Titánia (hold)
_color_cropped.jpg) A Titánia nagy fölbontású képen a Voyager–2 fevételén, amely 1986. január 24-én készült |
|
| Felfedezése | |
|---|---|
| Felfedező: | William Herschel |
| Felfedezés ideje: | 1787. január 11.[1] |
| Alternatív nevek: | Uránusz III |
| Pályaadatok | |
| Fél nagytengely: | 435 910 km[2] |
| Pálya excentricitása: | 0,0011[2] |
| Orbitális periódus: | 8,706234 n[2] |
| Inklináció: | 0,340° (az Uránusz egyenlítőjéhez)[2] |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Átlagos sugár: | 788,4 ± 0,6 km (0,1235 földsugár)[3] |
| Térfogat: | 2 065 000 000 km3 |
| Tömeg: | 3,527 ± 0,09 x 1021 kg (0,0005908-szeres földtömeg)[4] |
| Átlagos sűrűség: | 1,711 ± 0,005 g/cm3[3] |
| Felszíni gravitáció az Egyenlítőnél: | 0,38 m/s2 |
| Szökési sebesség: | 0,773 km/s |
| Forgási periódus: | kötött (szinkron rotáció)[5] |
| Albedó: | 0,35 (geometrical), 0,17 (bond)[6] |
| Látszólagos fényesség: | 13,9[7] |
A Titánia az Uránusz legnagyobb holdja és a 8. legnagyobb hold a Naprendszerben. William Herschel fedezte fel 1787-ben. Kifelé haladva a bolygótól a Titánia az Uránusz bolygó 17. holdja.
Nevét Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékából, a Tündérkirálynőről kapta.
Az Uránusz négy holdját egyszerre fedezték föl és a Szentivánéji álom szereplőiről kaptak nevet: Titánia, Oberon, Ariel és Umbriel. Később, amikor a Voyager–2 fölfedezte az Uránusz gyűrűjét, több új Uránusz holdat is fölfedeztek, és ma 27 holdja ismert.
Jellemzői[szerkesztés]
A Titánia érdekes hold. Felerészben jégből, felerészben szilikátos kőzetekből épül föl. A kőzetanyag alkotja a hold magját, a jéganyag a köpenyét és a felszínét. Valószínűleg egy folyadék öv is található az égitesten belül, a jeges tartományban. A Titánia felszíne viszonylag sötét, kissé vöröses színű. Ugyanolyan mértékben alakították külső tényezők, főleg becsapódások, mint belső tényezők, kriovulkanizmus. Számos becsapódási kráter borítja, a legnagyobb 326 km-es, de nincsen annyi rajta, mint a legkülső nagy holdon, az Oberon felszínén. A felszín anyagát az infravörös színkép alapján határozták meg. Vízjég és széndioxid-jég jelenlétét mutatták ki. Ma a hold felszínének mintegy 40%-a van föltérképezve a Voyager–2 1986 januári felvételei alapján.
Fölfedezése[szerkesztés]
A Titániát William Herschel fedezte fel 1787. január 11-én az Oberonnal együtt. Az Arielt és az Umbrielt William Lassel fedezte fel 1851-ben.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Herschel, William, Sr. (1787.). „An Account of the Discovery of Two Satellites Revolving Round the Georgian Planet”. Philosophical Transactions of the Royal Society of London 77, 125–129. o. DOI:10.1098/rstl.1787.0016.
- ^ a b c d Planetary Satellite Mean Orbital Parameters. Jet Propulsion Laboratory, California Institute of Technology. (Hozzáférés: 2009. október 6.)
- ^ a b Widemann, T., Sicardy, B.; Dusser, R. et al. (2008.). „Titania’s radius and an upper limit on its atmosphere from the September 8, 2001 stellar occultation” (PDF). Icarus 199, 458–476. o. DOI:10.1016/j.icarus.2008.09.011.
- ↑ Jacobson, R.A., Campbell, J.K.; Taylor, A.H. and Synnott, S.P. (1992.). „The masses of Uranus and its major satellites from Voyager tracking data and Earth based Uranian satellite data”. The Astronomical Journal 103 (6), 2068–78. o. DOI:10.1086/116211.
- ↑ Smith, B.A., Soderblom, L.A.; Beebe, A. et al. (1986.). „Voyager 2 in the Uranian System: Imaging Science Results”. Science 233, 97–102. o. DOI:10.1126/science.233.4759.43. PMID 17812889.
- ↑ Karkoschka, Erich (2001.). „Comprehensive Photometry of the Rings and 16 Satellites of Uranus with the Hubble Space Telescope”. Icarus 151, 51–68. o. DOI:10.1006/icar.2001.6596.
- ↑ Newton, Bill, Teece, Philip. The guide to amateur astronomy. Cambridge University Press (1995. június 17.). ISBN 9780521444927
