Pongrácz Kálmán
Pongrácz Kálmán (Erzsébetfalva, 1898. október 11. – Budapest, 1980. január 15.) magyar kommunista politikus, az Elnöki Tanács tagja, Budapest utolsó polgármestere, majd a budapesti tanács végrehajtó bizottságának első elnöke, országgyűlési képviselő.
Tartalomjegyzék |
Pályája [szerkesztés]
Eredeti szakmája vasesztergályos volt, majd az 1940-es években Budapesten jogi kart végzett. A szakszervezeti mozgalomban 18 éves korától vett részt. 1918 után a Ganz Villamossági Gyárban dolgozott. 1931-ben lépett be a Kommunisták Magyarországi Pártjába (KMP).
1938-ban a Ganz Villamossági Gyár szakszervezeti főbizalmija lett és a Vas- és Fémmunkások Szakszervezete Központi Vezetőségének tagja. 1945 és 1947 közt a Ganz gyárak központi üzemi bizottságának elnöke volt.
1947-ben a Ganz Vagongyár vezérigazgatójának nevezték ki.
Budapest élén [szerkesztés]
1949-ben Budapest polgármestere lett, a tanácsrendszer bevezetésével 1950-ben pedig Budapest tanácsa végrehajtó bizottságának (VB) elnöke lett. E posztot nyugdíjba vonulásáig, 1958-ig töltötte be.
Polgármestersége évében adták át az újjáépített Lánchidat és ekkor indult meg a budapesti troliközlekedés. Az első troli a 70 éves Sztálin tiszteletére a 70-es számot kapta. 1950 májusában megnyílt a Ferihegyi repülőtér, megkezdődött a metró építése (ez utóbb 1954-ben pénzhiány miatt leállt) és átadták a mai Árpád-hidat (akkor Sztálin-híd) és létrehozták Nagy-Budapestet.
Pongrácz VB-elnökségének első évében adták át a csepeli HÉV-et és a Ferencvárosi pályaudvart, 1952-ben pedig a Petőfi hidat. 1955-ben Budapesten a tömegközlekedési eszközök túlzsúfoltsága miatt elrendelték a lépcsőzetes munkakezdést. 1957-ben kitiltották a belvárosból a traktorokat, a zaj miatt. VB-elnökségének utolsó évében jelentette be a rendőrség, hogy a fővárosban felszámolták a prostitúciót. Ekkor épültek az első kísérleti panelházak Budapesten, a Nagy Lajos király úton. [1]
Más politikai tisztségei [szerkesztés]
1951 és 1956 közt a kommunista MDP Központi Vezetőségének tagja volt. 1949-től volt országgyűlési képviselő. 1954 és 1960 között a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségi tagja volt, 1963 és 1970 között pedig az Elnöki Tanács tagja.
Jegyzetek [szerkesztés]
Forrás [szerkesztés]
|
|||||
