Miranda (hold)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Miranda (hold)
Miranda.jpg
A Miranda hold
Felfedezése
Felfedező: Gerard Kuiper
Felfedezés ideje: 1948. február 16
Alternatív nevek: Uránusz V
Pályaadatok
Fél nagytengely: 129390
Pálya excentricitása: 0,00013
Orbitális periódus: 1413479
Inklináció: 4232°
Fizikai tulajdonságok
Átlagos sugár: 480×468.4×465.8 km
Térfogat: 54835000km3
Tömeg: 6.59 ± 0.75 × 1019 kg (1.103 × 10–5 Earths)
Átlagos sűrűség: 1.20 ± 0.15 g/cm3[1]
Felszíni gravitáció az Egyenlítőnél: 0,079
Forgási periódus: szinkron
Albedó: 0,32
Látszólagos fényesség: 15,8[2]

A Miranda az Uránusz bolygó legkisebb és egyben a bolygóhoz legközelebbi holdja a bolygó öt legnagyobb holdja közül. Gerard Kuiper fedezte fel 1948. február 16-án a Mcdonald Observatory-ban. A holdat William Shakespeare: A Vihar című művének Mirandája után nevezték el. Másik neve az Uránusz V. Az első fotókat a Voyager–2 űrszonda küldte róla még 1986-ban, mikor az Uránusz mellett haladt el. A felvételek készítésének idején egyedül a déli féltekét világította meg a nap fénye, ezért ez az egyetlen tanulmányozott része felszínének. Felszíni képződményei alapján a Miranda mutatta a legtöbb geológiai aktivitást a múltban az Uránusz-holdak közül.

Fizikai jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Miranda felszíni területe megközelítőleg akkora, mint Texas állam területe. A Miranda felszíne túlnyomórészt vízjégből áll, míg az alsóbb rétegekben alacsony sűrűségű szilikátok és szerves vegyületek találhatóak. A hold több részre töredezett felszíne jól mutatja ezen égitest korábbi geológiai aktivitásának mértékét, melyeket a felszínen futó töredezett szabású kanyonok is alátámasztanak. Nagy "versenypálya-szerű" barázdált formák is előfordulnak a felszínen – melyek neve coronae –, amelyekből forró jégforrások törnek fel. A kanyonok a felszínen futó törésvonalak nyomvonalait jelölik. Más alakzatok a jégvulkanikus tevékenység miatt alakultak ki. Korábban úgy gondolták, hogy a hold felszínének kialakításáért elsősorban az árapály jelenség tehető felelőssé, amikor is a keringés jóval excentrikusabb, mint más időszakokban. Mivel a hold az Ariel nevű Uránusz holddal kölcsönös rezonanciában van, ezért ez is felelőssé tehető az árapály jelenségek felszínformáló munkájáért, illetve az égitest belső hőmérséklet emelkedéséért.

A tudósok több geológiai képződményt is azonosítottak a hold felszínén, melyek:

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Miranda (moon) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Jacobson, R. A.; Campbell, J. K.; Taylor, A. H.; Synnott, S. P. (June 1992).
  2. Planetary Satellite Physical Parameters. JPL (Solar System Dynamics), 2009. április 3. (Hozzáférés: 2009. augusztus 10.)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Miranda (hold) témájú médiaállományokat.