Rhea (hold)

**Rhea**
	; Rhea (hold)
Felfedezése
Felfedező:	G. D. Cassini
Felfedezés ideje:	1672. december 23.
Pályaadatok
Fél nagytengely:	527 108 km
Pálya excentricitása:	0,0012583
Inklináció:	0,345° (a Szaturnusz egyenlítőjéhez)
Fizikai tulajdonságok
Méret:	1535,2×1525×1526,4 km
Átlagos sugár:	764,30 km
Tömeg:	2,306518×1021 kg
Átlagos sűrűség:	1,2333 g/cm3
Felszíni gravitáció az Egyenlítőnél:	0,264 m/s2
Szökési sebesség:	0,635 km/s
Sziderikus forgásidő:	4,518212 nap (szinkron)
Forgási periódus:	{{{forgási periódus}}}
Tengelyferdeség:	nulla
Albedó:	0,949
Felszíni hőm.:	53 K (min) - 99 K (max)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Megtekintett lap

Ez az utolsó megtekintett változat (összes); elfogadva: 2009. július 4.

Pontosság

megtekintett

Ugrás: navigáció, keresés

A Rhea (görög Ῥέᾱ) a Szaturnusz második legnagyobb holdja. Nevét a görög mitológia alakjáról, Rhea titánról kapta. A holdat 1672-ben Giovanni Domenico Cassini fedezte fel és nevezte el.

[szerkesztés] Pályatulajdonságok

A Rhea a Szaturnusz legkülső, E jelű gyűrűjében, egy 527 040 km sugarú, közel köralakú pályán (a Szaturnusz sugarának 8,75-szorosa) kering a bolygója körül, azt mintegy 4,52 földi nap (4 nap 12 óra 26 perc) alatt kerüli meg. Tengelyforgása kötött, így a Holdhoz hasonlóan a Rhea is mindig ugyanazt az oldalát mutatja a bolygója felé.

[szerkesztés] Fizikai tulajdonságok

A Rhea

A Rhea jeges test, mintegy 1,233 g/cm³ sűrűséggel. Az alacsony sűrűségből arra lehet következtetni, hogy 25%-a kőzetekből (2,53 kg/m³), 75%-a pedig vízjégből (1000 kg/m³) épül fel. A Cassini-Huygens űrszonda 2005. november 25-én az 500 km-es magasságban történő átrepülése során megállapította, hogy a hold homogén belsővel rendelkezik. Légköre nincs. A Rhea felszíni hőmérséklete közvetlen napsugárzásnál -174 °C, árnyékban pedig -220 °C és -200 °C közötti. A gravitációs állandó 0,264 m/s².

A Rhea kráterekkel sűrűn borított felszínű test, leginkább a Szaturnusz Dione nevű holdjára hasonlít. Felszíne a kráterek sűrűsége alapján két, földtanilag elkülönülő területre osztható: az egyik 40 km-nél nagyobb átmérőjű, míg a másik (az egyenlítői és poláris területek egyes részein) ennél kisebb kráterekkel borított. Ez azt sejteti, hogy egy fontos felszínformáló folyamat alakította a képződése során.

A hold Szaturnusz felé eső oldala kráterekkel sűrűn szabdalt, a másik oldalon világos formák hálózata figyelhető meg sötét alapon. Korábban úgy gondolták, ezek a hold korai történetében (amikor a magja még folyékony volt) a jégvulkánok által felszínre kilövellt anyagból épülnek fel. Azonban a Dione (melyen hasonló, de még kiugróbb vonalas formák figyelhetők meg) felszínével kapcsolatos kutatások nemrégiben megmutatták, hogy ezek a formák valójában jégszirtek, így valószínűsíthető, hogy a Rheán is ezek az alakzatok vannak jelen.

2006. január 17-én a Cassini űrszonda közeli elrepülése során a Rheáról az addigiaknál nagyobb felbontással és kisebb szögből készített képeket. Bár ezek tudományos kiértékelése még folyamatban van, a képek igazolják az állítást, hogy a hold felszínén lévő formák a Dionéhez hasonlóan jégszirtek.