Kisbolygó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A 243 Ida kisbolygó és holdja, a Dactyl
A 2004 FH földsúroló kisbolygó elmozdulása a háttércsillagok előtt, földközelben. A képen jobbról átszáguldó fehér csík egy műhold nyoma.
Fantáziakép egy a Földhöz hasonló kőzetbolygóba csapódó kisbolygóról

Egy kisbolygó vagy aszteroida a törpebolygónál kisebb, szabálytalan alakú, szilárd anyagú égitest, mely csillag körül kering. A legtöbb kisbolygó feltehetően a protoplanetáris korongból származik, melyek nem álltak össze bolygóvá a csillagrendszer kialakulásakor. Néhányuk saját holddal is rendelkezik.

A mi Naprendszerünkben a kisbolygók többsége a kisbolygóövben található; ellipszis alakú pályán keringenek a Nap körül, a Mars és a Jupiter pályája között illetve a Kuiper-övben azaz a Pluto környékén helyezkednek el.

Felfedezésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első kisbolygót, a Cerest 1801. január 1-jén fedezte fel Giuseppe Piazzi (az égitestet 2006-ban az IAU törpebolygóvá minősítette).

Elnevezésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Más nyelvekben a kisbolygót planetoid(á)nak – azaz bolygószerűnek – is nevezik, a magyarban ezt a kifejezést nem szokás használni.

A kisbolygók felfedezésükkor egy ideiglenes elnevezést kapnak, amennyiben legalább két éjszaka sikeresen megfigyelték őket és nem azonosíthatóak egyetlen, már korábban besorolt objektummal sem. Az ideiglenes név három részből áll:[1]

  • a felfedezés évszáma
  • egy betű, amely egy félhónapot jelöl (az A január 1-15., B január 16-31, C február 1-15 stb.). Szintén a felfedezés idejét jelzi egy második betű, esetleg egy számmal kiegészítve, amely az adott félhónapban mutatja, hányadikként fedezték fel a kisbolygót

Miután az égitest pályáját sikerül úgy meghatározni, hogy a pozíciója hosszú időre megbízhatóan előrejelezhető legyen, a kisbolygó egy végleges számot kap. Ezután a felfedező tehet javaslatot egy elnevezésre,[2] melyet a Nemzetközi Csillagászati Uniónak kell jóváhagynia.

Például a 2004. augusztus 6-án felfedezett kisbolygó a 2004 PO1 ideiglenes nevet kapta, végleges elnevezését (157141 Sopron) 2008. május 21-én hagyták jóvá.

2008 novemberében a végleges számmal ellátott kisbolygók száma elérte a 200 000-et.[3]

Osztályozásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pálya szerinti osztályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyik korai osztályozást Hirajama Kijocugu japán csillagász végezte el, aki 10 új csoportot definiált. (Ennek a bázisa mintegy 500 kisbolygó pályaadata volt). Később az osztályozást pontosította Brouwer, D. (1951). Van Houten C. J. (1971) holland csillagász bővítése már a Leydeni Egyetem kutatási program nyomán mintegy 1000 kisbolygóval bővített bázist vett alapul. Tovább bővítette az osztályozást Williams J. G. amerikai csillagász.

Spektrális osztályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kisbolygók ezen osztályozása több paraméter, a csillagászati színképelemzés eredményei, a szín és az albedó alapján történik, melyek alapján az égitestek felszínének összetételére tudnak következtetni. A modern osztályozás alapjait 1975-ben fektette le Clark R. Chapman, David Morrison és Ben Zellner.[4] Az aszteroidákat három csoportra osztották:

  • C típusú kisbolygók, melybe az ismert kisbolygók 75%-át sorolták. Igen sötétek, felszínükön kondrit és hidrált szilikátok vannak jelen
  • S típusú kisbolygók, 17%-os aránnyal. Felszínüket jórészt szilikátok alkotják
  • U besorolást kapott a többi, a fenti két osztályba nem besorolható aszteroida

Ezt az osztályozást később finomították és bővítették, jelenleg többféle osztályozási séma létezik. A két legfontosabb ezek közül a Tholen-féle illetve a SMASS osztályozás.

Tholen-féle osztályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezt az osztályozást 1984-ben javasolta először David James Tholen. A kisbolygó-színkép a felszínt alkotó anyagoktól, azok szemcseméretétől és a felszín egészének állapotától függ. A kisbolygók többsége az alábbi három fő csoport valamelyikébe tartozik:

A B típus tulajdonságaiban a C típusra hasonlít, az albedó viszont nagyobb, mint a C típusnál. Ritka típus.

Az F típus tulajdonsága: gyenge abszorpciós (elnyelési) vonalakat mutat az UV-tartományban.

A G típus tulajdonságai: hasonlít a C típusra, az UV-tartományban erős abszorpciós vonalakat tartalmaz.

A C típus tulajdonságai: igen sötét, a geometriai albedó 0,065 alatti. Az ilyen felszíneken kondrit és hidrált szilikátok vannak jelen. Előfordulásának gyakorisága 75%. Főleg a Naptól távol gyakori.

Az S típus jellemzői: az albedó 0,07–0,23 közé esik. Gyakorisága 15%. Különböző szilikátok alkotják. A kisbolygó felszínén gyakran található sok por. Ez a legheterogénebb színképi osztály, amely a Naphoz viszonylag közel keringő kisbolygókra jellemző (kb. 1 AU távolságban). Hét alosztályba lehet tovább osztályozni őket.

Az M típus tulajdonságai: fémekre: (vasra, nikkelre) jellemző spektrum, amely valószínűleg nagy méretű és differenciálódott kisbolygó ütközéssel felszakadt magja.

Az E típus tulajdonságai: nagy albedójú (jó fényvisszaverő), ensztatit kondritos vagy akondritos anyag, esetleg olvadásos-üvegesedéses folyamattal. A Naphoz közelebb gyakoribb.

Az egyéb, kisebb csoportok:

Az A típus jellemzői: extrém vörös színű aszteroidák erős abszorpciós vonalakkal, amelyek olivin jelenlétére utalnak. Előfordulásuk ritka.

A V típus jellemzői: a vas elnyelési vonalak (0.95 és 1.95 mikronnál) alapján bazalt anyagú kisbolygófelszínekre jellemzők. A Vesta kisbolygóhoz hasonló pályán keringenek, és valószínű, hogy a Vesta töredékei ezek a kisbolygók.

SMASS osztályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy érdekes és fontos kisbolygó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érdekes végigkövetni a 434 Hungaria kisbolygó "sorsát". A Hirajama-féle osztályozással pályatípus-kisbolygó lett (Hungaria dinamikai család) és a belső öv hangsúlyos, névadó égitestje. Pályájának félnagytengelye 1,9 AU. Később, a színképi osztályok fölállításánál az E típusú kisbolygók típusos képviselője lett. Ezek a legjobban fényvisszaverő kisbolygók is. Ha távlatosan magyar űreszköz feladatára gondolunk, érdemes célul kitűzni e kisbolygó meglátogatását és felszínének vizsgálatát.

Öregedő aszteroidák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy 2009-es kutatás szerint a napszél hatására a kisbolygók felszíne gyorsabban öregszik, mint ahogyan azt korábban gondolták. A kisbolygófelszínek öregedési folyamatának egyedül az időskálája volt kérdéses. Spanyolországi és hawaii-szigeteki megfigyelések tisztázták azt, hogy a kisbolygók milyen gyorsan öregszenek.

Ha két aszteroida összeütközik, a darabokból olyan kisbolygócsalád alakul ki, melyek tagjai felszínének nagy része még friss. A megfigyelés szerint a feldarabolódás során felszínre került részek öregedési folyamata nagyon gyors, mindössze 1 millió év. A kutatás vezetője, Pierre Vemazza (ESA - European Space Agency) magyarázata szerint az oka a Nap részecskesugárzása, az úgynevezett napszél.[5]

Magyar vonatkozású kisbolygók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(A lista nem teljes)

Kisbolygó Felfedezés dátuma Felfedező
434 Hungaria 1898. szeptember 1. Max Wolf (Heidelberg)
908 Buda 1918. november 30. Max Wolf (Heidelberg)
999 Zachia 1923. augusztus 9. Karl Wilhelm Reinmuth (Heidelberg)
1257 Móra 1932. augusztus 8. Karl Wilhelm Reinmuth (Heidelberg)
1259 Ógyalla 1933. január 29. Karl Wilhelm Reinmuth (Heidelberg)
1436 Salonta 1936. december 11. Kulin György
1441 Bolyai 1937. november 26. Kulin György
1442 Corvina 1937. december 29. Kulin György
1444 Pannonia 1938. január 6. Kulin György
1445 Konkolya 1938. január 6. Kulin György
1452 Hunnia 1938. február 26. Kulin György
1489 Attila 1939. április 12. Kulin György
1513 Mátra 1940. március 10. Kulin György
1537 Transylvania 1940. augusztus 27. Strommer Gyula
1538 Detre 1940. szeptember 8. Kulin György
1546 Izsák 1941. szeptember 28. Kulin György
1710 Gothard 1941. október 20. Kulin György
2043 Ortutay 1936. november 12. Kulin György
2058 Róka 1938. január 22. Kulin György
2242 Balaton 1936. október 13. Kulin György
3019 Kulin 1940. január 7. Kulin György
3103 Eger 1982. január 20. Lovas Miklós
3427 Szentmártoni 1938. január 6. Kulin György
3652 Soros 1981. október 6. T. Szmirnova
3716 Petzval 1980. október 2. A. Mrkos
3727 Maxhell 1981. augusztus 7. A. Mrkos
3892 Dezső 1941. április 19. L. Oterma
3910 Liszt 1988. szeptember 16. Eric Walter Elst
4132 Bartók 1988. március 12. Jeff T. Alu
4170 Semmelweis 1980. augusztus 6. Z. Vavrova
4483 Petőfi 1986. szeptember 9. L. G. Karacskina
4992 Kálmán 1982. október 25. L. V. Zhuravleva
5006 Teller 1989. április 5. Eleanor F. Helin
5694 Berényi 1960. Szeptember 24. C. J. van Houten
I. van-Houten-Groeneveled
T. Gehrels
5801 Vasarely 1984. január 26. Antonín Mrkos (Klet)
6817 Pest 1982. január 20. Antonín Mrkos (Klet)
10444 de Hevesy 1973. szeptember 30. C. J. van Houten
I. van-Houten-Groeneveled
11830 Jessenius 1984. május 2. Antonín Mrkos (Klet)
13121 Tisza[6] 1994. február 7. Eric Walter Elst
13122 Dráva[7] 1994. február 7. Eric Walter Elst
14181 Koromházi 1998. november 20. Sárneczky Krisztián
Kiss László
28196 Szeged 1998. december 15. Kiss László
Sárneczky Krisztián
29646 Polya 1998. november 16. Paul G. Comba
30306 Frigyesriesz 2000. május 2. Paul G. Comba
30307 Marcelriesz 2000. május 2. Paul G. Comba
31872 Terkán[8] 2000. március 13. Sárneczky Krisztián
Szabó Gyula
38442 Szilárd[8] 1999. október 24. Sárneczky Krisztián
Szabó Gyula
39971 József[8] 1998. április 2. Sárneczky Krisztián
Kiss László
45300 Thewrewk[8] 2000. január 1. Sárneczky Krisztián
Kiss László
53029 Wodetzky[8] 1998. november 22. Sárneczky Krisztián
Kiss László
67308 Öveges[8] 2000. április 21. Sárneczky Krisztián
Kiss László
75570 Jenőwigner[8] 2001. január 1. Sárneczky Krisztián
Kiss László
75823 Csokonai[8] 2000. január 28. Sárneczky Krisztián
Kiss László
82071 Debrecen[8] 2000. december 31. Sárneczky Krisztián
Kiss László
82092 Kalocsa[9] 2001. február 27. Sárneczky Krisztián
Derekas Alíz
82656 Puskás[10] 2001. augusztus 10. Sárneczky Krisztián
Szabó Gyula
Sziládi Katalin[11]
84919 Karinthy[8] 2003. november 3. Sárneczky Krisztián
Mészáros Szabolcs
91024 Széchenyi[8] 1998. február 28. Sárneczky Krisztián
Kiss László
95179 Berkó[12] 2002. január 16. Sárneczky Krisztián
Heiner Zsuzsanna
106869 Irinyi[8] 2000. december 31. Sárneczky Krisztián
Kiss László
107052 Aquincum[8] 2001. január 1. Sárneczky Krisztián
Kiss László
111468 Alba Regia[13] 2001. december 23. Sárneczky Krisztián
Fűrész Gábor
111570 Ágasvár[13] 2002. január 11. Sárneczky Krisztián
Heiner Zsuzsanna
114990 Szeidl[13] 2003. augusztus 26. Sárneczky Krisztián
Sipőcz Brigitta
114991 Balázs[13] 2003. augusztus 26. Sárneczky Krisztián
Sipőcz Brigitta
117086 Lóczy[13] 2004. június 8. Sárneczky Krisztián
Szabó Gyula
126245 Kandókálmán[8] 2002. január 13. Sárneczky Krisztián
Heiner Zsuzsanna
129259 Tapolca[8] 2005. augusztus 25. Sárneczky Krisztián
Szám Dorottya
125071 Lugosi[8] 2001. október 8. Sárneczky Krisztián
131762 Csonka[8] 2002. január 11. Sárneczky Krisztián
Heiner Zsuzsanna
131763 Donátbánki[8] 2002. január 11. Sárneczky Krisztián
Heiner Zsuzsanna
132718 Kemény[8] 2002. július 23. Sárneczky Krisztián
132874 Latinovits[13] 2002. szeptember 9. Sárneczky Krisztián
133250 Rubik[13] 2003. szeptember 5. Sárneczky Krisztián
Sipőcz Brigitta
139028 Haynald[13] 2001. február 28. Sárneczky Krisztián
Derekas Aliz
157141 Sopron 2004. augusztus 6. Sárneczky Krisztián
163819 Teleki[13] 2003. szeptember 7. Sárneczky Krisztián
Sipőcz Brigitta
166886 Ybl[13] 2002. december 2. Sárneczky Krisztián
167018 Csontoscsaba 2003. augusztus 23. Sárneczky Krisztián

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. New-Style Provisional Designations. (Hozzáférés: 2008. november 18.)
  2. IAU: Naming Astronomical Objects. (Hozzáférés: 2008. november 18.)
  3. Sárneczky Krisztián: A kétszázezredik kisbolygó
  4. Surface properties of asteroids
  5. Napbarnított fiatal aszteroidák
  6. http://ssd.jpl.nasa.gov/sbdb.cgi?sstr=13121+Tisza
  7. http://ssd.jpl.nasa.gov/sbdb.cgi?sstr=13122+Drava
  8. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s Sárneczky Krisztián: Széchenyi és társai az égen: egy tucat új magyar kisbolygó. hírek.csillagászat.hu, 2008. február 9. (Hozzáférés: 2008. február 9.)
  9. [1]
  10. [2]
  11. Az IAU egy kisbolygónál max. két felfedezőt ismer el, hivatalosan csak az első kettő a felfedező.
  12. „Meteor”, Budapest XXXVII. (3), 58-59.. o, Kiadó: MCSE. ISSN 0133-249X.  
  13. ^ a b c d e f g h i j Újabb magyar kisbolygók

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gehrels, T. (ed.) (1971): Physical Studies of the Minor Planets. pp. 687. NASA SP-267. Washington D.C.
  • Binzel, R.P., Gehrels, T., Matthews, H.S. (eds.) (1989): Asteroids II. pp. 1258. University of Arizona Press, Tucson
  • Williams, J.G. (1992): Asteroid families – An initial search, Icarus 96, pp. 251–280.
  • Assandri, M. C., Gil-Hutton, R. (2008): Surface composition of Hungaria asteroids from the analysis of the Sloan Digital Sky Survey colors. Astronomy and Astrophysics, Volume 488, Issue 1, 2008, pp. 339–343.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisbolygó témájú médiaállományokat.

Magyar nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]