Skandináv mitológia
A skandináv mitológia az északi germán népek, svédek, dánok, norvégok és izlandiak közös (kereszténység előtti) hitvilága. Az ősi, közös germán mitológia legjobban megőrződött változata, amelyhez kapcsolódik az angolszász mitológia. A germán mitológia gyökerei pedig a korai indoeurópai mitológiáig nyúlnak vissza. A déli germán és a skandináv mitológia közös tőről fakad, de mivel a déli germán népek aránylag hamar felvették a kereszténységet, ősi mitológiájuk nagy része hamar a feledés homályába veszett. A skandinávok ellenben sokáig megőrizték pogány hitüket és ezzel együtt mitológiájukat, amelyet a kereszténység első évszázadaiban az izlandi történetírók lejegyeztek. A legfontosabb forrás a Régi vagy Verses Edda (Edda-versek) és a Próza-Edda, Snorri Sturluson műve. A norvég királyok történetét elbeszélő sagájában, a Heimskringlában is sok mitológiai tárgyú utalás található. Saxo Grammaticus dán történetíró művében, a Gesta Danorumban a mitológiai történeteket keresztény környezetbe helyezte. Más íróktól is találhatunk a skandinávok mitológiájára utalásokat, leírásokat vallásgyakorlásukról, mint például Brémai Ádám művében. De forrásként szolgálnak a helynevek, amely képet ad az egyes istenek áldozati helyeiről, tiszteletük elterjedtségéről. A régészeti ásatások során sok áldozati állat teteme került elő. Találtak sziklarajzokat is, amelyek mitológiai utalásokat tartalmaznak. A rúnaköveken is találtak istenekre célzásokat, a rúnajeleknek egyébként is mágikus jellemzőket tulajdonítottak.
Tartalomjegyzék |
Mitológiai eredet [szerkesztés]
Yggdrasil [szerkesztés]
A germánok hite szerint az egész világ egy fa. Ez a fa az írások szerint egy óriási kőrisfa, a neve Yggdrasil, és az alvilágtól egészen a mennyországig ér (Asgardig, az istenek lakhelyéig, amely a Bifröszt nevű szivárványhídon átkelve közelíthető csak meg, itt található a Valhalla, a hősök csarnoka, ahol a csatában elesett harcosok lelkei gyűlnek össze, és készülnek a végső összecsapásra). Az első gyökér vezet Niflheim-be (a holtak otthonába, amelynek uralkodója Hél, Loki lánya, a Próza Edda szerint ez a végső lakhelye a holtak többségének). A második az óriások országába, melyet jég és hó borít, ott van a Mimir-forrás is, a tudás forrása, melyből maga Ódin is ivott. Végül a harmadik gyökér a Nornák legokosabbjának, Urdnak forrásáig nyúlik. Valahol délen található Muspell, a tűzóriások birodalma. Asgard és Niflheim között található Midgard, ahol az emberek élnek. A Midgardot és az Utgardot körülöleli az óceán, ahol Jörmungandr, Midgard kígyója tanyázik. A fa legmagasabb ágán egy arany kakas figyeli a horizontot, hogy figyelmeztesse az isteneket, ha ősi ellenségeik, az óriások támadásra készülnének ellenük. Asgard peremén figyel Heimdall isten is, akinek kürtje egy napon a végső csatára hívja majd az Ász isteneket azok ellen, akik vesztüket akarják. Urd forrásánál az istenek mindennap találkoznak, hogy igazságot osszanak. A Valhallában Heidrun él, aki Ódin harcosainak a mézsört adja, melyet a lakomákon isznak. A sárkányok célja, hogy a fát elpusztítsák (köztük a legnagyobb Nidhögg), amelyet ezért a Nornák öntöznek a szent forrásvízzel.
Teremtés [szerkesztés]
Kezdetben volt a káosz, amelyből szétvált két ország, az északi jégország, a Niflheim, és a déli tűzország, a Muspelheim. Jég és tűz érintkezéséből keletkezett az első déróriás, Ymir, aki hímnős volt, és képes utódok létrehozására. Így keletkeztek az óriások. Ymir táplálója a megolvadt jégből keletkezett tehén, Audhumla. Az ő nyelve nyalogatta ki a kősziklából Burit, akinek fia született, Bur. Bur egy óriáslányt vett feleségül, s három fia született: Ódin, Vili és Vé. Ezek a fiúk megölték Ymirt, és testéből megteremtették a világot: húsából jött létre a föld, csontjából a hegyek, véréből a tenger, agyából a felhők, hajából a fák, szemöldökéből pedig az emberek lakta világ, a Midgard. A déróriások a vérből teremtett tengerbe vesztek, csak egy pár maradt életben, akik északra menekültek, a világ peremére, s ott családot alapítottak. Bur fiai a tűzország szikráit feldobták az égre, így keletkeztek a csillagok, a Hold és a Nap. A három fiúból lettek az első Ász istenek. Ahogy ők hárman egyszer a tengerparton sétáltak (más változatban Ódin, Loki és Haenir), találtak két fatörzset. Az egyikük életet lehelt beléjük, a másikuk értelmet és mozgáskészséget adott nekik, a harmadik megalkotta az arcukat. Így teremtették az első emberpárt, Askrt és Emblát, Kőrisfát és Szilfát. Ezentúl az istenek kevés figyelmet fordítottak az emberekre, akik lassan benépesítették Midgardot.
Ázok (Æsir) és Vánok (Vanir) [szerkesztés]
A skandináv mitológiában az isteneknek két fő „klánja” van: Ász-istenek és Ván-istenek. Asgardot először az Ász-istenek népesítették be, a Ván-istenek csak később jelentek meg, s ekkor kitört az istenek első háborúja, amely békekötéssel és túszcserével végződött. Azontúl az istenek békében éltek együtt Asgardban. Bár a békeszerető Ván-istenek később költöztek Asgardba, a kutatók szerint a mitológiák legősibb rétegéből jöttek, hiszen ők a termékenységistenek skandináv megszemélyesítői, ellentétben az Ászokkal, a harcos istenekkel, akiknek ősalakjai az indoeurópai népvándorlások korában kerültek az északi mitológiákba.
A legfontosabb Ász-istenek [szerkesztés]
Ódin, az arisztokratikus [szerkesztés]
A skandináv mitológia főistene, akinek sok csodás, bátor tettét örökítették meg a sagák. Apja Bur, anyja Besztla, Ódin pedig szinte az összes Ász-isten apja. Csodálatos, félelmet keltő, démonikus alak. Pártfogolja a harcosokat, a harci avatási és áldozati szertartásokat, s háborús viszályokat kelt, így hadistennek tekinthető. A valkűrök segítségével a Valhallában gyűjti össze a bátor harcosok lelkét, hogy az utolsó, végső összecsapáskor megfelelő serege legyen. Mivel megszerezte a költészet mézét az óriásoktól, ő a költészet istene is, a szkáldok pártfogója. Állandóan járja a világot, hogy mindent megismerjen és megtanuljon. Tud alakot váltani, ismeri a jövendőt és a babonákat. De Ódin a tudásért nagy árat fizetett. Amikor ivott a Bölcsesség Forrásából, elveszítette a fél szemét. Az Yggdrasil ágán függött dárdával átdöfve kilenc napig, hogy végül megszerezze a bölcsességet jelentő rúnákat. A kilences szám ezért különös jelentőségű a skandinávok vallási szertartásaiban. Ódint tudása komorrá és melankolikussá tette, de emellett ármányos volt és ravasz, mint fogadott testvére, Loki, akit olykor ő bujtott fel különféle csínyekre. Ódin állandó kísérői két farkasa (Geri és Freki) és hollói (Hugin és Munin, azaz Gondolat és Emlékezet), nyolclábú lova, Sleipnir, és híres dárdája, a Gungnir.
Thór, a népszerű [szerkesztés]
Thór, a legnépszerűbb isten, Ódin és Jörd, a Föld fia, a mennydörgés, a vihar és a vegetáció istene, akinek fő feladata az emberek védelme az óriások ellen. Kecskék vonta szekéren jár, és csodás tárgyak tették félelmetes harcossá: egy öv, mely megkétszerezi az erejét, egy pár vaskesztyű és híres kalapácsa, a Mjölnir, amely villámokat szór, ha gazdája eldobja, és visszatér, mint a bumeráng. A kalapácsot természetesen szintén a törpék készítették. Thór Ódinnal ellentétben nem rosszakaratú, sem túl okos, ezért gyakran apja tréfáinak céltáblája. De jóindulattal viseltet az emberek, főleg a parasztok iránt, gondoskodik a gabonáról, a háziállatokról, az esőről és a termékenységről. Ő nem a harcosok, hanem a fegyvert viselő parasztok istene. Lobbanékony, de jóságos, akit gyakran lépre csaltak, ezért sokszor rászorult Loki segítségére. Népszerűségét jelzi, hogy képét sokszor megörökítették a skandináv mesterek, a nevéből képzett férfinevek pedig rendkívül gyakoriak voltak. Az uppsalai templomban három óriási istenszobor állt: Ódiné, Freyé és középen, a főhelyen Thóré. Mikor Thór isten kalapácsát ellopta egy Trym nevű óriás, nem akarta visszaadni, csak Freya istennő kezéért. Thór menyasszonynak öltözve elment az óriáshoz, aki nem vette észre a cselt, így Thór visszaszerezhette a jogos tulajdonát.
Tyr, a becsületes [szerkesztés]
Tacitus Germania című művében Mars istennel azonosítja mint hadistent. Bár ezt a funkcióját Ódin ténykedése elhalványította, Tyr mégis nagy tiszteletben állt a skandinávok között mint bölcs, bátor isten. Ő az egyetlen, aki elég bátor ahhoz, hogy megetesse a vad Fenrirt. Amikor az istenek elhatározták, hogy leláncolják a farkast a törpék által készített eltéphetetlen lánccal, Tyr Fenrir szájába dugta a karját, jelezve, hogy az állat megbízhat benne. De a farkas leharapta a karját, amikor rájött, hogy becsapták. Mint a legbecsületesebb, ő elnökölt az isteni thingben, így ő lett a földi thing-gyűlések pártfogója. Hozzá fordultak a skandinávok szerződés- és házasságkötéskor, s neki mutattak be áldozatot a törvényszegők és a hadifoglyok.
Loki, az ármányos [szerkesztés]
Loki, a csalfa, hitszegő isten nem volt született Ász, Ódin fogadott gyermekeként került Asgardba. Felesége, Angrboda óriásasszony három szörnyet szült neki: Fenrir farkast, Midgard kígyóját és Hélt, az alvilág asszonyát. Loki, mint óriás, maga is képes volt utódok létrehozására. Ő ellette Sleipnirt, Ódin lovát. Loki a legsötétebb jellem az istenek között, aki a rosszat önmagáért szereti. Csalással szerzi meg, vagy ellopja azt, amire szüksége van, de olykor kényszer hatására cselekszik. Amikor Tjászi óriás kezére játszotta Idunt, az ifjúság istennőjét, az istenek Idun aranyalmái nélkül rohamosan elkezdtek öregedni. Végül kényszerítették Lokit, hogy lopja vissza az istennőt, Tjászit pedig megölték. Ódinhoz hasonlóan ő is tudott alakot váltani. Mindent tudott, ami az istenek, az emberek és az óriások között történt, és tudását fel is használta: rágalmazott és sebeket tépett fel, viszályokat támasztott. Igazi Mefisztó volt, akinek az intrika a lételeme. De Baldr isten meggyilkolásával túlment minden határon, és az istenek rettentő bosszút álltak rajta: sziklához láncolták, és egy kígyó mérge csöpög rá állandóan.
Baldr, az áldozat [szerkesztés]
Baldr, Ódin és Frigg kedvenc fia, jó volt, tiszta és erényes, már-már nem is illett az asgardi istenek közé. Frigg megeskette a világ összes lakóját, az állatokat, a fákat, betegségeket és mérgeket, hogy nem tesznek kárt Baldrban, csak a jelentéktelen fagyöngyág nem tett esküt. Amikor a rosszindulatú Loki ezt megtudta, az ágból nyilat faragott, azt a vak Hödr isten kezébe csempészte, aki lelőtte Baldrt. Váli megölte az ártatlan Hödrt, Hermód, Baldr másik testvére pedig ellovagolt az alvilágba, hogy kiszabadítsa fivérét. Hél visszaengedte volna, de csak akkor, ha a világon minden élő és élettelen elsiratja. De egy óriás nem siratta meg Baldrt, ezért nem engedte vissza őt az élők közé. Loki ármánykodásának eredményeként nem sikerült Baldr visszatérése. Bár az istenek Lokit megbüntették, Baldr halálával a Földről eltűnt a jóság és véget ért az aranykor. A Ragnarök előrevetítette árnyékát.
Ván-istenek [szerkesztés]
Njörd, a békeszerető [szerkesztés]
A legidősebb Ván-isten, Frey és Freya apja. A tenger istene, a halászok, kereskedők pártfogója. Bár nagyon szerette lakhelyét, a madarak rikoltását, a tenger zúgását, felesége, Szkádi, az erdők és hegyek Áz-istennője nem kedvelte. Ezért egyezséget kötöttek: kilenc napot Njörd tengeri birodalmában, kilenc napot Szkádi hegyei között töltöttek próbaképp, de így sem tetszett nekik a másik lakhelye, s végleg különváltak.
Frey, az élveteg [szerkesztés]
A Vánok főistene, akinek kocsiját arany vadkan húzza, és csodás tárgyak vannak birtokában: egy hajó, amely összehajtva elfér Frey erszényében, és egy kard, amely magától sújt le. Frey a növények, a termés és a béke istene, akinek olykor emberi vágyai támadtak. Így kívánta meg Gerdet, az óriáslányt, s azonnal elküldte érte szolgáját, hogy megkérje őt feleségének. Frey termékenység-isteni mivoltáról sokat elárul, hogy fallikus módon ábrázolták, és a nyári időszakhoz kapcsolódóan nagy kultusza alakult ki.
Freya, a szépséges [szerkesztés]
A szerelem és a szépség mágiában jártas istennője, aki macskák vonta kocsiján közlekedik. Könnyen osztogatta kegyeit: Loki szerint híres nyakékéért, a Bríszingamenért négy törpével töltött el egy-egy éjszakát. Freya, mint a valkűrök egyfajta vezetője, palotájában fogadja az elesett hősök felét, és otthont ad nekik. Az ő áldását kérték a meddő asszonyok, és általában nagy tiszteletnek örvendett a nők körében.
Ragnarök, avagy az istenek alkonya [szerkesztés]
Az istenek a nornák figyelmeztetéséből tudták, hogy világuk nem állandó, egyszer meg kell fizetniük mindazért a gonoszságért, bűnért, amit elkövettek. Ezért hívta magához Ódin a legkiválóbb harcosokat, és ezért alakította ki a Valhallát úgy, mint egy kiképzőtábort. S amikor az égben az istenek között és a földön az emberek között az erkölcsi káosz teljesen eluralkodik, eljön a világvége, a Ragnarök. Heimdall, az őrszem megfújja a kürtjét, jelezve a csata kezdetét, az óriások támadását. A csillagok lehullanak, a Nap elsötétül, az Yggdrasil megremeg, a víz elárasztja a Földet. Fenrir letépi láncait, és megöli Ódint. Thór a Midgard-kígyóval végez, de annak nyála ráfröccsen és megmérgezi. Loki az óriások oldalán száll a harcba, és megölik egymást Heimdallal. Tyr és Hél kutyája hasonlóan járnak. Meghal csaknem minden isten, és az emberek világát is elpusztítják a tűzvészek és a szökőárak. A káoszból azonban új világ sarjad. Visszatér Baldr, az ártatlan Hödr, Ódin fiai, Váli és Vidar, Thór fiai, Magni és Modi, akik nem vettek részt az intrikákban és más bűnökben. És a földet újra benépesítik az egyetlen életben maradt emberpár, Líf és Líftraszir utódai.
Az északi mitológia modern befolyása [szerkesztés]
| Napok nevei | Eredetük |
|---|---|
| Hétfő | a Hold napja |
| Kedd | Tyr napja |
| Szerda | Ódin napja |
| Csütörtök | Thór napja |
| Péntek | Frigg (vagy Freya) napja |
| Vasárnap | a Nap napja |
A germán istenek nyomai fellehetőek a modern angol és német szókincsben: ennek egy példája a hét napjainak neve. Eredetileg a latin neveket vették át (Nap, Hold, Mars, Merkúr, Jupiter, Vénusz, Szaturnusz), majd később a hét négy napját a római istenek germán megfelelői váltották fel. Richard Wagner négy operájához a skandináv hőseposzok egyes elemeit, témáit használta fel, amelyek együtt alkotják a A Nibelungok gyűrűje operatetralógiát („Der Ring des Nibelungen”). Európában és az Egyesült Államokban is vannak újabb keletű kísérletek az ősi germán vallás felelevenítésére germán újpogányságként, különféle nevek alatt: Ásatrú, Odinizmus, Wotanizmus, Forn Sidr. Izlandon az Ásatrú 1973 óta államilag elismert hivatalos vallás, ahogy majdnem az összes északi országban (bár Izlandot kivéve még eléggé újkeletű). A skandináv mitológia hatása felfedezhető a populáris kultúrában, például az irodalomban, és különösen a fantasy szerepjátékokban, mint a World of Warcraft és a Ragnarok, ami teljesen a skandináv mitológiára épült. Az írói világ egyik kiemelkedő alakja is a Ragnarök utáni időkről ír Modi történetét elmesélve, ez a könyv Joanne Harris Rúnajelek című könyve, de J. R. R. Tolkien „A Gyűrűk Ura” című könyvére is nagy befolyással voltak az észak-európaiak mítoszai. A mű népszerűségének eredményeként a fantáziavilág elemei lassan a fantasy műfaj részévé váltak. Szinte az összes mai fantasy regényben találkozhatunk olyan északi lényekkel, mint a tündék, törpök vagy jégóriások.
A skandináv mitológia istenei, helyszínei, kellékei [szerkesztés]
A skandináv hitvilágban nem olyan tisztázott egyes istenek szerepköre, mint például a görög mitológiában. Olykor fedik egymást a feladatok, mint Ódin, Tyr és Thór esetében a hadisteni feladatkörök. Sok isten nevéről, létéről csak kevés utalás áll rendelkezésre.
| Név | Óizlandi írásmód | Mitológiai szerepe | Germán alakváltozata |
|---|---|---|---|
|
|
|||
| Baldr | Baldr | A fény, a béke és boldogság istene | Baldur |
| Bragi | Bragi | A szkaldköltészet istene, Idun férje | -- |
| Diszek | dísir | Alsóbbrendű istennők, nornák és valkűrök | -- |
| Fjörgün | Fiọrgyn | Jörd, a Föld másik neve | -- |
| Frigg | Frigg | Ódin felesége, a házasság, a szerelem, a családi tűzhely istennője. Vonásai gyakran keverednek Freya vonásaival | Frija |
| Gefjon | Gefion | Szűz istennő | -- |
| Heimdall | Heimdallr | Ódin fia, az istenek őre | -- |
| Hermód | Hermóðr | Ódin fia | -- |
| Hödr | Höðr | Ódin vak fia, aki véletlenül megöli Baldrt | -- |
| Hönir | Haenir | Ódin társa | -- |
| Idun | Iðunn | Az ifjúság istennője, Bragi felesége | -- |
| Jörd | Iọrð | A föld isteni megszemélyesítése, Thór anyja | |
| Loki | Loki | Ódin fogadott gyermeke, a ravaszság, ármány gonosz istene | nincs |
| Nornák | Nornir | A sors, a végzet istennői, akik a sors fonalát fonják | -- |
| Ódur | Óðr | Valószínűleg Ódin egyik alakváltozata, s így Freya férje | -- |
| Ódin | Óðinn | A skandináv mitológia főistene, többek között a háború és a harcosok istene | Wodan (Wotan) |
| Sif | -- | Istennő, aki aranyhajáról nevezetes, Thór felesége | |
| Szkádi | Skaði | Vadászistennő, Njörd felesége, később Ullé | |
| Thór | þór | Ódin után a legfontosabb isten, az emberek védelmezője | Donar |
| Tyr | Tyr | A csaták félkarú hadistene, egyike a három legjelentősebb istennek, a becsület, a fogadalmak istene többek között | Tiu |
| Ull | Ull | Ódin távollétében sokszor helyettese, vadászisten | -- |
| Váli | -- | Ódin fia, a bosszú istene | -- |
| Vídar | Viðarr | Isten, aki az utolsó nagy csatában bosszút áll Ódin gyilkosán | -- |
| valkűrök | valkyrja | Ódin segítői, akik a csatákban meghalt harcosok lelkét a Valhallába kísérik | -- |
|
|
|||
| Njörd | Njörðr | A szél és a tenger istene, termékenységisten, Frey és Freya apja, Szkádi férje | Nerthus (nőnemű) |
| Frey | Freyr | A termékenység istene, Gerd férje | Ing |
| Freya | Freyja | A termékenység, a szerelem irtennője, Frey húga, Ódur felesége | -- |
|
|
|||
| Álfok | Álfar | A természet szellemei | -- |
| Angrboda | Angrboða | Óriásasszony, Fenrir farkas, a Midgard-kígyó és Hél anyja | -- |
| Ask és Embla | -- | Az első férfi és nő | -- |
| Audhumla | Auðhumla | Tehén, aki megalkotta Búrit | -- |
| Asgard | Ásgarðr | Az istenek égi lakhelye | -- |
| Bifröszt | Bifröst | Szivárványhíd, amely összeköti az eget és a földet | -- |
| Brinszigamen | -- | Freya nyakéke, amelyet a törpék készítettek | -- |
| Bur | Burr | Búri fia, az istenek apja | -- |
| Búri | -- | Déróriás, az istenek ősatyja | -- |
| Törpök | Dvergar | Kicsiny lények, mesterkovácsok, akik a föld alatt élnek | |
| Einherjarok | -- | Az elhunyt harcosok szellemei | -- |
| Fáfnir | -- | Kincset őrző sárkány | -- |
| Fenrir | Fenisulfr | Farkas, Loki és Angrboda utóda, Ódin majdani gyilkosa | -- |
| Garm | Garmr | Az alvilág kutyája, Tyr leendő gyilkosa | -- |
| Ginnungagap | -- | Őskáosz | -- |
| Hél | -- | A holtak világának asszonya | -- |
| Hugin és Munin | -- | Ódin hollói | -- |
| jötünök | jötnar | Óriások | -- |
| Líf és Líftraszír | Líf, Lífþrasir | Az emberpár, aki túléli a világvégét (Ragnarök) | -- |
| Máni | Máni | A Hold | -- |
| Midgard | Miðgarðr | A középső világ, az emberek lakhelye | -- |
| Midgard-kígyó | Miðgarðsormr | Világkígyó, Thór nagy ellenfele | -- |
| Mímir | A bölcsesség forrásának őre, óriás | -- | |
| Mjölnir | -- | Thór legendás pörölye | -- |
| Muszpell | Múspellheim | A tűz országa | -- |
| Niflheim | Niflheim | A hideg, a jég és köd országa | -- |
| Ragnarök | Ragnarök | Az istenek pusztulása és a világvége, amelyből új világ sarjad | -- |
| Szleipnir | Sleipnir | Ódin nyolclábú lova, amelyet Loki hozott világra | -- |
| Sól | -- | A Nap | -- |
| Utgard | Utgarðr | A Föld peremvidéke, az óriások és a démonok lakóhelye | -- |
| Valhalla | -- | Ódin lakhelye, ahol összegyűlnek a harcosok szellemei | Walhalla |
| Yggdrasil | Yggdrasill | Világfa, amely összekapcsolja az eget, a földet és a földalatti világot | Irminsul-oszlop |
| Ymir | Ỳmir | Az első óriás, akinek a testéből teremtették a földet | -- |
Források [szerkesztés]
- Johannes Brøndsted: A vikingek. Corvina, ISBN 963-13-1755-2
- Rudolf Pörtner: A viking kaland. Kossuth, ISBN 963-09-2116-2
- Mitológiai enciklopédia I–II. Főszerk. Szergej Alekszandrovics Tokarjev. A magyar kiadást szerk. Hoppál Mihály. Budapest: Gondolat. 1988. ISBN 963-282-026-6
- Bernáth István: Skandináv mitológia. Corvina, ISBN 963-13-5367-2
- Fiona Macdonald: 100 Állomás-száz kaland: vikingek. Lilliput, ISBN 963-9619-18-3
Lásd még [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
||||||||||||||||||||||||
