50000 Quaoar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
50000 Quaoar
Felfedezése
Felfedező: Chad Trujillo, Michael E. Brown
Kisbolygó jelölés: 50000 Quaoar
Alternatív nevek: 2002 LM60
Kategória: NTO (cubewano)
Pályaadatok
Aphélium távolsága: 6,716275 Gm (45,286 CsE)
Perihélium távolsága: 6,270316 Gm (41,928 CsE)
Fél nagytengely: 6,493296 Gm (43,607 CsE)
Pálya excentricitása: 0,0384
Orbitális periódus: 105181,6 nap (287,97 a)
Átl. pályamenti sebesség: 4,52 km/s
Közepes anomália: 284,861°
Inklináció: 7,988°
Felszálló csomó hossza: 188,893°
Perihélium szöge: 148,508°
Fizikai tulajdonságok
Méret: 1100 km alatti átmérő[1]
Tömeg: ~1.0 - 2,6 ·1021 kg
Átlagos sűrűség: 2? g/cm³
Felszíni gravitáció: 0,276 - 0,376 m/s²
Szökési sebesség: 0,523-0,712 km/s
Albedó: 0,088 - 0,1986
Felszíni hőm.: kb. 43 K
Színkép típusa: mérsékelten vörös
B-V=0,94 V-R=0,65[2]
Látszólagos fényesség: 2,6

Az 50000 Quaoar (ejtsd: kva-o-var), korábban 2002 LM60 a Kuiper-öv egyik nagy kisbolygója. 2002. június 4-én fedezte fel a California Institute of Technology két csillagásza, Chad Trujillo és Michael Brown, a Palomar-hegyi Samuel Oschin teleszkóppal. Viszonylag nagy mérete miatt elképzelhető, hogy törpebolygóvá minősítik.

Név[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Quaoar nevét egy tongva indián teremtésistenről kapta. (Mivel a felfedezéshez használt obszervatórium környékén élnek a tongva indiánok.)

Mérete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Föld Düsznomia (136199) Erisz Charon (134340) Plútó (136472) 2005 FY9 (136108) 2003 EL61 (90377) Szedna (90482) Orcus (20000) Varuna
A Varuna az Erisz-hez, a Plútóhoz, a (136472) 2005 FY9-hez, a (136108) 2003 EL61-hez, a Szednához, az Orcushoz, a Quaoarhoz és a Földhöz hasonlítva.

A nagy Kuiper-övben található objektumok méretét a hőkibocsátásuk és a visszavert napfény egyidejű megfigyelésével lehet meghatározni. Sajnos ezen értékek nagyon gyengék ilyen távol lévő égitesteknél, és ezt tovább gyengíti a Föld atmoszférájának elnyelése, így a sugárzásnak csak egy nagyon kis része észlelhető a földi megfigyelők által.

A Plútó felfedezése (1930) óta ez volt a legnagyobb újonnan megtalált égitest a Naprendszerben. 2002 után azonban már találtak ennél is nagyobbakat (Erisz, Szedna, 2003 EL61, 2005 FY9, Orcus). A Quaoar tömege nagyobb, mint a kisbolygóöv összes objektumának összesen. Mérete körülbelül a Föld átmérőjének tizede, a Hold egyharmada, a Plútó fele. A Hubble űrtávcsővel 2009-ben végzett mérések alapján átmérője az eredetileg vártnál lényegesen kisebb, 1100 km alatti, ami azt jelenti, hogy a várakozásokkal ellentétben nem vízjég, hanem valamilyen ennél nehezebb kőzet a fő összetevője.[1]

Naprendszerünkben ez volt az első Neptunuszon túli objektum, melyet a Hubble űrtávcsővel közvetlenül megfigyeltek. 2004-ben a Hawaiion található Subaru-távcső, 2007-ben a Spitzer űrtávcső is megfigyelte.

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Quaoar mintegy 6 milliárd kilométerre kering a Nap körül, melyet 287 évente kerül meg. Közel kör alakú a pályája, mely ritka az eddig megfigyelt nagy méretű Kuiper övbeli objektumok között. A Quaoar időnként a Plútónál is közelebb van a Naphoz, akkor, amikor a Plútó elnyúltabb pályáján éppen naptávolban van.

Fizikai tulajdonságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenleg úgy gondolják, hogy az égitest kő és jég keveréke lehet, mint a legtöbb Kuiper-övbeli égitesté, de mivel albedója alacsony, úgy gondolják, hogy a jég eltűnik a felszíni rétegeiből. A felülete vörös színű.

2004-ben kristályos szerkezetű jeget találtak a felszínén, ami arra utal, hogy a hőmérséklete időnként -160 C fok fölötti lehet. Ez azért meglepő, mert a Naptól való távolsága miatt a Nap csak -220 C fokra tudná felmelegíteni, tehát valami egyéb hőforrásának is lennie kell. Felmerült, hogy mini meteoritok becsapódása adná ezt, ezt azonban a legtöbben nem tarják valószínűnek, mert az ehhez szükséges becsapódások miatt a jégnek szinte teljesen el kellene tűnnie a felszínről. Valószínűbb, hogy radioaktív anyagok (urán) bomlása melegíti az égitest belsejét. Feltételezhető, hogy emiatt a földi vulkanizmushoz hasonló jelenség zajlik rajta, ahol az olvadt kőzet a felszínre folyik és megszilárdul. Ammóniát is észleltek az égitesten, amely jó fagyállóként működik, ezért a jég megolvadása akár -100 C fokon is megtörténhet.

Holdja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007. február 22-én egy holdját is felfedezték, melynek átmérője 100 km körüli lehet. Pályájának adatait még nem ismerjük.

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Quaoar: a giant rock in the icy Kuiper Belt? (angol nyelven). Solar System Watch, 2009. október 13. (Hozzáférés: 2009. október 13.)
  2. TNO and Centaur Colors. (Hozzáférés: 2006. november 8.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 50000 Quaoar témájú médiaállományokat.