Oberon (hold)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Oberon (hold)
Voyager 2 picture of Oberon.jpg
A legjobb Voyager–2 felvétel az Oberonról, melyet az űrszonda 1986. január 24-én készített
Felfedezése
Felfedező: William Herschel
Felfedezés ideje: 1787. január 11. .[1]
Alternatív nevek: Uránusz IV
Pályaadatok
Fél nagytengely: 583 520 km[2]
Pálya excentricitása: 0,0014[2]
Orbitális periódus: 13,463234 n[2]
Inklináció: 0,058° (az Uránusz egyenlítőjéhez)[2]
Fizikai tulajdonságok
Átlagos sugár: 761,4 ± 2,6 km (0,1194 földsugár)
Térfogat: 1 849 000 000 km³
Tömeg: 3,014 ± 0,075 x 1021 kg (0,0005046-szeres földtömeg)
Átlagos sűrűség: 1,63 ± 0,05 g/cm³
Forgási periódus: kötött szinkron rotáció
Albedó: 0,31 (geometrical),
0,14 (bond)
Felszíni hőm.: 70-80 K
Látszólagos fényesség: 14,1

Az Oberon az Uránusz második legnagyobb holdja a Titánia után és a 9. legnagyobb hold a Naprendszerben. William Herschel fedezte fel 1787-ben. Kifelé haladva a bolygótól a Titánia az Uránusz 18. holdja.

Nevét Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékából az egyik főszereplőről kapta.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Oberon a Titániához sok mindenben hasonló hold. Az Oberon is felerészben jégből, felerészben szilikátos kőzetekből épül föl. A kőzetanyag alkotja a hold magját, a jéganyag a köpenyét és a felszínét. Valószínűleg egy folyadéköv is található az égitesten belül, a jeges tartományban.

A felszínén a becsapódások okozta kráterek az uralkodók. A legnagyobbnak 210 kilométer az átmérője. Egy nagy méretű kanyonrendszer szeli át a hold felszínét, amelyről feltételezik, hogy a korai fejlődési szakaszban a belső tartományok térfogat-növekedése következtében jött létre.

Az Oberon felszínének mintegy 40%-a van föltérképezve a Voyager–2 1986. januári felvételei alapján.

Fölfedezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Oberont William Herschel fedezte fel 1787. január 11-én a Titánia holddal együtt. Az Arielt és az Umbrielt William Lassel fedezte fel 1851-ben.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Herschel, William, Sr. (1787.). „An Account of the Discovery of Two Satellites Revolving Round the Georgian Planet”. Philosophical Transactions of the Royal Society of London 77, 125–129. o. DOI:10.1098/rstl.1787.0016.  
  2. ^ a b c d Planetary Satellite Mean Orbital Parameters. Jet Propulsion Laboratory, California Institute of Technology. (Hozzáférés: 2009. október 6.)