A Jupiter holdjai

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Jupiternek jelenleg 50 nevesített és 17 számmal ellátott holdját ismerjük.[1] A négy legnagyobbat (Io, Európé, Ganimédesz, Kallisztó) Galilei-holdaknak nevezzük, ezeket Galileo Galilei olasz csillagász fedezte fel 1610-ben. Ezek már kisebb távcsővel is kiválóan megfigyelhetőek. A kisebb holdakat a 19. század vége óta Iuppiter, vagy görög megfelelője, Zeusz szeretői vagy lányai közül nevezik el.

A holdak felfedezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Amalthea a Galileo űrszonda felvételén

Galileo Galilei 30x-os nagyítású távcsövével 1610-ben pillantja meg a négy Galilei-holdat. Ezután egészen a 19. század végéig nem is találnak újabbakat, csak 1892-ben fedezi fel Edward Emerson Barnard amerikai csillagász az Amaltheát.[2] A távcsöves fényképezés megjelenésével fedezik fel a további holdakat: 1904-ben a Himaliát, 1905-ben az Elarát, 1908-ban a Pasiphaë-t, 1914-ben a Sinopét, 1938-ban a Lysitheát és a Carmét, 1951-ben az Anankét, 1974-ben a Lédát, 1975-ben a Themistót.

A Voyager–1 és Voyager–2 űrszondák 1979-es Jupiter-missziói során 13 újabb holdat találtak, köztük három belső holdat is (Metis, Adrastea, Thebe). További holdakat 1999 óta keresnek nagy érzékenységű, földi telepítésű detektorokkal, így 2014-ig az ismert Jupiter-holdak száma 67-re emelkedett.

Csoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Belső holdak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A belső holdak, más néven Amalthea-csoport tagjai: Metis, Adastrea, Amalthea, Thebe. Apró holdakról van szó, amelyek pályái igen közel vannak a bolygóhoz. A belső holdak a Jupiter gyűrűjének részét képezik.

Galilei-holdak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Galilei-holdak és Jupiter körül pályájuk

Főcsoport, más néven Galilei-holdak. Ezek a Ganimédesz, Kallisztó, Io és az Európé. Könnyen felfedezhető, nagy tömegű holdak, pályájuk is jóval távolabb van a belső holdakétól. A Ganimédesz a Merkúrnál is nagyobb átmérőjű, ha a Nap körül keringene, bolygónak neveznénk.

Szabálytalan pályájú holdak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További négy, szabálytalan pályával rendelkező holdcsoportot különböztetünk még meg. Ezek a Himalia csoport, a Carme csoport, az Ananke csoport és a Pasiphae csoport.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Jupiter: Moons. NASA. (Hozzáférés: 2014. május 5.)
  2. A Naprendszer felfedezésének kronológiája. (Hozzáférés: 2011. július 31.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]