Fok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Több helyen használatos a fok mértékegységként.

Mérések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szög[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szögmérésben a fok a derékszög 90-ed része, jele °. Ennek hatvanad része az ívperc, ennek a hatvanad része pedig az ívmásodperc.

Ritkán használatos az úgynevezett újfok, amely a derékszög századrésze (számológépen GRAD).

A szögmérésben használatos még a radián egység is.

Hőmérséklet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hőmérsékletegységként többfajta fok ismert. Európában a kontinensen leggyakoribb a Celsius-skála (°C) használata, melyben a 0 °C a víz fagyáspontja, a 100 °C a víz forráspontja normál légköri nyomáson.

További egységek:

  • Réaumur-fok (°R), a víz 0 °R-on fagy és 80 °R-on forr fel.
  • Fahrenheit-fok (°F), a víz 32 °F-on fagy meg és 212 °F-on forr fel.
  • Kelvin, a víz 273,15 K hőmérsékleten fagy és 373,15 K hőmérsékleten forr fel; a Kelvin nem igazán „fok”, mivel sem a nevében, sem a jelölésében nem szokás azt használni; SI-alapegység

Alkoholfok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkoholtartalmú italoknál az alkoholtartalmat jelzi térfogatszázalékban.

A fok jele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fok jelének helyesírása eltér a többi mértékegységétől, bár erről A magyar helyesírás szabályai nem ír. A fok jelét, ha egyedül áll (például szögeknél), akkor a mérőszámhoz közvetlenül írjuk, például: 23°. Viszont az olyan fokoknál, ahol egy betű is társul a ° szimbólumhoz (például a Celsius-fok [°C]), már különírjuk: 6 °C.

A Unicode-ban, „a fok jele” U+00B0 (°). Ennek HTML-kódja: °.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hajózásban fontos szerepet játszanak a partközeli, magas vagy a vízbe élesen benyúló szárazföldi alakulatok, melyeket a fok utótaggal látnak el (például: Jóreménység-fok, Horn-fok). Ezek a part menti tájékozódásban segítenek, illetve veszélyességüknél fogva figyelmet érdemelnek a hajósok részéről.

A fok mint vízföldrajzi-tájgazdálkodási fogalom, jelenti egy folyó medre és ártere közötti oldalirányú medret vagy csatornát, amin a folyó vize áradáskor kifolyik az ártérre, apadáskor pedig vissza. A fok ilyen értelemben jelenik meg olyan helynevekben, mint pl. Siófok, minthogy a Sió folyó a Balatonból ered, másképpen fakad, vagy Foktő település a Duna mellett, vagy a Tiszai-alföldön Nagy-fok, Fok-lapos, stb. A fok gazdálkodástörténeti szerepét leginkább Andrásfalvy Bertalan tárta fel a Duna mentén, ill. Bellon Tibor és Molnár Géza a Tiszai-alföldön (ártéri gazdálkodás, fokgazdálkodás). A fokokat a modern kori vízrendezések betömték, elgátolták; és az iparszerű vízgazdálkodás a töltésezéssel áttért az árvizek oldalirányú felduzzasztására, a csatornázással a többletvizek mielőbbi és minél teljesebb levezetésére, ami a kevés csapadékot kapó alföldi területek súlyos és rendszerszerű vízkészlethiányát okozza. Az alföldi vízháztartási problémák rendezésének, az árvizek, és a vízkészlethiány hosszú távú megoldásának a kulcsa a fokok, vagyis az oldalirányú vízkivezetés használatának felújítása, és a tájhasználat ehhez kapcsolódó igazításával a táj vízpuffer kapacitásának növelése.[1]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]