Kisbolygóöv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Naprendszer belső vidéke a bolygópályákkal és a kisbolygókkal. Fehérrel a fő kisbolygóöv, zölddel a Nap-Jupiter rendszer L4 és L5 Lagrange-pontjaiban keringő Trójai kisbolygók, pirossal az L3 pontban keringó Hilda kisbolygók
A Nap-Föld rendszer öt Lagrange-pontja. A nyilak a gravitációs helyzeti energia növekvő irányába mutatnak, az L1, L2 és L3 pontok eszerint instabilak, mert van náluk alacsonyabb energiaszintű pálya, az L4 és L5 pontok stabilak

A kisbolygóöv a Naprendszerben a Mars és a Jupiter pályája közötti, nagy mennyiségű kisbolygót tartalmazó területe. A Naprendszer bolygói egy síkban keringenek a Nap körül. Ugyanebben a síkban található a kisbolygóöv is.

A csillagászok feltételezése szerint a bolygók a csillagok kialakulásával együtt jönnek létre. A frissen kialakult csillag körüli protoplanetáris korongban még nagy mennyiségű anyag kering, melyek ütközéseik közben összetapadhatnak, vagy ütközve felaprózódhatnak. Ezek ugyanolyan irányban, egy síkban keringenek a csillag körül, belőlük előbb-utóbb nagyobb objektumok is létrejönnek, melyek még jobban vonzzák a többi anyagot. A kellően nagyra növő objektumok aztán a pályájuk környezetében szinte minden más objektummal előbb-utóbb ütköznek, amelynek eredménye az, hogy az égitest kisöpri a pályáját. Így keletkeznek általában a bolygók.

Ez a folyamat különböző ideig zajlik, nagyobb kozmikus karambolok hatására a létrejövő objektumok darabjai akár újra szét is szóródhatnak. Az is előfordulhat azonban, hogy egy sávban nagyon hosszú ideig nem képes egyik objektum sem kisöpörni a teljes pályát, például egy szomszédos pályán keringő, nagyon nagy tömegű objektum zavaró hatása miatt. Feltételezések szerint a kisbolygóöv is egy ilyen, nem kitakarított bolygópálya, melyet a Jupiter zavaró hatása gátolt meg a bolygóvá válásban.

Ismertebb objektumai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tartomány határai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ma a kisbolygóöv külső és belső határát két kisbolygó-családdal szokták megadni. A belső tartományi zóna a Hungaria-típusú kisbolygók zónája, míg a külső zónának a Trójai kisbolygók számítanak. Az előbbiek 1,9 CsE, az utóbbiak 5,0 CsE távolságban keringenek. A Trójaiak többsége a Nap-Jupiter rendszer L4 és L5 Lagrange-pontjai környezetében végzik pályamozgásukat.

Mérettartományuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kisbolygóöv legnagyobb égitestje a Ceres, mely, mivel jellemző rá a hidrosztatikai egyensúly, azaz saját gravitációja hatására gömb alakot vett fel, törpebolygó. Az övezet teljes tömegének mintegy negyedét tartalmazza. Kellően hosszú idő alatt belőle alakulhatna ki egy újabb bolygó a Naprendszerben. Rajta kívül azonban több millió különböző méretű kisbolygó, szikla, kő, porszemcse, vagy elemi részecske (összefoglaló néven meteoroid) alkotja a kisbolygóövet. Összességiben a méretük pár métertől akár párszáz kilométerig terjedhet.

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kisbolygóöv csillagászatilag sűrűn tartalmaz keringő égitesteket, de földi mértékkel nézve igen is "szellős". Ha egy ilyen égitesten "élhetne" egy ember, akkor egész életet kéne várni, hogy megpillantson más kisbolygót.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bérczi Sz. (1991): Kristályoktól bolygótestekig. 210.old. Akadémiai Kiadó, Budapest
  • Binzel et al (1996): Asteorids II. Arizona University Press, Arizona
  • Bottke, W.F., Vokrouhlicky, D., Nesvorny, D., Minton, D., Morbidelli, A., Brasser R. (2010): The E-Belt: A Possible Missing Link in the Late Heavy Bombardment. 41. LPSC, #1269, LPI, Houston

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]