Dessewffy Aurél (országbíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dessewffy Aurél (1846–1928)

Gróf Dessewffy Aurél (Bűdszentmihály, 1846. január 16.Budapest, 1928. március 28.) az utolsó országbíró, az MTA igazgatóságának tagja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dessewffy Emilnek, az MTA tiszteleti tagjának és elnökének a fia. Budapesten végzett jogot, majd Németországban közgazdasági tanulmányokat folytatott. 1874. és 1883. között országgyűlési képviselő volt. 1883. után a Tisza-kormány ellenzékéhez, Apponyi Albert pártjához csatlakozott. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület alelnöke, majd elnöke lett. 1906-ban a főrendiház elnökévé nevezte ki a király. Erről a tisztségéről 1910-ben lemondott és visszavonult a politikától. 1917. július 31-én IV. Károly magyar király kinevezte országbíróvá. 1927-től a felsőház tagja volt.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Közlekedés ügyében tárgyalt kérdések (György Endrével, Budapest, 1881)
  • A gazdakör hitelügyi bizottságának emlékirata (Schmidt Józseffel, Budapest, 1884)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dessewffy Aurél (országbíró) témájú médiaállományokat.
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]