A Szaturnusz holdjai

A Szaturnusz gyűrűje és négy holdja látszik a Cassini űrszonda felvételén: a két nagy alul a Titán és a Dione, a gyűrű alatt van közvetlenül az apró Prometheus, fölül középen pedig a még parányibb Telesto.

A Szaturnusznak jelenleg 62 holdját ismerjük, ezek közül 53-nak van neve. Számosat közülük csak mostanában fedeztek fel, ezek többségének csupán 2–3 km az átmérője, de vannak óriások is, mint például a Titán, amely nagyobb, mint a Merkúr. Tizenhárom holdnak nagyobb az átmérője 50 km-nél. Méretéből adódóan hét hold, a Mimas, az Enceladus, a Tethys, a Dione, a Rhea, a Titán és a Iapetus hidrosztatikus egyensúlyban van, tehát gömb alakúak, így ezeket törpebolygónak tekinthetnénk, ha a Nap körül keringenének. Közülük egyedül a Titánon alakultak ki megfelelő feltételek ahhoz, hogy légköre legyen.

Megkülönböztetünk szabályos (ebből 24 van) és szabálytalan (a fennmaradó 38) pályájú holdat. A szabályosan keringők viszonylag közel, nagyjából a bolygó egyenlítői síkjában keringenek, míg a szabálytalanok nagyobb távolságra és nagyobb pályahajlással. A hét nagyobb hold a szabályos keringésűek csoportjába tartozik. A Hyperion és a Titán rezonánsan kötöttek egymáshoz: a Hyperion három keringésére pontosan négy Titán keringés jut. A szabályosan keringők elnevezése a görög mitológia titánjai után történik, a szabálytalanoké pedig az inuit, norvég és gall mitológiák elemeiből.

A Szaturnusz holdjainak számát lehetetlen pontosan meghatározni a gyűrűrendszer miatt, amely számtalan kisebb és nagyobb objektumot tartalmaz. Legalább 150 holdacska okozhatja a gyűrűkben megfigyelhető zavarokat.

A modern időket megelőző századokban a Szaturnusz nyolc holdját fedezték fel:

• a Titán: 1655, Christiaan Huygens holland csillagász,
• a Tethys, Dione, Rhea és Iapetus („Sidera Lodoicea”): 1671–1684 között Giovanni Domenico Cassini francia csillagász,
• a Mimas, Enceladus: 1789, William Herschel brit csillagász,
• a Hyperion: 1848, William Cranch Bond és George Phillips Bond amerikai, valamint William Lassell angol csillagászok

Méretek

A szaturnuszi holdak tömegeloszlása szélsőségesen aszimmetrikus, ugyanis a Titán birtokolja a holdak tömegének 96%-át. Hat további hold képviseli a holdak össztömegének 4%-át, a többi pedig a maradék 0,04%-on osztozik, beleértve a gyűrűrendszert is.

A Szaturnusz nagyobb holdjai méreteinek összehasonlítása a Földdel és a Holddal. A nem jelölt holdak fentről lefelé:
- Hyperion és Phoebe
- Iapetus
- Rhea és Dione
- Tethys
- Mimas és Enceladus

A Szaturnusz nagyobb holdjainak méretei a Föld Holdjához képest
Név	Átmérő (km)	Tömeg (kg)	Pályasugár (km)	Keringési idő (nap)
Mimas	396 (a Hold 12%-a)	0,4×1020 (A Hold 0,05%-a)	185 000 (A Hold 50%-a)	0,9 (A Hold 3%-a)
Enceladus	504 (A Hold 14%-a)	1,1×1020 (A Hold 0,2%-a)	238 000 (A Hold 60%-a)	1,4 (A Hold 5%-a)
Tethys	1 062 (A Hold 30%-a)	6,2×1020 (A Hold 0,8%-a)	295 000 (A Hold 80%-a)	1,9 (A Hold 7%-a)
Dione	1 123 (A Hold 32%-a)	11×1020 (A Hold 1,5%-a)	377 000 (A Hold 100%-a)	2,7 (A Hold 10%-a)
Rhea	1 527 (A Hold 44%-a)	23×1020 (A Hold 3%-a)	527 000 (A Hold 140%-a)	4,5 (A Hold 20%-a)
Titán	5 150 (A Hold 148%-a) (A Mars 75%-a)	1 350×1020 (A Hold 180%-a)	1 222 000 (A Hold 320%-a)	16 (A Hold 60%-a)
Iapetus	1 470 (A Hold 42%-a)	18×1020 (A Hold 2,5%-a)	3 560 000 (A Hold 930%-a)	79 (A Hold 290%-a)

Lásd még

• Hold
• A Mars holdjai
• A Jupiter holdjai
• Az Uránusz holdjai
• A Neptunusz holdjai

Külső hivatkozások

• A Szaturnusz holdjai a NASA Cassini oldalán