Törpebolygó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Ceres törpebolygó a Hubble űrtávcső képén; jól láthatóan gömb alakú
A bolygók csillagászati kategóriájának definíciós rendszere
A Plutó megközelítőleg színazonos felvétele a Hubble űrteleszkóp felvételén
A Haumea holdjaival, a Hiʻiaka és Namaka (művészi szemmel)
A Makemake elképzelt látképe (művészi szemmel)
Az Eris, ahogyan a Hubble űrteleszkóp felvételén látszik

A törpebolygó a Naprendszerben keringő égitestek egyik típusa, átmenetet képez a bolygók és a kisbolygók között. Olyan égitest, amely a Nap körül kering (azaz nem egy másik bolygó holdja), elegendően nagy tömegű ahhoz, hogy kialakuljon a hidrosztatikai egyensúlyt tükröző közel gömb alak és nem söpörte tisztára a pályáját övező térséget. A Nemzetközi Csillagászati Unió (International Astronomical Union, IAU) 2006. augusztus 14. és 25. között Prágában megrendezett XXVI. kongresszusán határozták meg ezt a kategóriát.

Alkategóriája a plutoida,[1][2] mely a Neptunusz pályáján túl keringő törpebolygót jelöl. Négy tagja ismert, a Pluto, a Makemake, a Haumea és az Eris (2003 UB313).

A törpebolygó a Nemzetközi Csillagászati Unió meghatározása alapján egy olyan égitest, amely közvetlenül a Nap körüli pályán kering és elég masszív ahhoz, hogy gravitációs erők formálják ki alakját, semmint hogy pusztán mechanikai erőhatások (mint például az ellipszoid) formálják, valamint a keringési pályáját nem tisztította meg a kisebb törmelékektől. Még jobban kifejezve ez egy bolygószerű tömegű test, melynek tömege elegendő ahhoz ,hogy meghaladja a belső nyomás a belsejében és elérje a hidrosztatikus egyensúlyt, de még ne legyen bolygó. Maga az a kifejezés, hogy törpebolygó 2006-ban jött létre, amikor is egy prágai nemzetközi kongresszuson meghatározták a Naprendszer égitestjeinek háromszintű kategorizálását, amely a Neptunusz bolygón túl lévő égitesteket foglalja magában és az utóbbi időszakban felfedezett törpebolygók miatt vált szükségessé alkalmazása, mivel a Plútónál nagyobb tömegű Eris törpebolygót csak ekkoriban fedezték fel. Ezen osztályozás alapján azon égitestek, amelyek elég nagy tömegűek ahhoz, hogy megtisztítsák keringési pályájukat a kisebb ott keringő szikladaraboktól, azok a bolygók, míg azon égitestek, amelyeknek tömege nem elegendő ahhoz, hogy megtisztítsák környezetüket, azok a kisbolygók és a törpebolygók tulajdonképpen e két kategória közé ékelődnek be. A törpebolygók kizárása a bolygók névsorából megosztotta a tudóstársadalmat, mivel egyesek szerint ez már szükségessé vált, mint, ahogyan azt Mike Brown, az Eris törpebolygó felfedezője is állítja, ugyanakkor a törpebolygó kifejezést 1990-ben létrehozó Alan Stern nem ért egyet a döntéssel.[3][4][5] A Nemzetközi Csillagászati Unió jelenleg öt törpebolygót ismer el hivatalosan, melyek: a Ceres, a Pluto, a Haumea, a Makemake és az Eris. Ugyanakkor ezen égitestek közül csak a Ceres és a Plútó figyelhető meg olyan részletességgel, hogy az így kapott információk alapján megállapítható róluk biztosan az, hogy megfelenek a fentebbi definíciónak. Mivel az Eris törpebolygó jóval nagyobb sűrűségű, mint a Plútó, ezért ezt is törpebolygóként kell elfogadottnak tekinteni.[6] Jelenleg ezenfelül mindössze még két olyan égitestet (a Makemake és a Huamea törpebolygókat) tekintjük törpebolygóknak.

Feltételezések szerint akár több mint 100 törpebolygó is keringhet a Naprendszeren belül. Becslések alapján a Kuiper-öv részletesebb feltérképezésével akár 200 fölé is emelkedhet a törpebolygók száma, sőt, akár a 2000 fölé is emelkedhet, amennyiben a Kuiper-övön túli területeket is sikerül alaposabban felderítenünk. Mike Brown 2011. augusztusában publikált műve alapján 390 olyan égitestről feltételezhető, hogy megfelel a fentebbi követelményeknek.[7] Brown műve kilenc törpebolygót azonosít be, amelyből a fentieken túl még négyet (a 2007 OR10, a Sedna, a Quaoar és az Orcus) számít bele a törpebolygók körébe, de ezenfelül még legalább egy tucatnyi erősen valószínű, hogy megfeleltethető a követelményeknek, de a végösszeg akár a százat is meghaladhatja.[8]

A koncepció kidolgozásának története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 21. század eleji felfedezések időszakáig a csillagászoknak nem volt különösebb szükségük arra, hogy pontosan körülírják a bolygók fogalmát és kritériumait. A Plútó 1930-as felfedezésével a Naprendszer bolygóinak száma kilencre emelkedett, valamint a többi naprendszeren belüli égitestek számát az aszteroidákkal és az üstökösökkel együtt több ezerre becsülték. Közel 50 éven keresztül a Plútóról azt hitték, hogy nagyobb méretű, mint a Merkúr, de a Plútó egyik holdjának, a Charonnak az 1978-as felfedezésével lehetővé vált, hogy jóval pontosabb méréseket tudjanak elvégezni a bolygó valós méreteivel kapcsolatban és a tudósok ez alapján képesek lettek meghatározni, hogy a bolygó jóval kisebb, mint azt az előző becslések alapján gondolták. A Plútónak durván huszadannyi a tömege, mint a Merkúré, amely alapján a Plútó lett messze a legkisebb bolygó a naprendszeren belül. Annak ellenére, hogy közel tízszer akkora a sűrűsége, mint az Aszteroida-öv legnagyobb tagjának, mégis a Föld bolygóhoz tartozó Hold tömegének csak egy ötöde a tömege. Sőt mi több a bolygó rendelkezik még néhány további sajátos jellemzővel is, mint például a bolygó keringési excentricitása, illetve a nagy keringési pályaelhajlás, amelyek alapján evidenssé vált, hogy rendkívül eltér a többi bolygótól.

Az 1990-es években a csillagászok sorra fedezték fel a Plútón túli kisebb égitestek övezetét, a Kuiper-övet, amely jóval a Plútón túli területekre terjed ki. Sokuk felfedezése egyre közelebb hozta annak az elképzelésnek a létrejöttét, miszerint a Plútó az valójában egy másik típusú bolygócsalád egyik legnagyobb tagja, a plutoidáké. Ez a felfedezés számos csillagászt arra vezetett, hogy a Plútót már ne sorolja bele a klasszikusan vett bolygók közé. Számos elnevezés született azon kisméretű naprendszeren belül keringő égitestek megnevezésére, melyeket ma törpebolygóknak hívunk. Néhány ezek közül a kisbolygó, a félbolygó, a planetoid, melyek elterjedése nem vált közkeletűvé. 2005-ben a tudományos irodalomban több a Plútóval összevethető tulajdonságokkal rendelkező égitest létezéséről is beszámoló is megjelent, melyek a Quorar, a Sedna és az Eris voltak. Ezért egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a bolygókról alkotott eddigi elképzeléseinket át kell formálni a legújabb felfedezéseknek tükrében.

2006-ban az Eris törpebolygóról még azt állították egyes nem hivatalos források, hogy az a naprendszer tizedik bolygója lehet, mivel mérete némiképp nagyobb, mint a Plútóé. Ennek tisztázására összeült a Nemzetközi Csillagászati Unió gyűlése 2006 augusztusában, Prágában, hogy megvitassák a kialakult helyzetet. Az IAU elsődleges változatai még arról szóltak, hogy az Eris, a Ceres és a Charon a bolygók listáján szerepeljenek. Számos csillagász elfogadta ezen indítványt, de ekkor az uruguayi születésű Julio Ángel Fernández felvetette, hogy hozzanak létre egy köztes kategóriát, amelybe a Charon kivételével beletartozna a Plútó, a Ceres és az Eris is, amely kategóriát planetezimáloknak neveznék. A Charon lekerülésével a listáról, valamint az a meghatározás, hogy ezek az égitestek nem lehetnek akkora tömegűek, hogy megtisztítsák keringési pályájukat, már közelebb állt a most elfogadottnak tekintett meghatározásokhoz. Az IAU döntése alapján a végső meghatározások a következők lettek:

  • bolygók, amelyek a) olyan égitestek, amelyek a Nap körül keringenek, b) elegendően nagy tömeggel rendelkeznek ahhoz, hogy formájuk a hidrosztatikus egyenlőségek miatt közel gömb formájú legyen, illetve c) elegendő tömegűek ahhoz, hogy keringési pályájukat képesek legyenek megtisztítani az ott található törmelékektől.
  • törpebolygók, melyek olyan égitestek, amelyek a Nap körül keringenek, valamint rendelkeznek akkora tömeggel, hogy félgravitációs vonzás alakuljon ki rajtuk, amely hidrosztatikus egyenlőséget hoz létre felszínükön.
  • egyéb égitestek, amelyek a műholdakat kivéve a Nap körüli pályán keringenek és összefoglaló néven kis naprendszeri égitesteknek hívjuk őket.

Maga az a kifejezés, hogy törpebolygó valójában egy kissé félrevezető, hiszen nyelvtani és jelentésbeli szempontból azt sugallja, hogy tulajdonképpen bolygókról van szó. A Nemzetközi Csillagászati Unió 5A jelű megoldásában, valamint az 5B megoldásban azt taglalják, hogy a törpebolygók valójában a bolygók egyik alcsoportja, megkülönböztetve őket ezáltal a többi nyolc úgy nevezett "klasszikus" bolygótól. Ebben az értelemben nyolc "klasszikus" bolygóról, illetve négy további törpebolygóról beszélhetünk akkor, amikor bolygókról esik szó. Ugyanakkor az 5B megoldás némiképp aláássa az 5A megállapodás egyes pontjait, ezért a törpebolygó kategóriát emiatt csak félig tekinthetjük hivatalosan elfogadott indítványnak. Nyelvtanilag félrevezető a törpebolygó megfogalmazás, amely valójában egy olyan égitestet jelöl, amelyik nem is tartozik a hagyományos értelemben vett bolygók közé, ugyanakkor a törpecsillag például azért nem jó, mert ezen égitestek nem csillagok, ezért különböző alternatívaként felmerült még a nanobolygó, illetve a félbolygó kifejezés is. Ennek ellenére a törpebolygó kifejezés azóta már túlságosan elterjedtté vált, ezért ezen már késő változtatni. Ezen kifejezés voltaképpen párhuzamos jelentésű a kisbolygó kifejezéssel, amely szintén nem egy bolygótípust jelöl. A különböző nyelvekben szintén felmerül ennek a kérdéskörnek a problémája; a törpebolygó szóösszetétel ugyanis a következőképpen fest különböző nyelveken: franciául planète naine, németül Zwergplanet, oroszul карликовая планета karlikovaya planeta, arab nyelven كوكب قزم kaukab qazm, kínaiul 矮行星 ǎixíngxīng. A japán szóösszetétel viszont ebben a tekintetben kivételnek számít, mivel ott ez a kifejezés így hangzik: junwakusei 準惑星, ahol a wakusei 惑星 a 'bolygó' jelentéssel bír, míg a jun- 準 az egy előtagnak számít, ami nagyjából annyit tesz: majdnem, vagy szub. Szóval japánul a törpebolygókat szubbolygóknak, vagy "majdnem bolygóknak" hívják. A modern latin szóhasználatban a planetulus, vagy planetion kifejezést használják, amely a görög planéta, vagyis bolygó kicsinyítőképzős alakja, melynek jelentése: kisbolygó.

Törpebolygók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az IAU öt égitestet kategorizál törpebolygóként:

  1. Ceres Ceres – felfedezve: 1801. január 1-jén, ettől fogva fél évszázadon át bolygóként tartották számon, majd visszaminősítették aszteroidává;
  2. Pluto Pluto – felfedezve: 1930. február 18-án, ettől kezdve 76 éven át bolygóként volt nyilvántartva;
  3. Eris – felfedezve: 2003. október 21-én, a média rövid ideig a tizedik bolygóként említi;
  4. Haumea - felfedezve: 2004. december 28., törpebolygóvá minősítve: 2008. szeptember 17.[9][10]
  5. Makemake – felfedezve: 2005. március 31-én, törpebolygóvá minősítve: 2008. július 11-én.
Törpebolygók összehasonlító ábrája
Az ismert törpebolygók keringési jellemzői[11]
Név Naprendszerbeli
régió
Keringési
sugár (CSE)
Keringési idő
(év)
Átlagos keringési
sebesség (km/s)
Ekliptikus
inklináció
Keringési
excentritás
Planetáris
diszkrimináns
Ceres Aszteroida-öv 2.77 4.60 17.882 10.59° 0.079 0.33
Plutó Kuiper-öv 39.48 248.09 4.666 17.14° 0.249 0.077
Haumea Kuiper-öv 43.13 283.28 28.22° 0.195 0.020
Makemake Kuiper-öv 45.79 309.9 4.419 28.96° 0.159 0.02
Eris Szórt korong 67.67 557 3.436 44.19° 0.442 0.10
A törpebolygók fizikai jellemzői
Név Egyenlítői
átmérő
a Holdhoz
viszonyítva
Egyenlítői
átmérő
(km)[8]
Tömege
a Holdhoz
viszonyítva
Tömege
(·1021 kg)
Sűrűség
(g/cm3)
Felszín
gravitáció
(m/s2)
Szökési
sebesség

(km/s)
Tengely
inklináció
Forgási
idő

(nap)
Holdak Felszín
hőm.
(K)
Atmoszféra
Ceres 28% 974.6±3.2 1.3% 0.94 2.08 0.27 0.51 ≈ 3° 0.38 0 167 none
Pluto 66% 2306±20 17.8% 13.05 2.0 0.58 1.2 119.59° −6.39 5 44 transient
Haumea ≈ 37% 1300±? 5.5% 4.01 ± 0.04 2.6–3.3 (?) 0.44 0.84 0.16 2 32 ± 3  ?
Makemake 41% 1420±60 ≈ 4% ? ≈ 3 ?  ?  ? 0.32 0 ≈ 30 transient?
Eris 67% 2326±12 22.7% 16.7 2.5 ≈ 0.8 1.3 ≈ 1 (0.75–1.4) 1 ≈ 42 transient?
A majdnem biztosan törpebolygónak számító égitestek keringési jellemzői[12]
Név A Naprendszerbeli
régiója
Keringési
sugár (CSE)
Keringési idő
(év)
Átlagos keringési
sebesség (km/s)
Inklináció
to ecliptic
Keringési
excentritás
Planetáris
diszkrimináns
Orcus Kuiper-öv 39.17 245.18 20.57° 0.227 0.003
50000 Quaoar Kuiper-öv 43.405 285.97 8.00° 0.039 0.007–0.010
Szórt korong 67.21 550.98 30.70° 0.500  ?
Sedna - 518.57 ≈11,400 11.93° 0.853  ?
A majdnem biztosan törpebolygónak vehető égitestek fizikai jellemzői
Név Egyenlítői
átmérő
a Holdhoz
viszonyítva
Egyenlítői
átmérő
(km)
Tömeg
a Holdhoz
viszonyítva
Tömeg
(·1021 kg)
Sűrűség
(g/cm3)
Felülete
gravitáció
(m/s2)
Szökési
sebesség

(km/s)
Tengely
hajlásszöge
Keringési
idő

(napokban)
Holdak száma Felszín
hőm.
(K)
Atmoszféra
Orcus ≈ 22% 760–810 0.9% 0.63 ° 0.55 1
50000 Quaoar ≈ 26% 890±70 1.8–2.6% 1.6 ± 0.3 ° 0.74 1
2007 OR10 ≈ 37% 1280±210  ?  ?  ? 0
Sedna ≈ 30% 995 ± 80 ≈1.4% ≈1  ? 0.42 0 ≈ 12

Jellemzőik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Földtől való eltérés
Égitest Tömeg (ME*)
Λ**
µ***
Merkúr 0.055 1.95 9.1
Vénusz 0.815 1.66 1.35
Föld 1 1.53 1.7
Mars 0.107 9.42 1.8
Ceres 0.00015 8.32 0.33
Jupiter 317.7 1.30 6.25
Szaturnusz 95.2 4.68 1.9
Uránusz 14.5 3.85 2.9
Neptunusz 17.1 2.73 2.4
Pluto 0.002 2.95 0.077
Haumea 0.00067 2.68 0.02
Makemake 0.00067 2.22 0.02[13]}}
Eris 0.0028 2.13 0.10

*ME a Föld tömegéhez viszonyítva.
** Sablon:Math,
ahol k = 0.0043 for units of Yg és AU. Λ > 1 a bolygóknak.[14] />

***µ = M/m, ahol M az égitest tömege,
és m az aggregált tömege minden egyéb égitestnek
mely megoszlik a keringési zónával. µ > 100 for planets.

Alan Stern és Harold F. Levison bemutatták a lambda paramétert, amely kifejezi a valószínűségét egy másik testtel való találkozásnak, amely a pálya elhajlását okozhatja. Stern modelljében e paraméter értéke négyzetesen arányos a tömeggel és fordítottan arányos a keringési idővel. Ezek alapján a kapott értékek alkalmasak arra, hogy abból megbecsüljék azt, hogy az adott égitest mekkora pályatisztítási képességgel bír, ahol a lambda> 1 képes erre. Az öt magnitúdójú testeknél egy rés keletkezett így a Föld típusú bolygók és a Kuiper-öv aszteroidái közt.

Ezt a paramétert használva Steven Soter csillagász ezért felemelte szavát annak érdekében, hogy megkülönböztessék a törpebolygók ezen képességének hiányát a Föld típusú bolygókkal szemben, amely alapján a bolygók azok az égitestek, amelyek képesek arra, hogy eltüntessék keringési pályájukról a kisebb égitesteket és törmelékeket; elsősorban összeütközés, gravitációs pályaeltérítés és üldözés által, míg a törpebolygók minderre képtelenek méreteik miatt. Soter ezen megfigyelésein továbbhaladva eljutott odáig, hogy létrehozza a planéta diszkriminánst, melyet mu jellel jelölt és amely kifejezi a tapasztalati értékét a keringési pálya megtisztítottsági fokának.

Méretek és tömegek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elegendő belső nyomás, mely a test tömegének vonzásából ered képes a testet képlékennyé tenni és a sikeres képlékenység teret ad nagy emelkedéseknek és süllyedéseknek, valamint, hogy a pórusok kitöltődjenek, melyet gravitációs relaxációnak nevezünk. Azok a testek, melyek csak pár kilométernyi kiterjedésűek nem rendelkeznek gravitációs vonzással, ezért alakjuk szögletes. A nagyobb testeknél, melyeknél már megjelenik a gravitációs erő, de az nem igazán számottevő, ott krumpli alak jelenik meg, vagyis minél nagyobb a test tömege és mérete, annál nagyobb a belsejéből eredő gravitáció, annál gömbölyűbb az alakja, míg el nem éri a maximumát a hidrosztatikus egyensúlynak. Ez a törpebolygók meghatározásához szükséges határvonal.

Törpebolygók összehasonlító ábrája a Holddal

Mikor egy test eléri a hidrosztatikus egyensúly állapotát, felszínét valószínűleg teljesen elborítja a folyadék, természetesen a kisebb krátereket, hasadékokat leszámítva. Amennyiben a test nem forog, akkor ez a szint sík, de minél gyorsabban forog egy adott test, annál inkább összenyomott és egyenlőtlen oldalúvá válik ez a réteg. Amennyiben az egész rotáló test felmelegszik és anyagai folyékonnyá válnak, akkor alakja nem változik meg. Egy különösen szélsőséges példája ennek a hidrosztatikus egyensúlynak a Haumea, amely kétszer olyan hosszú a fő tengelyénél, mint a sarkoknál számítva. A törpebolygók minimális, illetve maximális tömegét egyelőre nem határozta meg a Nemzetközi Csillagászati Unió. Egyelőre nincs meghatározva az, hogyha egy test nagyobb, illetve sűrűbb, mint például a Merkúr, de nem tisztította meg a keringési síkját a törmelékektől, akkor az törpebolygónak minősül-e, avagy sem.

Törpebolygó-jelöltek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A következő égitestek törpebolygó-jellege még nem egyértelműen tisztázott, besorolásuk idővel várható:

  1. Pallas-Felfedezése 1845-ben történt
  2. Juno-Felfedezése 1804. szeptember 1-jén történt.
  3. Quaoar-Felfedezése 2002. július 5-én történt
  4. Sedna-Felfedezése 2003. november 14-én történt.
  5. Chaos-Felfedezése 1998. november 19-én történt.

További törpebolygó-jelöltek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legnagyobb méretű Neptunuszon túli égitestek Földdel való összehasonlító ábrája

Az Aszteroida-övön belüli második legsűrűbb égitest, a Ceres törpebolygóvá minősítése után nem sokkal a Vesta is be lett sorolva a törpebolygók kategóriájába, mert alakja alapján elkülönül a hidrosztatikus egyensúlyi állapotban lévő testek alakjától, mivel nem sokkal megszilárdulása után egy nagyobb meteorbecsapódás érte felszínét.[15] A törpebolygók fogalmának meghatározásakor nem vették figyelembe ezt az eshetőséget. A Dawn űrjármű Vesta körül végzett 2011. júliusi próbaútja talán segíthet tisztázni ezt a kérdéskört.[16]

Számos Neptunuszon túli égitestről úgy gondolják a szakemberek, hogy felszínüket jég borítja és egyenlítői átmérőjük is csak mintegy 400 kilométer körül lehet, ami nagyjából 3 %-a a Föld átmérőjének, melyek elérték a gravitációs egyensúlyi állapotot, amely alapján a Föld-tipusú bolygókon belül a törpebolygó alkategóriához tartoznak. Annak ellenére, hogy csak durva becsléseink voltak ezen égitestek valós méreteiről még 2011-ben is, mégis számos kutató úgy véli, hogy a Neptunusz bolygón túli égitestek közt számos törpebolygó akad. Egy kutatócsoport felderített mintegy harminc darabot ezek közül és úgy vélik, hogy a Kuiper-övön belül, illetve annak határától jóval távolabb még további 200 törpebolygó felfedezése várható.[17]

Bolygó tömegű holdak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További tizenkilenc hold elég szilárd, illetve elég kerek formájú ahhoz, hogy a törpebolygók kategóriájának megfeleljen. Ezen égitestek jellemzői nem túl jelentős mértékben térnek el a Nemzetközi Csillagászati Unió törpebolygókra vonatkozó meghatározásától, viszont abban igen, hogy nem közvetlenül a Nap körül keringenek, hanem egy másik égitest körül. Ezen 19 lehetséges törpebolygó-jelölt a következő: a Föld Holdja, a Jupiter négy Galilei holdja (Io, Europa, Ganimédesz, Callisto), a Szaturnusz hét holdja (Mimas, Enceladus, Tethys, Dione, Rhea, Titán és Iapetus), az Uránusz öt holdja (Miranda, Ariel, Umbriel, Titánia, Oberon), a Neptunusz holdja a Triton és a Pluto holdja a Charon. Az ezen égitestekre kifejlesztett angol szóösszetételből született planemo ("planetary mass object") kifejezés lefedi a törpebolygók és a Föld-típusú bolygók körül keringő holdak körét. Alan Stern megfogalmazása szerint ezen égitestek a szatelit-bolygók.


Szakmai viták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nemzetközi Csillagászati Unió döntése a törpebolygó definíciójáról számos tudós ellenállását hozta magával, melyet kifejezésre is juttattak.[18] Ellenkampányaik elsősorban plakátragasztásokból és e döntést rosszalló feliratokat tartalmazó pólók viseléséből álltak. Mike Brown, az Eris törpebolygó felfedezője egyetért a bolygók számának nyolcra való csökkentésével.[19] A NASA bejelentette, hogy új irányvonalak alakultak ki a Nemzetközi Csillagászati Unión belül. Ennek ellenére Alan Stern, a NASA Plútó missziójának igazgatója elvetette az IAU bolygókról született döntését, mind a törpebolygók kategóriájának létrehozása szempontjából, mind pedig a törpebolygók keringési és más jellemzőit figyelembe vevő kategorizálások szempontjából. 2008-ban ő és csapata ismét elismerte a Plútót, mint a kilencedik bolygót a Naprendszeren belül, és még további égitesteket is bolygónak ismertek el, beleértve a Ceres és az Eris törpebolygókat is. Számos évvel korábban, mint az IAU meghatározása, Alan Stern még a keringési jellemzőik alapján különböztette meg a bolygókat, úgymint "überplanets" azaz a nyolc Föld-tipusú bolygó, valamint "unterplanets", azaz a törpebolygók.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Dwarf planet című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) illetékes bizottságának döntése értelmében a Plutóhoz hasonló törpebolygók osztályába tartozó objektumok neve hivatalosan plutoida.
  2. Dwarf Planets, plutoids and the Solar System today
  3. Koski, Olivia. „Q&A: Astronomer Mike Brown on How He Killed Pluto”, Wired, 2010. december 27. (Hozzáférés ideje: 2012. szeptember 23.) 
  4. Perlman, David. „Pluto demoted -- from 9th planet to just a dwarf”, San Francisco Chronicle, 2006. augusztus 25. (Hozzáférés ideje: 2012. szeptember 23.) 
  5. Kennedy, Stephanie. „Pluto stripped of planet status”, "AM", ABC Local Radio, 2006. augusztus 25. (Hozzáférés ideje: 2012. szeptember 23.) 
  6. Dan Bruton: Conversion of Absolute Magnitude to Diameter for Minor Planets. Department of Physics & Astronomy (Stephen F. Austin State University). (Hozzáférés: 2008. június 13.)
  7. Free the Dwarf Planets!. Michael Brown, 2011. augusztus 24. (Hozzáférés: 2012. szeptember 23.)
  8. ^ a b Mike Brown, 'How many dwarf planets are there in the outer solar system?' Accessed 2011-08-24
  9. Fifth Dwarf Planet Named Haumea (angol nyelven). ScienceDaily, 2008. szeptember 18. (Hozzáférés: 2008. szeptember 21.)
  10. IAU names fifth dwarf planet Haumea (angol nyelven). International Astronomical Union, 2008. szeptember 17. (Hozzáférés: 2008. szeptember 21.)
  11. Bowell, Ted: The Asteroid Orbital Elements Database. Lowell Observatory. (Hozzáférés: 2012. szeptember 25.)
  12. Bowell, Ted: The Asteroid Orbital Elements Database. Lowell Observatory. (Hozzáférés: 2008. február 12.)
  13. Calculated using the estimate for the mass of the Kuiper belt found in Iorio, 2007 of 0.033 Earth masses
  14. name="Stern 2002"
  15. Thomas, Peter C., Binzelb, Richard P.; Gaffeyc, Michael J.; Zellnerd, Benjamin H.; Storrse, Alex D.; Wells, Eddie (1997.). „Vesta: Spin Pole, Size, and Shape from HST Images”. Icarus 128 (1), 88–94. o. DOI:10.1006/icar.1997.5736.  
  16. Russel, C.T., Capaccioni, F.; Coradini, A.; et al. (2006.). „Dawn Discovery mission to Vesta and Ceres: Present status”. Advances in Space Research 38 (9), 2043–48. o. DOI:10.1016/j.asr.2004.12.041.  
  17. Brown, Michael E.: The Dwarf Planets. California Institute of Technology, Department of Geological Sciences. (Hozzáférés: 2008. január 26.)
  18. Chang, Alicia. „Online merchants see green in Pluto news”, Associated Press, USA Today, 2006. augusztus 25. (Hozzáférés ideje: 2008. január 25.) 
  19. Brown, Michael E.: The Eight Planets. California Institute of Technology, Department of Geological Sciences. (Hozzáférés: 2012. szeptember 25.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Törpebolygó témájú médiaállományokat.