Kisbolygó
_mathilde_crop.jpg)
Egy kisbolygó vagy aszteroida a törpebolygónál kisebb, szabálytalan alakú, szilárd anyagú égitest, mely csillag körül kering. A legtöbb kisbolygó feltehetően a protoplanetáris korongból származik, melyek nem álltak össze bolygóvá a csillagrendszer kialakulásakor. Néhányuk saját holddal is rendelkezik.
A mi Naprendszerünkben a kisbolygók többsége a kisbolygóövben található; ellipszis alakú pályán keringenek a Nap körül, a Mars és a Jupiter pályája között illetve a Kuiper-övben az az a Pluto környékén helyezkednek el.
Tartalomjegyzék |
Felfedezésük [szerkesztés]
Az első kisbolygót, a Cerest 1801. január 1-jén fedezte fel Giuseppe Piazzi (az égitestet 2006-ban az IAU törpebolygóvá minősítette).
Elnevezésük [szerkesztés]
Más nyelvekben a kisbolygót planetoid(á)nak – azaz bolygószerűnek – is nevezik, a magyarban ezt a kifejezést nem szokás használni.
A kisbolygók felfedezésükkor egy ideiglenes elnevezést kapnak, amennyiben legalább két éjszaka sikeresen megfigyelték őket és nem azonosíthatóak egyetlen, már korábban besorolt objektummal sem. Az ideiglenes név három részből áll:[1]
- a felfedezés évszáma
- egy betű, amely egy félhónapot jelöl (az A január 1-15., B január 16-31, C február 1-15 stb.). Szintén a felfedezés idejét jelzi egy második betű, esetleg egy számmal kiegészítve, amely az adott félhónapban mutatja, hányadikként fedezték fel a kisbolygót
Miután az égitest pályáját sikerül úgy meghatározni, hogy a pozíciója hosszú időre megbízhatóan előrejelezhető legyen, a kisbolygó egy végleges számot kap. Ezután a felfedező tehet javaslatot egy elnevezésre,[2] melyet a Nemzetközi Csillagászati Uniónak kell jóváhagynia.
Például a 2004. augusztus 6-án felfedezett kisbolygó a 2004 PO1 ideiglenes nevet kapta, végleges elnevezését (157141 Sopron) 2008. május 21-én hagyták jóvá.
2008 novemberében a végleges számmal ellátott kisbolygók száma elérte a 200 000-et.[3]
Osztályozásuk [szerkesztés]
Pálya szerinti osztályozás [szerkesztés]
Az egyik korai osztályozást Hirajama Kijocugu japán csillagász végezte el, aki 10 új csoportot definiált. (Ennek a bázisa mintegy 500 kisbolygó pályaadata volt). Később az osztályozást pontosította Brouwer, D. (1951). Van Houten C. J. (1971) holland csillagász bővítése már a Leydeni Egyetem kutatási program nyomán mintegy 1000 kisbolygóval bővített bázist vett alapul. Tovább bővítette az osztályozást Williams J. G. amerikai csillagász.
Spektrális osztályozás [szerkesztés]
A kisbolygók ezen osztályozása több paraméter, a csillagászati színképelemzés eredményei, a szín és az albedó alapján történik, melyek alapján az égitestek felszínének összetételére tudnak következtetni. A modern osztályozás alapjait 1975-ben fektette le Clark R. Chapman, David Morrison és Ben Zellner.[4] Az aszteroidákat három csoportra osztották:
- C-típusú kisbolygók, melybe az ismert kisbolygók 75%-át sorolták. Igen sötétek, felszínükön kondrit és hidrált szilikátok vannak jelen
- S-típusú kisbolygók, 17%-os aránnyal. Felszínüket jórészt szilikátok alkotják
- U besorolást kapott a többi, a fenti két osztályba nem besorolható aszteroida
Ezt az osztályozást később finomították és bővítették, jelenleg többféle osztályozási séma létezik. A két legfontosabb ezek közül a Tholen-féle illetve a SMASS osztályozás.
Tholen-féle osztályozás [szerkesztés]
Ezt az osztályozást 1984-ben javasolta először David James Tholen. A kisbolygó-színkép a felszínt alkotó anyagoktól, azok szemcseméretétől és a felszín egészének állapotától függ. A kisbolygók többsége az alábbi három fő csoport valamelyikébe tartozik:
A B típus tulajdonságaiban a C típusra hasonlít, az albedó viszont nagyobb, mint a C típusnál. Ritka típus.
Az F típus tulajdonsága: gyenge abszorpciós (elnyelési) vonalakat mutat az UV-tartományban.
A G típus tulajdonságai: hasonlít a C-típusra, az UV-tartományban erős abszorpciós vonalakat tartalmaz.
A C típus tulajdonságai: igen sötét, a geometriai albedó 0,065 alatti. Az ilyen felszíneken kondrit és hidrált szilikátok vannak jelen. Előfordulásának gyakorisága 75%. Főleg a Naptól távol gyakori.
Az S típus jellemzői: az albedó 0,07–0,23 közé esik. Gyakorisága 15%. Különböző szilikátok alkotják. A kisbolygó felszínén gyakran található sok por. Ez a legheterogénebb színképi osztály, amely a Naphoz viszonylag közel keringő kisbolygókra jellemző (kb. 1 AU távolságban). Hét alosztályba lehet tovább osztályozni őket.
Az M típus tulajdonságai: fémekre: (vasra, nikkelre) jellemző spektrum, amely valószínűleg nagy méretű és differenciálódott kisbolygó ütközéssel felszakadt magja.
Az E típus tulajdonságai: nagy albedójú (jó fényvisszaverő), ensztatit kondritos vagy akondritos anyag, esetleg olvadásos-üvegesedéses folyamattal. A Naphoz közelebb gyakoribb.
Az egyéb, kisebb csoportok:
Az A típus jellemzői: extrém vörös színű aszteroidák erős abszorpciós vonalakkal, amelyek olivin jelenlétére utalnak. Előfordulásuk ritka.
A V típus jellemzői: a vas elnyelési vonalak (0.95 és 1.95 mikronnál) alapján bazalt anyagú kisbolygófelszínekre jellemzők. A Vesta kisbolygóhoz hasonló pályán keringenek, és valószínű, hogy a Vesta töredékei ezek a kisbolygók.
SMASS osztályozás [szerkesztés]
Egy érdekes és fontos kisbolygó [szerkesztés]
Érdekes végigkövetni a 434 Hungaria kisbolygó "sorsát". A Hirajama-féle osztályozással pályatípus-kisbolygó lett (Hungaria dinamikai család) és a belső öv hangsúlyos, névadó égitestje. Pályájának félnagytengelye 1,9 AU. Később, a színképi osztályok fölállításánál az E-típusú kisbolygók típusos képviselője lett. Ezek a legjobban fényvisszaverő kisbolygók is. Ha távlatosan magyar űreszköz feladatára gondolunk, érdemes célul kitűzni e kisbolygó meglátogatását és felszínének vizsgálatát.
Öregedő aszteroidák [szerkesztés]
Egy 2009-es kutatás szerint a napszél hatására a kisbolygók felszíne gyorsabban öregszik, mint ahogyan azt korábban gondolták. A kisbolygófelszínek öregedési folyamatának egyedül az időskálája volt kérdéses. Spanyolországi és hawaii-szigeteki megfigyelések tisztázták azt, hogy a kisbolygók milyen gyorsan öregszenek.
Ha két aszteroida összeütközik, a darabokból olyan kisbolygócsalád alakul ki, melyek tagjai felszínének nagy része még friss. A megfigyelés szerint a feldarabolódás során felszínre került részek öregedési folyamata nagyon gyors, mindössze 1 millió év. A kutatás vezetője, Pierre Vemazza (ESA - European Space Agency) magyarázata szerint az oka a Nap részecskesugárzása, az úgynevezett napszél.[5]
Magyar vonatkozású kisbolygók [szerkesztés]
(A lista nem teljes)
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ New-Style Provisional Designations. (Hozzáférés: 2008. november 18.)
- ↑ IAU: Naming Astronomical Objects. (Hozzáférés: 2008. november 18.)
- ↑ Sárneczky Krisztián: A kétszázezredik kisbolygó
- ↑ Surface properties of asteroids
- ↑ Napbarnított fiatal aszteroidák
- ↑ http://ssd.jpl.nasa.gov/sbdb.cgi?sstr=13121+Tisza
- ↑ http://ssd.jpl.nasa.gov/sbdb.cgi?sstr=13122+Drava
- ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s Sárneczky Krisztián: Széchenyi és társai az égen: egy tucat új magyar kisbolygó. hírek.csillagászat.hu, 2008. február 9. (Hozzáférés: 2008. február 9.)
- ↑ [1]
- ↑ [2]
- ↑ Az IAU egy kisbolygónál max. két felfedezőt ismer el, hivatalosan csak az első kettő a felfedező.
- ↑ „Meteor”, Budapest XXXVII. (3), 58-59.. o, Kiadó: MCSE. ISSN 0133-249X.
- ^ a b c d e f g h i j Újabb magyar kisbolygók
Lásd még [szerkesztés]
- Kisbolygók listája
- Törpebolygó
- Kuiper-öv
- Trójai kisbolygók
- A kisbolygók színképe
- Hirayama Kiyotsugu
- Kisbolygóöv
Irodalom [szerkesztés]
- Gehrels, T. (ed.) (1971): Physical Studies of the Minor Planets. pp. 687. NASA SP-267. Washington D.C.
- Binzel, R.P., Gehrels, T., Matthews, H.S. (eds.) (1989): Asteroids II. pp. 1258. University of Arizona Press, Tucson
- Williams, J.G. (1992): Asteroid families – An initial search, Icarus 96, pp. 251–280.
- Assandri, M. C., Gil-Hutton, R. (2008): Surface composition of Hungaria asteroids from the analysis of the Sloan Digital Sky Survey colors. Astronomy and Astrophysics, Volume 488, Issue 1, 2008, pp. 339–343.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Magyar nyelven [szerkesztés]
- A kisbolygók eloszlása a Naprendszerben (sok ábrával)
- A Kuiper-öv objektumai
- Magyar elnevezésű kisbolygók. (Hozzáférés: 2010. december 2.)
- Magyar földrajzi nevek a Naprendszerben. (Hozzáférés: 2009. május 7.)
|
||||||||||||||||||||
