Sarlós István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Sarlós István (Budapest, 1921. október 30.2006. június 19.) magyar politikus, az Országgyűlés egykori elnöke.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei munkások voltak. 1939-ben szerzett érettségit. A Szociáldemokrata pártba lépett be és annak ifjúsági tagozatát vezette. Egy külkereskedelmi vállalatnál, majd egy konzervgyárban helyezkedett el tisztviselőként. 1942-ben vonult be katonának. A második világháború során Németországban esett fogságba. 1945-ben, a hazatérése után az SZDP Budapest II. kerületi titkára volt. 1948-tól az MDP budapesti pártbizottságán dolgozott. Később a Magyar-Szovjet Baráti Társaságnál töltött be különféle funkciókat. 1956-ban magyar nyelv-és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett az ELTÉn

1956 decemberétől a Budapesti Karhatalmi Ezredben szolgált. 1957 nyarától a Budapesti Pártbizottság munkatársa volt. Az MSZMP budapesti VI. kerületi bizottságának titkári posztját töltötte be 1959 és 1963 között. 1963-ban országgyűlési képviselő lett. Ezt a megbízatását 1990-ig látta el. 1963-tól a Fővárosi Tanács elnöke lett. 1966-ban az MSZMP Központi bizottságának tagjává választották, ezt a funkcióját 1989-ig töltötte be. 1968 és 1974 között a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke, 1974-től 1982-ig a főtitkára volt.

1970-től 1974-ig a Népszabadság főszerkesztője és az MSZMP KB Agitációs és Propagandabizottságának tagja volt. 1975 és 1987 között az MSZMP PB tagja, majd 1982 és 1984 között a Minisztertanács elnökhelyettese lett.

1982 és 1984 között az Állami Tervbizottság tagja, az Állami Ifjúsági Bizottság elnöke, a Minisztertanács Tudománypolitikai Bizottságának elnöke, és az Állami Díj- és Kossuth-díj bizottság elnöke volt. Az országgyűlés elnöke 1984 és 1988 között volt. 1989-ig az Elnöki Tanács elnökhelyettese volt.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]