Kamermayer Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kamermayer Károly
Kamermayer-Karoly.jpg
Kamermayer Károly
Született 1829. május 14.
Pest
Elhunyt magyar 1867-1918 1897. június 5. (68 évesen)
Abbázia

Kamermayer Károly, másként: Kammermayer (Pest, 1829. május 14.Abbázia, 1897. június 5.) Budapest első polgármestere volt.

Ifjúsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jómódú pesti polgárcsaládban született. Apja Kamermayer József gyárigazgató,[1] édesanyja Emerling Anna. Középiskoláit Pesten elvégezve, a jogi tanfolyamot hallgatta Egerben, majd Pesten. 1848 elején még a pozsonyi országgyűlésen vett részt (az ifjak közt), ám a szabadságharc őszi kezdetére otthagyta az egyetemet és honvédnak állt. Csakhamar hadnaggyá nevezték ki. Hősiesen küzdötte végig a szabadságharcot; részt vett a szolnoki, hatvani, kápolnai, isaszegi és cinkotai ütközetekben, Buda bevételénél és a peredi csatában. Klapka hősies magatartásáért főhadnaggyá léptette elő. A komáromi kapituláció után Pestre tért vissza és újra beiratkozott a jogra.

Hivatalnoki karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel önmagát kellett eltartania, Buda városához állott be napidíjasnak és 1857-ben tanácsi titkárrá nevezték ki, a pesti dologháznál tisztviselő volt. Karrierje az 1860-as politikai fordulat (októberi diploma) hatására kezdett felívelni. Ekkor Buda városának tisztikarába számos 1848-as hazafit választottak be – köztük őt is. Tehetséges hivatalnoknak bizonyult, szorgalma mellett Buda város közgyülésén Széchenyi István gróf fölött mondott emlékbeszédének hatása is hozzájárult ahhoz, hogy rövid idő múlva kivívta magának a főjegyzői hivatalt. Pozícióját politikai szereplésre használta: emlékezetes 1861-es beszéde, amit az abszolutizmus ellen mondott.

1867-től már pesti tanácsnokként felelt a közegészségügyi és köztisztasági ügyekért. Nevéhez fűződik a közvágóhíd megépítése is.

Budapest első polgármestere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kamermayer Károly sírja Budapesten. Kerepesi temető 28-díszsor-36. Donáth Gyula alkotása.

1873-ban, az egyesített Budapest megszületésekor a népszerű várospolitikust nagy többséggel választották meg polgármesternek. (Ez jelentette a város gyakorlati vezetését, míg az inkább reprezentatív és ellenőrző szereppel létrehozott főpolgármesteri tisztségre Ráth Károlyt választották.)

További három terminust is kitöltött pozíciójában: 1879-ben, 85-ben és 91-ben is újraválasztották. 1896-ig – 23 éven át – állt a főváros élén. Ő alapította a Fővárosi Egyletet, ahol a főváros fejlődése érdekében sok életrevaló eszmét pendítettek meg.

Nevéhez fűződik a város új, korszerűbb közigazgatásának kiépítése, a hivatalok, ügyosztályok munkájának beindítása, az új kerületi elöljáróságok megszervezése. Ugyanakkor odafigyelt az infrastrukturális fejlesztésekre is: korszerűsíttette a városi közúthálózatot, s polgármestersége alatt szépen fejlődött a város víz- és csatornahálózata is. Az egyik legnagyobb beruházás, ami a nevéhez fűződik, a központi vásárcsarnok, azaz a mai Fővám téri nagycsarnok megépítése. 1896-ban betegségére hivatkozva nyugdíjazását kérte, így a vásárcsarnok átadásán már nem mint polgármester, hanem egyszerű polgár vett részt.

Az 1876-os árviz alkalmával tanusított működéseért a III. osztályú vaskorona-rendet kapta; a szegedi árvíz, a boszniai okkupáció alkalmából királyi elismerésben részesült. 1893-ban miniszteri tanácsosi címett kapott.

1897-ben Abbáziában hunyt el, hamvai a Kerepesi úti temetőben, díszes síremlék alatt nyugszanak.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szobrot 1942-ben emeltek neki, amely ma is áll a róla elnevezett belvárosi terecskén, a fővárosi és a Pest megyei önkormányzatok épülettömbjei között.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információ[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]