William Herschel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
William Herschel
Lemuel Francis Abbott festménye (1785)
Lemuel Francis Abbott festménye (1785)
Életrajzi adatok
Született1738. november 15.
Hannover
Elhunyt1822. augusztus 25. (83 évesen)
Slough, Anglia
Sírhely Church of St Laurence, Upton-cum-Chalvey
Ismeretes mint az Uránusz bolygó felfedezője
Nemzetiség német-angol
Házastárs Mary Pitt
SzüleiAnna Ilse Moritzen
Isaac Herschel
Gyermekek John Herschel
Iskolái Oxfordi Egyetem
Pályafutása
Szakterület csillagászat
Tudományos fokozat
  • állam- és jogtudományok doktora
  • tiszteletdíj
Szakmai kitüntetések
  • Copley-érem (1781)
  • Royal Guelphic Order
  • American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja (1788–)
  • Royal Society tagja (1781)

William Herschel aláírása
William Herschel aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz William Herschel témájú médiaállományokat.
A 40 láb hosszú távcső

Sir Frederick William Herschel (német: Friedrich Wilhelm Herschel), (Hannover, 1738. november 15.Slough, Anglia, 1822. augusztus 25.) német-angol zeneszerző, csillagász, az Uránusz felfedezője, minden idők egyik legnagyobb megfigyelő csillagásza.

Élete, munkássága[szerkesztés]

Friedrich Wilhelm Herschel néven született a németországi Hannoverben, egy tízgyermekes családban. 1755-ben a hannoveri hadsereg tagjaként Nagy-Britanniába vezényelték, mert a két országnak közös uralkodója volt, II. György. Herschel hamar megtanult angolul, Frederick William Herschelre változtatta a nevét, és letelepedett Bath városában. Hozzáköltözött húga, Caroline Herschel, aki nemcsak asszisztense lett, de önálló csillagászati megfigyeléseket is végzett; különösen az üstökösök kutatásában jeleskedett.

Herschel kezdetben zenetanításból élt. Számos zeneművet is szerzett, de ezek többsége nem maradt fenn. 1773 után kezdett a csillagászat iránt érdeklődni; távcsöveit maga készítette. Eleinte a Hold hegyeinek magasságmérésével és egy, a kettőscsillagokat tartalmazó katalógus összeállításával foglalkozott.

Egyetlen gyermeke John Frederick William Herschel angol csillagász és matematikus.

Az Uránusz[szerkesztés]

A fordulópontot az hozta el életébe, amikor 1781. március 13-án bathi, a New King Street 19. szám alatti házának udvaráról felfedezte az Uránusz bolygót. A hírnév lehetővé tette, hogy főállású csillagászként dolgozzon tovább. Az új bolygót először támogatója, III. György király tiszteletére Georgium Sidus-nak nevezte el, de ez a név nem terjedt el a világ többi részén. Az Uránusz nevet Johann Elert Bode német csillagász javasolta az ég görög istene, Uranosz tiszteletére.[1][2]

Az Uránusz után[szerkesztés]

1781. december 7-én a Royal Society tagjai közé választották, és a Társaság legnagyobb elismerésével, a Copley-éremmel is kitüntették. Nyolc hónappal később III. György király 200 font évjáradékot adományozott neki, amiért cserébe távcsöves bemutatókat kellett tartania a királyi családnak, tagjai igénye szerint.[3] 1782-ben Datchetbe, 1786-ban Sloughba költözött; ott élt haláláig. 1788. május 7-én feleségül vett egy Mary Pitt nevű lányt. Fiuk, John Herschel a déli égbolt tanulmányozásával szerzett hírnevet.

Távcsövei[szerkesztés]

Herschel a csillagászat mellett távcsöveket is készített; csúcsminőségű eszközeit főleg a hivatásos csillagászok keresték. Több mint 400 távcsöve közül a leghíresebb egy 40 láb (12 m) fókusztávolságú és 126 cm átmérőjű főtükörrel szerelt reflektor, amely korának legnagyobb ilyen eszköze volt. Már használatba vételének éjszakáján felfedezett vele egy új Szaturnusz-holdat, majd egy hónapon belül még egyet. Mivel azonban ezt a nagy távcsövet nehéz volt kezelni, többnyire kisebb eszközöket használt.

A külső bolygók holdjai[szerkesztés]

Az Uránuszon kívül felfedezte annak két holdját, a Titániát és az Oberont, valamint Szaturnusz két holdját; a Mimast és az Enceladust. Utóbbiak neveit azonban nem ő adta, hanem a fia, John Herschel (1852-ben, illetve 1847-ben).

Az infravörös sugárzás[szerkesztés]

Ahogy mind nagyobb és nagyobb távcsöveket épített, egyre több gondot okozott számára egyrészt, hogy a Nap sugarai túl fényes nyalábba gyűltek össze, másrészt, hogy mind jobban felmelegítették a műszert és környezetét. Ezért 1800-ban megvizsgálta, hogy egyenletesen melegítenek-e a különböző színek (különböző hullámhosszú fénynyalábok). A homorú tükörrel összegyűjtött napfényt prizmával bontotta színekre, és mérte, hogyan melegszik fel a hőmérő az egyes színtartományokban. Megállapította, hogy a hőmérő a spektrum lila részén melegszik a legkevésbé, és a melegedés a vörös felé haladva erősödik. Legnagyobb meglepetésére a hőhatás a látható színtartományból kilépve — „a vörösön innen” — tovább erősödött, amiből arra következtetett, hogy a Nap nemcsak fényt bocsát ki, hanem az emberi szem számára láthatatlan „hősugarakat” is — a gyakorlatban ezzel felfedezte az infravörös sugárzást.[4]

Utolsó évei[szerkesztés]

1816-ban munkássága elismeréseként lovaggá ütötték. Fontos szerepet játszott a Királyi Csillagászati Társaság elődjének megalapításában.

1822-ben hunyt el csillagvizsgálónak is használt otthonában.

További jelentős felfedezései[szerkesztés]

  • Rengeteg mélyégobjektumot, kettőscsillagot figyelt meg és katalogizálta is azokat. Nagyrészt ezen adatokból állították össze később az NGC-katalógust.
  • Felismerte, hogy a legtöbb kettőscsillag nem csak látszólagos, optikai kettős – ahogyan korábban feltételezték – hanem fizikai kapcsolatban állnak.
  • Elsőként jelentette ki – csillagok pozícióméréseire alapozva – hogy a Naprendszer mozog a világűrben.
  • A Tejútrendszer tanulmányozása során megállapította, hogy az korong alakú.
  • Megalkotta az aszteroida szót.

Fontos tudományos felfedezései ellenére hajlott a legvadabb spekulációkra is: minden bolygón, de még a Napon is elképzelhetőnek tartotta élet jelenlétét, elképzelése szerint a Nap forró légköre alatt egy hidegebb felszín található, ahol megfelelően alkalmazkodott lények élnek.

Kimutatta, hogy a déli napsütés heve két óra 12 perc alatt olvaszthat meg egy inch (kb. 2,5 cm) vastag jégréteget, és ebből kiszámolta, hogy a Nap felszíni hőmérséklete kb. 6000K.[5]

Emlékezete[szerkesztés]

Emlékmúzeumát abban a bathi házban rendezték be, ahonnan az Uránuszt felfedezte.[6]

A populáris kultúrában[szerkesztés]

Jules Verne "Gyula" megemlíti a nevét az 1865-ben megjelent Utazás a Holdba című műve 5. fejezetében, mint a Hold tudományos vizsgálatában részt vevő kutatóét.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. How did Uranus get its name?. (Hozzáférés: 2020. május 22.)
  2. StarChild Question of the Month for February 2002. (Hozzáférés: 2020. május 22.)
  3. Whitney 1978
  4. Dieter B. Herrmann: Az égbolt felfedezői. Gondolat Kiadó, Budapest, 1981., p. 127–128. ISBN 963 280 982 3
  5. John Gribbin: 13,8. A Világegyetem valódi kora és a mindenség elmélete nyomában. Icon Books, London, 2015. Magyarul: Akkord Kiadó, 2016. Talentum Könyvek, 267 old. ISBN 978 963 252 093 3; ISSN 1586-8419
  6. Bath-preservation-trust.org.uk
  7. Verne. Utazás a Holdba (PDF), 21. o.. Hozzáférés ideje: 2020. április 23. 

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]