Ceres (törpebolygó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ceres Ceres symbol.svg
Ceres optimized.jpg
A Ceres a Hubble űrtávcső felvételén
Felfedezése
Felfedező: Giuseppe Piazzi
Felfedezés ideje: 1801. január 1.
Kisbolygó jelölés: 1 Ceres
Alternatív nevek: A899 OF, 1943 XB, Démétér (Görögo.)
Ideiglenes nevek: Ceres Ferdinandea, Héra
Kategória: törpebolygó
kisbolygóöv
Pályaadatok
Epocha: 2005. november 26.
(JD 2453700.5)[1]
Aphélium távolsága: 447 838 164 km
(2,987 CsE)
Perihélium távolsága: 381 419 582 km
2,545 CsE)
Fél nagytengely: 414 703 838 km
2,765 956 424 CsE[2]
Pálya excentricitása: 0,07976017[2]
Orbitális periódus: 1679,819 naps
4,599 év
Átl. pályamenti sebesség: 17,882 km/s
Közepes anomália: 108,509°
Inklináció: 10,586712°[2]
Felszálló csomó hossza: 80,40696°[2]
Perihélium szöge: 73,15073°[2]
Fizikai tulajdonságok
Egyenlítői sugár: 487,3 ± 1,8 km[3]
Poláris sugár: 454,7 ± 1,6 km[3]
Lapultság: 0,067 ± 0,005[4]
Tömeg: 9,43 ± 0,07·1020 kg[5]
Átlagos sűrűség: 2,077 ± 0,036 g/cm³[3]
Felszíni gravitáció: 0,27 m/s²
0,028 g[6]
Szökési sebesség: 0,51 km/s[6]
Sziderikus forgásidő: 0,3781 d
9,074 h[7][8]
Tengelyferdeség: körülbelül 3°[3]
Az északi pólus rektaszcenziója: 19 h 24 min
291°[3]
Deklináció: 59°[3]
Albedó: 0,090 ± 0,0033[9]
Felszíni hőm.:
   Kelvin
min átl. max
  ~167 K[10] 239 K[10]
Színkép típusa: C[11]
Látszólagos fényesség: 6,7[12]-től 9,32[6]-ig
Abszolút fényesség: 3,36 ± 0,02[9]
Látszólagos méret: 0,84"[13]-től 0,33"[6]-ig

A Ceres[14] (latinul Cerēs, más jelöléssel 1 Ceres, (1) Ceres), a legkisebb törpebolygó a Naprendszerben, és az egyetlen, amely a kisbolygóövben helyezkedik el, így típusának egyedüli képviselője.[15] Giuseppe Piazzi fedezte fel 1801. január 1-jén, részben Zách János Ferenc hozzájárulásával;[16] nevét Ceres után kapta, aki a növények ültetése, az aratás és az anyai szeretet istennője volt a római mitológiában.

Körülbelül 950 km-es átmérőjével messze a legnagyobb és legnehezebb test az aszteroidaövben; olyannyira, hogy az aszteroidaöv össztömegének körülbelül egyharmadát a Ceres adja.[17] A legújabb megfigyelések felfedték, hogy a kisebb, szabálytalan alakú, gyengébb gravitációval rendelkező aszteroidákkal szemben a Ceres gömb alakú.[9] Felszíne vízjég és különböző hidratált ásványok, például karbonátok és agyagfélék keverékéből állhat.[11] Belseje egy kőzetmagra és egy jégből álló köpenyre oszlik.[3] Látszólagos magnitúdója 6,7 és 9,3 között változik, azonban még legfényesebb állapotában sem észlelhető szabad szemmel.[12] Felszíne alatt folyékony vizet tartalmazó óceán rejtőzhet.

A NASA 2007. szeptember 27-én indította a Vesta és a Ceres felderítésére a Dawn űrszondát.[18]

Felfedezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Piazzi könyve: "Della scoperta del nuovo pianeta Cerere Ferdinandea" a Ceres felfedezését is leírja

A Mars és a Jupiter pályája között található ismeretlen bolygó ötletét először Johann Elert Bode vetette fel 1768-ban.[16] Indoklásában a ma már pontosított Titius–Bode-szabályra hivatkozott, amelyet Johann Daniel Titius adott ki 1766-ban.[16][19] A törvény alapján a bolygópálya fél nagytengelyének 2,8 CsE körül kellett lennie.[19] Miután William Herschel 1781-ben felfedezte az Uránuszt,[16] Titius és Bode szabályába vetett hit megnövekedett, így 1800-ban huszonnégy képzett csillagász együttes erővel kezdte el keresni a feltételezett bolygót.[16][19] A csoportot Zách János Ferenc vezette. Nem sikerült felfedezniük a Cerest, azonban később számos nagyobb kisbolygót találtak.[19]

Végül 1801. január 18-án Giuseppe Piazzi fedezte fel, aki egy, Francis Wollaston által Mayer 87-ként jelölt csillag után kutatott, amely nem abban a pozícióban volt található, amit Mayer állatövi katalógusa megadott.[16] Csillag helyett egy mozgó, csillagszerű objektumot talált, amiről először azt gondolta, hogy üstökös.[20] 24 alkalommal figyelte meg a Cerest, utoljára február 11-én, utána betegsége miatt kénytelen volt félbehagyni az égitest követését. 1801. január 24-én levélben jelentette be felfedezését néhány csillagásztársának, többek között barátjának, a milánói Barnaba Orianinak. Üstököst írt, de „mivel mozgása túl lassú és egyenletes, sokszor gondoltam rá, hogy ez valami sokkal jobb lehet”.[16] Áprilisban elküldte megfigyeléseinek teljes anyagát Orianinak, Bodenak, és Lalande-nak Párizsba, melyek megjelentek a Monatliche Correspondenz 1801 szeptemberi számában is.[20]

Nem sokkal később a Ceres látszólagos pozíciója megváltozott (főként a Föld pályamozgásának köszönhetően). Ezután túl közel került a Nap fényéhez, így más csillagászok nem tudták megerősíteni a felfedezést az év végéig. Ilyen sok idő után azonban már nagyon nehéz volt megjósolni a pontos helyét. Hogy ismét megtalálják, Carl Friedrich Gauss, ekkor még csak 24 évesen, kifejlesztett egy hatásos módszert a pálya meghatározására.[20] Alig néhány héten belül megjósolta a pályáját, majd elküldte eredményeit a Monatliche Correspondenz szerkesztőjének, Zách János Ferencnek. 1801. december 31-én Zách és Heinrich Wilhelm Olbers megtalálták a jósolt hely közelében, így megerősítve a Ceres létezését.[20]

Neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Piazzi eredetileg a Ceres Ferdinandea (olasz eredetű, Cerere Ferdinan­dea) nevet javasolta Ceres római istennő és I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király után.[16][20] A „Ferdinandea”-t nem fogadta el a a világ többi nemzete, ezért elvetették. Németországban egy rövid ideig Hérának hívták.[21] Görögországban Δήμητρα (Démétér) néven illetik, az istennő görög megfelelője után; eredeti használat szerint Démétér az 1108 Demeter kisbolygó névadója. A Ceres csillagászati jele egy sarló, (A Ceres szimbólumának sarlóváltozata), hasonló a Vénuszéhoz (A Vénusz csillagászati jele) amely a női nem jelképe és Vénusz kézitükre.[20][22] A cérium kémiai elemet Berzelius és Klaproth fedezték fel 1803-ban, egymástól függetlenül, nevét Berzelius javaslata alapján a Ceres után kapta.[23] William Hyde Wollaston 1802 elején fedezte fel a palládiumot (rendszáma 46), és először ceresiumnak hívta. Mikor 1805-ben nyilvánosságra hozta felfedezéseit, a név már foglalt volt a két évvel korábban felfedezett cérium számára, ezért végül a Pallas után nevezte el[24]

Besorolása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Ceres (baloldalt alul), a Hold (balra fent) és a Föld (jobbra) összehasonlítása

A Ceres besorolása több alkalommal félreértések tárgya volt. Johann Elert Bode azt hitte, hogy a Ceres a „hiányzó bolygó”, amit megjósolt a Mars és a Jupiter között, 419 millió km-es (2,8 CsE) távolságra a Naptól.[16] Az égitest csillagászati jelet kapott, bolygóként jelezték csillagászati könyvekben és táblázatokban, a 2 Pallasszal, a 3 Junóval és a 4 Vestával együtt, körülbelül fél évszázadig, míg további aszteroidákat nem fedeztek fel.[16][20]

Mikor további objektumokat fedeztek fel a területen, rájöttek, hogy a Ceres volt az első a számos hasonló égitest közül.[16] Sir William Herschel 1802-ben az aszteroida („csillag-szerű”) kifejezéssel illette az ilyen testeket:[25]annyira hasonlítanak a kisebb csillagokra, hogy még a legjobb teleszkópokkal is nehéz őket megkülönböztetni tőlük”.[26] Mivel a Ceres volt az első ilyen felfedezés, az 1 Ceres jelzést kapta a kisbolygószámozás modern rendszerében.[25]

A 2006-os Plútó körüli vita, és a „mi számít bolygónak” kérdés során a Ceres megkaphatta volna a bolygó osztályozást.[27][28] Egy sikertelen javaslat szerint ugyanis a bolygó definíciója a következő lett volna: „egy égitest, ami (a) megfelelő tömeggel rendelkezik, hogy saját gravitációs tere legyen, ezáltal felülkerekedhet a merev testre ható erőkön, és hidrosztatikus egyensúlyhoz (közel gömb alakhoz) juthat el, valamint (b) egy csillag körül kering, és nem csillag vagy nem egy bolygó holdja”.[29] Ha elfogadták volna, akkor a Ceres lett volna a Naptól számított ötödik bolygó.[30] A javaslatot azonban elvetették, így – mivel a másik definícióban meghatározott feltételt, hogy megtisztítja saját környezetét, nem teljesíti – így (a Plútóval együtt) törpebolygó besorolást kaptak,[31] az azonban nem világos, hogy még mindig kisbolygó-e vagy sem.[32]

Fizikai tulajdonságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Méret-összehasonlítás: az első tíz aszteroida mérete a Föld Holdjához képest. A Ceres balról az első.
A Hubble űrtávcső képei a Ceresről. 2003 áprilisában készültek, körülbelül 30 km-es felbontással. A fehér folt pontos oka nem ismert.

A Ceres a Mars és a Jupiter között elhelyezkedő aszteroidaöv legnagyobb objektuma,[11] azonban nem a legnagyobb a Nap, a bolygók és azok holdjai után: a Kuiper-öv-beli Plútó, Quaoar, Orcus, valamint a sokkal távolabbi szórt korongbeli Erisz ezen kategóriájú égitestek legnagyobb képviselői.[33]

Tömegét a kisebb aszteroidákra gyakorolt hatása alapján számították ki,[34] habár az egyes mérések kissé eltérnek.[35] A 2008-ban használt három legpontosabb érték átlaga 9,4·1020 kg körül van.[5][35] Ez a tömeg a kisbolygóöv teljes, a Hold tömegének csupán 4%-át kitevő, körülbelül 3,0 ± 0,2 ·1021 kg-os tömegének harmadát teszi ki.[36] Mérete és tömege elegendő ahhoz, hogy alakja közel gömb alakú legyen,[3] ami közel van a hidrosztatikus egyenlőséghez. Ezzel ellentétben más aszteroidák, például a 2 Pallas,[37] a 3 Juno,[38] és a 4 Vesta[39] eléggé irreguláris alakúak.

A Ceres felszínének összetétele nagyrészt hasonlít a C-típusú aszteroidáékéhoz,[11] de vannak különbségek. Az égitestről készült infravörös képeken látható, mindenhol előforduló képződmények hidratált anyagok, amelyek annak jelzői, hogy belsejében nagy mennyiségű víz található. A felszín további összetevői lehetnek még a vasban gazdag agyagfélék (cronstedtit), valamint a karbonátok (dolomit és sziderit), melyek a szenes kondrit meteorok gyakori ásványai.[11] A karbonátok és agyagfélék vonalai általában hiányoznak más C-típusú aszteroidák színképéből.[11] A Cerest néha a G-típusú aszteroidák csoportjába is sorolják.[40]

A Ceres felszíni hőmérséklete viszonylag magas. Mérések szerint 1991. május 5-én Nap felőli oldalán 235 K (körülbelül ‒38°C) volt a hőmérséklet.[10] A Naptól való ekkori távolságát figyelembe véve a maximális érték 239 K lehet perihéliumközelben. Van néhány jel, ami arra utal, hogy rendelkezhet vékony atmoszférával, valamint jegesedés lehet a felszínén.[41] Az IUE által végzett ultraibolya tartományú megfigyelések vízpárát mutattak ki a sarkok közelében.[41]

A Ceres belsejét bemutató diagram

Peter Thomas tanulmánya szerint a Ceresnek differenciált belseje van;[3] lapultsága túl kicsi egy homogén belsejű testhez képest, ami arra utal, hogy egy kőzetmagból, és az azt borító jeges köpenyből áll.[3] A köpeny vastagsága 120-tól 60 km-ig változhat, amely 200 millió köbkilométer vizet jelenthet (a Ceres tömegének 16–26%-a, térfogatának 30–60%-a), ami több, mint a Föld édesvízkészlete.[42]

A Ceres felszínén található képződményekkel kapcsolatban ellentétek figyelhetőek meg. A Hubble űrtávcső által ultraibolya tartományban készített alacsony felbontású képeken egy sötét foltot találtak a felszínén, amelyet „Piazzi”-nak neveztek el a törpebolygó felfedezője után.[40] Azt valószínűsítették róla, hogy egy kráter. Később nagyobb felbontású képeket készítettek az égitest egy teljes forgásáról a Keck-teleszkóppal, adaptív optika felhasználásával. Ezen nem találták a „Piazzi” nyomát,[43] de látható volt két sötét képződmény, egyik a fényesebb, középső területeken. Ezekről is valószínűsíthető, hogy kráterek. A Hubble által 2003-ban és 2004-ben, látható tartományban készült képeken tizenegy felszíni képződményt lehet felfedezni, melyek tulajdonságai ismeretlenek.[9][44] Ezen képződmények egyike megfelel a korábban megfigyelt „Piazzi”-nak,[9] azonban a Keck által megfigyelt sötét albedójú képződmények nem azonosíthatóak.[43]

Az utolsó megfigyelések során meghatározták a Ceres északi sarkjának pontjait a rektaszcenzió irányában (19 h 24 min, 291°), a deklinációt (+59°), a Sárkány csillagképben. Ez azt jelenti, hogy a Ceres tengelyferdesége nagyon kicsi, körülbelül 3°.[3][9]

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Ceres pályája

A Ceres pályáját, amely Mars és a Jupiter között található, a fő aszteroidaövben, 4,6 év alatt teszi meg. A pálya inklinációja mérsékelt (i=10,6°, míg a Merkúrnak 7°, a Plútónak 17°) és közepesen excentrikus (e=0,08, a Marsé 0,09).[1]

Az ábrán a Ceres és több más bolygó pályája látható (fehér/szürke). A pályák azon területei, melyek az ekliptika alatt találhatóak, sötétebb színnel vannak jelölve, továbbá narancssárga pluszjel a Nap helye. A bal felső ábra felülnézetből mutatja a Ceres helyét a Mars és a Jupiter között. A jobb felső egy közelebbi ábra, amely a Ceres és a Mars perihéliumának (q) és aphéliumának (Q) helyét mutatja be. A Mars perihéliuma a Nap ellentétes oldalán van. A lenti ábra a Ceres pályájának inklinációját mutatja be a Marséhoz és a Jupiteréhez viszonyítva.

A Cerest korábban egy kisbolygó-család legnagyobb tagjának tartották.[45] Az aszteroidák ilyen módú csoportjaiba a hasonló pályatulajdonságokkal rendelkező testek tartoztak. Ezen tulajdonságok jelezhették közös származásukat, például hogy egy, a múltban bekövetkezett ütközés során keletkeztek. A Ceres azonban más színképpel rendelkezett, mint a család többi tagja, így a csoportot ma már Gefion családnak hívják a legkisebb számú tag, az 1272 Gefion után.[45] A Ceres csupán egy betolakodó, mivel csak pályatulajdonságai egyeztek meg a többi kisbolygóéval, azonban származásuk nem közös.[46] Saját tengelye körül 9 óra 4 perc alatt fordul meg.[7]

Eredete és fejlődése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megfigyelések arra utalnak, hogy a Ceres egy megmaradt ősbolygó – bolygócsíra, amely 4,57 milliárd évvel ezelőtt keletkezett a kisbolygóövben.[47] Míg ezen testek nagy részét (beleértve az összes Hold és Mars nagyságút) kisodorta a Naprendszerből a Jupiter gravitációs ereje, vagy más ősbolygókkal összeolvadva Föld-típusú bolygókat formáltak,[47] a Ceres viszonylag érintetlen maradt.[9] Két további ősbolygó-jelölt a Pallas és a Vesta,[18] de ez utóbbiak nem rendelkeznek kiegyensúlyozott alakkal, a Vesta esetében azért, mert egy katasztrofális ütközés részese lehetett megszilárdulása után.[39]

A Ceres további fejlődése rendkívül egyszerű volt. Az akkréció, és valószínűleg a rövid bomlási idejű radioaktív anyagok, például Al26 által fűtve belseje differenciálódott kőzetmaggá és jeges köpennyé, nem sokkal kialakulása után.[9][48] Ez az esemény felszínének átalakítását eredményezte a kriovulkanizmus által, valamint felszínén különböző geológiai képződmények alakultak. A hőforrások gyors csökkenésével azonban a Ceres hamar kihűlt.[48] A felszínen található jég fokozatosan szublimált, hátrahagyva különböző hidratált ásványokat, például agyagféléket és karbonátokat. Ma az égitest geológiailag inaktív, felszínét csupán becsapódási kráterek formálják.[9]

A nagy mennyiségű vízjég jelenléte arra utal,[3] hogy belsejében van vagy volt folyékony vízréteg.[48] Ezt a hipotetikus réteget gyakran hívják óceánnak.[11] Valószínűleg a kőzetmag és a köpeny között helyezkedik (vagy helyezkedett) el, mint az Europén.[48] Az óceán jelenléte sokkal valószínűbb, ha ammónia vagy más jegesedésgátló anyag van oldva a vízben.

Kutatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fantáziakép a Dawn űrszondáról

Ha a Ceres perihélium-közelben van oppozícióban, látszólagos magnitúdója elérheti a +6,7-et is.[12]

Úgy tartják, hogy ez már túl halvány ahhoz, hogy szabad szemmel észrevehető legyen, de kiváló látási körülmények között egy éles szemű ember észreveheti a törpebolygót. Csak a 4 Vesta, valamint ritkább esetekben a 2 Pallas és a 7 Iris érhet még el ilyen fényességet.[49] Együttálláskor körülbelül +9,3-es magnitúdóval rendelkezik, ami megfelel a 10×50-es távcsővel látható leghalványabb objektumnak.

A Ceres megfigyelésének néhány jelentős mérföldköve:

A mai napig egyetlen űrszonda sem látogatta meg a Cerest. A NASA által 2007. szeptember 27-én elindított Dawn műhold lesz az első, amely 2015-ben a törpebolygóhoz ér, miután megközelítette a 4 Vestát.[18] A küldetés tervei szerint a Dawn 5900 km-es magasságban pályára áll a Ceres körül. Öt hónapnyi tanulmányozás után távolságát 1300, majd újabb öt hónap múlva 700 km-re csökkenti.[52] Az űrszonda rendelkezik látható fényű és infravörös spektrométerrel, valamint gamma-sugárzás-mérővel és neutrondetektorral. Ezeket az eszközöket használják majd a Ceres alakjának és összetevőinek meghatározására.[18]

Az égitest tömegét a Mars körül keringő és felszínén lévő űrszondák által kibocsátott rádiójelek segítségével becsülték meg, a Mars mozgására ható perturbációk alapján.[36]

Megjelenése a kultúrában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel a Ceres a kisbolygóöv legnagyobb objektuma, számos tudományos-fantasztikus témájú könyvben, filmben, valamint számítógépes játékban szerepelt. Isaac Asimov több művében, például az Űrvadász-sorozatban és a Haldokló éjszakában is obszervatórium működik rajta. Larry Niven Ismert Űr-történeteiben a Ceres egy kisbolygóövbeli kormányzóság központja. A The American Astronaut című filmben a kisbolygón található bárban rendeznek táncversenyt.[53] Szerepel továbbá a Star Control, a Descent, a Descent³, a Terminal Velocity számítógépes játékokban, valamint a Warhammer 40,000 univerzumában és a Mutant Chronicles szerepjátékban is.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Ted Bowell, Bruce v: Asteroid Observing Services. Lowell Observatory, 2003. január 2. (Hozzáférés: 2007. január 17.)
  2. ^ a b c d e Yeomans, Donald K.: 1 Ceres. JPL Small-Body Database Browser, 2007. július 5. (Hozzáférés: 2007. július 5.)–The listed values were rounded at the magnitude of uncertainty (1-sigma).
  3. ^ a b c d e f g h i j k l Thomas, P.C, Parker J.Wm.; McFadden, L.A.; et.al. (2005.). „Differentiation of the asteroid Ceres as revealed by its shape”. Nature 437, 224-226. o. DOI:10.1038/nature03938. Hozzáférés ideje: 2007. december 9.  
  4. A jelenleg ismert méreteiből lett kiszámolva.
  5. ^ a b Carry, Benoit, et al. (2007. November). „Near-Infrared Mapping and Physical Properties of the Dwarf-Planet Ceres” (PDF). Astronomy & Astrophysics 478, 235–244. o. [2008. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1051/0004-6361:20078166.  
  6. ^ a b c d A számítások a jelenleg ismert paramétereken alapulnak. A látszólagos magnitúdó és átmérő a Horizons-szal lett generálva. (Ephemeris: Observer Table: Quantities = 9,13,20,29)
  7. ^ a b Dr. David R. Williams (2004.). „Asteroid Fact Sheet”.  
  8. Chamberlain, Matthew A., Sykes, Mark V.; Esquerdo, Gilbert A. (2007.). „Ceres lightcurve analysis – Period determination”. Icarus 188, 451-456. o. DOI:10.1016/j.icarus.2006.11.025. Hozzáférés ideje: 2007. december 8.  
  9. ^ a b c d e f g h i j Li, Jian-Yang, McFadden, Lucy A.; Parker, Joel Wm. (2006.). „Photometric analysis of 1 Ceres and surface mapping from HST observations” (pdf). Icarus 182, 143-160. o. DOI:10.1016/j.icarus.2005.12.012. Hozzáférés ideje: 2007. december 8.  
  10. ^ a b c Saint-Pé, O., Combes, N.; Rigaut F. (1993.). „Ceres surface properties by high-resolution imaging from Earth”. Icarus 105, 271-281. o. DOI:10.1006/icar.1993.1125. Hozzáférés ideje: 2007. december 9.  
  11. ^ a b c d e f g Rivkin, A.S., Volquardsen, E.L.; Clark, B.E. (2006.). „The surface composition of Ceres:Discovery of carbonates and iron-rich clays” (pdf). Icarus 185, 563-567. o. DOI:10.1016/j.icarus.2006.08.022. Hozzáférés ideje: 2007. december 8.  
  12. ^ a b c Donald H. Menzel and Jay M. Pasachoff. A Field Guide to the Stars and Planets, 2nd edition, Boston, MA: Houghton Mifflin, 391. o. ISBN 0-395-34835-8 (1983) 
  13. A Ceres látszólagos mérete a 2009-es oppozíciókor: 974km átm. / (1,58319CsE * 149 597 870km) * 206265 = 0,84"
  14. Horvai Ferenc: Erisnek hívják, Xenának becézik. Űrvilág. (Hozzáférés: 2008. július 6.)
  15. Kovács József: Plutoida a törpebolygók hivatalos neve. hírek.csillagászat.hu. Magyar Csillagászati Egyesület, 2008. június 13. (Hozzáférés: 2009. augusztus 2.) „A harmadik ismert törpebolygó, a Ceres nem tartozik a plutoidák közé, [...] A mostani elképzelések szerint lehet, hogy az első "aszteroida" típusának az egyetlen képviselője, ezért az IAU jelenleg nem tervezi a Ceres típusú törpebolygó kategória létrehozását.”
  16. ^ a b c d e f g h i j k Hoskin, Michael: Bodes' Law and the Discovery of Ceres. Observatorio Astronomico di Palermo "Giuseppe S. Vaiana", 1992. június 26. (Hozzáférés: 2007. július 5.)
  17. Pitjeva, E. V.; Precise determination of the motion of planets and some astronomical constants from modern observations, in Kurtz, D. W. (Ed.), Proceedings of IAU Colloquium No. 196: Transits of Venus: New Views of the Solar System and Galaxy, 2004
  18. ^ a b c d Russel, C.T., Capaccioni, F.; Coradini, A.; et.al. (2006.). „Dawn Discovery mission to Vesta and Ceres: Present status”. Advances in Space Research 38, 2043-2048. o. DOI:10.1016/j.asr.2004.12.041. Hozzáférés ideje: 2007. december 8.  
  19. ^ a b c d Hogg, Helen Sawyer (1948.). „The Titius-Bode Law and the Discovery of Ceres”. Journal of the Royal Astronomical Society of Canada 242, 241-246. o. Hozzáférés ideje: 2007. december 9.  
  20. ^ a b c d e f g Forbes, Eric G. (1971.). „Gauss and the Discovery of Ceres”. Journal for the History of Astronomy 2, 195-199. o. Hozzáférés ideje: 2007. december 8.  
  21. Foderà Serio, G.; Manara, A.; Sicoli, P..szerk.: W.F. Bottke Jr., A. Cellino, P. Paolicchi, and R.P. Binzel: Giuseppe Piazzi and the Discovery of Ceres, Asteroids III (PDF), Tucson, Arizona: University of Arizona Press, 17-24. o (2002) 
  22. Gould, B.A. (1852.). „On the symbolic notation of the asteroids”. Astronomical Journal 2 (34), 80. o. Hozzáférés ideje: 2007. július 5.  
  23. Staff: Cerium: historical information. Adaptive Optics. (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.)
  24. History of Palladium Part 3 (angol nyelven). Palladium: Metal of the 21st Century. (Hozzáférés: 2009. augusztus 2.)
  25. ^ a b Hilton, Dr.J.L.: When Did the Asteroids Become Minor Planets?, 2001. szeptember 17. (Hozzáférés: 2006. augusztus 16.)
  26. Herschel, William: 'Observations on the two lately discovered celestial Bodies.', 1802. május 6.
  27. Battersby, Stephen: Planet debate: Proposed new definitions. New Scientist, 2006. augusztus 16. (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.)
  28. Connor, Steve. „Solar system to welcome three new planets”, NZ Herald, 2006. augusztus 16. (Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 1.) 
  29. Owen Gingerich et al.: The IAU draft definition of "Planet" and "Plutons". IAU, 2006. augusztus 16. (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.)
  30. Staff Writers: The IAU Draft Definition Of Planets And Plutons. SpaceDaily, 2006. augusztus 16. (Hozzáférés: 2007. április 27.)
  31. Richard Binzel et al.: IAU 2006 General Assembly: Result of the IAU resolution votes. IAU, 2006. augusztus 24. (Hozzáférés: 2007. április 27.) — "Ceres was an asteroid" - but note it then talks about "other asteroids" crossing Ceres' path.
  32. Spahr, T. B.: MPEC 2006-R19 : EDITORIAL NOTICE. Minor Planet Center, 2006. szeptember 7. (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.) „the numbering of "dwarf planets" does not preclude their having dual designations in possible separate catalogues of such bodies.”
  33. Stansberry, J., Grundy, W.; Brown, M.; et.al. (2007. november 5.). „Physical Properties of Kuiper Belt and Centaur Objects: Constraints from Spitzer Space Telescope”. Hozzáférés ideje: 2007. december 8.  
  34. Michalak, G. (2000.). „Determination of asteroid masses”. Astron. Astrophys. 360, 363-374. o. Hozzáférés ideje: 2007. december 9.  
  35. ^ a b Kovacevic, A., Kuzmanoski, M. (2007.). „A New Determination of the Mass of (1) Ceres”. Earth, Moon, and Planets 100, 117-123. o. DOI:10.1007/s11038-006-9124-4. Hozzáférés ideje: 2007. december 8.  
  36. ^ a b Pitjeva, E.V. (2005.). „High-Precision Ephemerides of Planets — EPM and Determination of Some Astronomical Constants” (PDF). Solar System Research 39 (3), 176. o. DOI:10.1007/s11208-005-0033-2. Hozzáférés ideje: 2007. december 9.  
  37. Carry, B.; Kaasalainen, M.; Dumas, C.; et.al.: Asteroid 2 Pallas Physical Properties from Near-Infrared High-Angular Resolution Imagery. ESO Planetary Group: Journal Club, 2007. (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.)
  38. Kaasalainen, M., Torppa, J.; Piironen, J. (2002.). „Models of Twenty Asteroids from Photometric Data” (pdf). Icarus 159, 369-395. o. DOI:10.1006/icar.2002.6907.  
  39. ^ a b Thomas, Peter C., Binzel, Richard P.; Gaffey, Michael J.; et.al. (1997.). „Impact Excavation on Asteroid 4 Vesta: Hubble Space Telescope Results”. Science 277, 1492-1495. o. DOI:10.1126/science.277.5331.1492. Hozzáférés ideje: 2007. december 8.  
  40. ^ a b c Parker, J.W., Stern, Alan S.; Thomas Peter C.;et.al. (2002.). „Analysis of the first disk-resolved images of Ceres from ultraviolet observations with the Hubble Space Telescope”. The Astrophysiscal Journal 123, 549-557. o. DOI:10.1086/338093. Hozzáférés ideje: 2007. december 8.  
  41. ^ a b A’Hearn, Michael F., Feldman, Paul D. (1992.). „Water vaporization on Ceres”. Icarus 98, 54-60. o. DOI:10.1016/0019-1035(92)90206-M. Hozzáférés ideje: 2007. december 8.  
  42. Carey, Bjorn. „Largest Asteroid Might Contain More Fresh Water than Earth”, SPACE.com, 2005. szeptember 7. (Hozzáférés ideje: 2006. augusztus 16.) 
  43. ^ a b c Staff: Keck Adaptive Optics Images the Dwarf Planet Ceres. Adaptive Optics, 2006. október 11. (Hozzáférés: 2007. április 27.)
  44. ^ a b Largest Asteroid May Be 'Mini Planet' with Water Ice”, HubbleSite, 2005. szeptember 7. (Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 1.) 
  45. ^ a b A. Cellino et al. "Spectroscopic Properties of Asteroid Families", in Asteroids III, p. 633-643, University of Arizona Press (2002). (Table on page 636, in particular).
  46. Kelley, M. S.; Gaffey, M. J. (1996.). „A Genetic Study of the Ceres (Williams #67) Asteroid Family”. Bulletin of the American Astronomical Society 28, 1097. o. Hozzáférés ideje: 2007. április 27.  
  47. ^ a b Petit, Jean-Marc., Morbidelli, Alessandro (2001.). „The Primordial Excitation and Clearing of the Asteroid Belt” (pdf). Icarus 153, 338-347. o. DOI:10.1006/icar.2001.6702.  
  48. ^ a b c d Castillo-Rogez, J.C., McCord, T.B.; and A.G. Davis (2007.). „Ceres: evolution and present state” (pdf). Lunar and Planetary Science XXXVIII, 2006-2007. o.  
  49. Martinez, Patrick, The Observer's Guide to Astronomy, page 298. Published 1994 by Cambridge University Press
  50. Millis, L.R., Wasserman, L.H.; Franz, O.Z.; et.al. (1987.). „The size, shape, density, and albedo of Ceres from its occultation of BD+8 deg 471”. Icarus 72, 507-518. o. DOI:10.1016/0019-1035(87)90048-0. Hozzáférés ideje: 2007. december 8.  
  51. Observations reveal curiosities on the surface of asteroid Ceres. (Hozzáférés: 2006. augusztus 16.)
  52. Rayman, Marc: Dawn: mission description. UCLA – IGPP Space Physics Center, 2006. július 13. [2012. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 27.)
  53. Snider, John C.: Movie Review: The American Astronaut. (Hozzáférés: 2009. július 24.)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ceres témájú médiaállományokat.