknádasd)
- Hatvany Lajos-portré (bronz, 1980, Hatvan)
- Veres Péter-mellszobor (bronz, 1980, Debrecen)
- József Attila-portré (bronz, 1980, Makó)
- Bartók-Kodály-szobor (bronz, 1980, Dunaújváros)
- Orpheusz és Euridiké (bronz, krómacél, 1980, Tatabánya, Népház)
- Csodaszarvasok, Mária, a magyarok nagyasszonya, Szent István (vörösrézdomborítás, vörösréz és aranyfüstlemez, bronz, krómacél, 1980, Róma, vatikáni Magyar Kápolna)
- Várkonyi Zoltán-síremlék (1980, Budapest, Farkasréti temető)
- Básti Lajos-síremlék (krómacél, 1980, Budapest, Farkasréti temető)
- Homlokzatdíszítő plasztika (fa, 1981, Makó, József Attila Múzeum)
- Bartók Béla-szobor (bronz, 1981, Budapest, Bartók Emlékház kertje, Makó)
- Lenin (bronz, 1982, Gödöllő, 1990 után lebontva)
- Orbán László-dombormű (bronz, márvány, 1982, Verőcemaros)
- Honthy Hanna-síremlék (krómacél, 1982, Budapest, Farkasréti temető)
- Kodály (bronz, 1982, Budapest, Vár, Európa-park)
- Madarak (krómacél, vas, 1982, Budapest)
- Liszt Ferenc (krómacél, hegesztett réz, 1983, Pécs, Püspöki Palota)
- Borárus (bronz, 1983, Budapest, Boráros tér)
- Ivócsanak-parafrázis (hegesztett réz, 1983, Budapest, Boráros tér)
- Nagy Lajos (bronz, 1983, Apostag)
- Kondor Béla (bronz, 1983, Budapest, Havanna úti lakótelep)
- Lenin (bronz, 1983, Vác, 1990 után lebontva)
- Czóbel Béla-mellszobor (bronz, 1983, Budapest, V. ker., Október 6. u.)
- Várkonyi Zoltán-portré (bronz, 1984, Budapest, Vígszínház)
- Professzorok (bronz, 1984, Debrecen, DOTE)
- Mártíremlékmű (bronz, 1985, Kaposvár, 1990-ben lebontva, részlete újra felállítva: 1996, Siófok)
- Lukács György (bronz, 1985, Budapest, Szent István park)
- Szent Erzsébet és Lajos-lovasszobor (bronz, 1985, Sárospatak)
- Madarak (krómacél, 1986, Budapest, Fővárosi Hulladékhasznosító Művek)
- Várakozók (bronz, 1986, Budapest, Óbuda)
- 1919 emléke (Kun Béla-emlékmű) (krómacél, bronz, 1986, Budapest, Vérmező, 1990 után lebontva, újra felállítva a Budatétényi Szoborparkban)
- Raul Wallenberg (bronz, gránit, 1987, Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor)
- Olof Palme-emlékplasztika (mészkő, gránit, 1987, Budapest, Olof Palme-sétány)
- Vénusz születése (bronz, krómacél, 1988, Siófok, Városközp.)
- Szabó Lőrinc (bronz, krómacél, 1988, Miskolc, Avas lakótelep, a majdnem Szabóról elnevezett Avasi Gimnázium előtt)
- La Charogne (kovácsoltvas, krómacél, 1989, Mezőberény)
1990-es évek [szerkesztés]
- Mártíremlékmű (krómacél, 1990, Budapest, Dohány utcai Zsinagóga)
- II. világháborús emlékmű (1990, Zagyvarékas)
- Szent Flórián (bronz, krómacél, 1991, Siófok)
- II. világháborús emlékmű (bronz, krómacél, 1991, Hajdúböszörmény)
- Kálmán György-síremlék (1991, Budapest, Farkasréti temető)
- II. világháborús emlékmű (Jákob harca az angyallal) (bronz, krómacél, 1992, Hajdúdorog)
- Szent László-portré (bronz, 1992, Szabolcs)
- Szűz Mária Világkirálynője (bronz, rézlemez, 1993, Zalabaksa, római katolikus templom)
- Erkel Ferenc-dombormű (bronz, 1993, Budapest, Diana utca)
- Arany János és tanártársai (bronz, 1996, Nagykőrös)
- Bor-Kalán nemzetségfő (bronz, 1996, Nagykőrös)
- Kálmán Imre (bronz, krómacél, márvány, 1997, Siófok)
2000-es évek [szerkesztés]
- Magyar szentek portréi (bronz, 2000, Budapest, XI. ker., Szent Gellért templom, kerengő)
- Szent Gellért püspök mártíromsága (bronz, krómacél, üveg, 2000, Budapest, XI. ker., Szent Gellért templom)
- Szilveszter pápa (bronz, 2001, Budapest, XI. ker., Szent Gellért templom)
- Piéta (márvány, 2004, Budapest, XI. ker., Szent Gellért templom, altemplom)
- Dávid (bronz, krómacél, 2006, Hajdúböszörmény, Losonczy Géza park)
- II. Lajos és a mohácsi csata emlékműve (bronz, krómacél, 2006, Mohács, Széchenyi tér.)
- Arthur Koestler (bronz, márvány, 2009, Budapest. Lövölde tér)
- Radnóti (bronz, fa, 2009, Budapest, Nagymező utca)[4]
Köztéri művek külföldön a felavatás időrendjében [szerkesztés]
1989-ig [szerkesztés]
- vasrács (1965 Auschwitz, Magyar Emlékmúzeum)
- Kopernikusz (bronz, 1973, Varsó)
- Hősi emlékmű - 1944 (poliészter, 1974, Oslo)
- Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának (1975, Magyar kápolna, a Szent Péter bazilika altemplomában, Róma)
- Felszabadulási emlékmű (bronz, 1977, Aden [Jemen])
- Radnóti (bronz, 1979, Bor [YU])
- Bartók (bronz, 1982, Párizs, square Bela Bartok)
- Sas és kígyó (krómacél, 1986, Bad-Neustadt)
- Radnóti-emlékmű (bronz, fa változat, 1988, Überlingen)
1989-től [szerkesztés]
- II. Rákóczi Ferenc (bronz, gránit, 1991, Bad Kissingen)
- A menyasszony öltöztetése (bronz, krómacél, 1991, Bad Neustadt Kurparklinik)
- Esernyős nők (bronz, kétalakos változat, 1992, Los Angeles)
- Szent István (bronz, 1993, Aachen, dóm)
- Zsuzsanna és a vének, Jákob harca az angyallal; Aranylevelű fa, Ezüst levelű fa, Csodálatos halászat, Madarak, Hajó és hullámok, Genezis, Apor Vilmos püspök emlékgobelinje (bronz, gobelinek, 1993, Bad Neustadt, Rhön klinika, Herz und Gefassklinik)
- Bartók Béla (bronz, 1995, Brüsszel)
- Mobil szobor vízzel (krómacél, 1996, Brückenau)
- Szent László-mellszobor (aranyozott bronz, 1996, Aachen)
- Elefánt (bronz, 1997, Gitzenweiler-Hof Lindau, Camping)
- Pénzváltó (bronz, krómacél, 1996, Bad Kissingen)
- Peter Heil-emlékkút (bronz, 1997, Bad Kissingen)
- Szent Ferenc hallgatja a madarakat (bronz, krómacél, 1999, Bad Kissingen)
Művei közgyűjteményekben [szerkesztés]
- Antwerpen (Prométheusz)
- Fővárosi Képtár, Budapest
- Middelheim Szabadtéri Szobormúzeum (Professzor)
- Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
- Szoborpark
Fontosabb kitüntetései, díjai [szerkesztés]
- 1969: Munkácsy Mihály-díj
- 1973: Kossuth-díj
- 1975: Érdemes művész
- 1979: Kiváló művész
- 1982: Herder-díj
- 1984: SZOT-díj
- 1989: a Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének lovagi fokozata és az Olasz Köztársaság Érdemrendjének lovagi fokozata
- 2001: Hazám-díj
- 2003: A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat)
- 2003: Prima Primissima díj
- 2004: Budapest díszpolgára
Jegyzetek és források [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ [1]
- ↑ A döntés a bizottság 1981. május 19-ei ülésén született meg.
- ↑ Szoborlap.hu.
- ↑ Radnóti-szobrot avattak Budapesten
Források [szerkesztés]
- a Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár Wehner Tibor szerkesztette lapja – rövid életrajz, pályafutás összegzése, fontosabb művek.
- Varga Imre (A művész 75. születésnapjára), Budapest, Szemimpex, 1998, ISBN 9638546379 – a válogatott bibliográfiát (74–97) és a mellékletet Kratochwill Mimi állította össze.
- Harangozó Márta, Varga Imre műhelyében, Budapest, Argumentum, 2001, ISBN 9634461840.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Koller Galéria Alkotásai a Szoborlap.hu oldalon
Alapvető irodalom [szerkesztés]
- Dutka M.: Fiatal művészek az Ernst Múzeumban, Irodalmi Újság, 1955. június 18.
- Láncz S.: (kat. bev., Kulturális Kapcsolatok Intézete Kiállítóterem, Budapest, 1967)
- Frank J.: Varga Imrénél, Élet és Irodalom, 1967. szeptember 2.
- Rózsa Gy.: (kat. bev., Tihanyi Múzeum, 1972)
- Timár Á.: Varga Imre szobrai Tihanyban, Kritika, 1972/10.
- Szabó J.: Varga Imre, Budapest, 1973
- Vadas J.: Mindentudó szobrász, Művészet, 1973/4.
- Harangozó M.: Varga Imre, Budapest, 1977
- Rózsa Gy.: Négy portré, Budapest, 1977
- A Művészet folyóirat Varga Imre-száma, 1979/7.
- Bereczky L.: (kat. bev., Budapest Galéria, 1983)
- Kratochwill M.: (kat. bev., Budapest Galéria, 1985)
- Varga Imre (kat., Artforum Bad Kissingen, Kunsthalle, 1985)
- Menyhárt L.: Szellemidézés. Életmű az állandó nyilvánosságnak, Művészet, 1985/10.
- Wehner T.: Köztéri szobraink, Budapest, 1986
- Harangozó M.: Varga Imre, Budapest, 1989
- Kovács P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992
- Nickel, Ch.: Beszélgetések Varga Imrével, Budapest, 1995, digitalizált változata, 2010
- Árpási Zoltán: Varga Imre, a gondolat mestere, Budapest, 2002.
- Turchányi, G.: A la recherche Imre Varga, Budapest, 2003.
- Marton Mária: Varga Imre szobrászművész életéről, Szeged, 2009.
Filmek [szerkesztés]
- Műteremlátogatás Varga Imre szobrászművésznél, Magyar Televízió, 1973
- Házigazda Varga Imre, Magyar Televízió, 1977
- Műteremben, Magyar Televízió, 1984. augusztus 19.
- Varga Imre szobrai – Opera Café, 2011. november 13.

