90377 Sedna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
90377 Sedna
Sedna égitest

90377 Sedna
Felfedezése
Felfedező: Michael E. Brown [1]
Felfedezés ideje: 2003. november 14.[1]
Alternatív nevek: 2003 VB12
Pályaadatok
Epocha: 2010. január 4.
(2455200,5 JD)
Aphélium távolsága: 141 102 121 594 km
(943,209 CsE)[1]
Perihélium távolsága: 11 420 684 178 km
(76,343 CsE)[1]
Fél nagytengely: 76 261 402 886 km
(509,776 CsE)[1]
Pálya excentricitása: 0,85[1]
Orbitális periódus: 4204046,336 nap
11510,05 év[1]
Közepes anomália: 357,943°[1]
Inklináció: 11,927°[1]
Felszálló csomó hossza: 144,259°[1]
Perihélium szöge: 311,105°[1]
Fizikai tulajdonságok
Tömeg: ~1·1021 kg[2]
Átlagos sűrűség: 2,0? g/cm³
Felszíni gravitáció: 0,33–0,50 m/s²
Szökési sebesség: 0,62–0,95 km/s
Forgási periódus: 10,273 h[1]
Színkép típusa: (vörös) B-V=1,24; V-R=0,78[3]
Abszolút fényesség: 1,59[1]
A Sedna pályája. Az óramutató járásának irányában a Naprendszert egyre jobban kicsinyítve látjuk: Baloldalt felül a legelső képen a belső Naprendszert látjuk a kisbolygóövvel Jupiterig. A második képen a teljes Naprendszert látjuk a Kuiper-övvel, és a Sednát, pályájának Naphoz legközelebbi pontján. A harmadik képen a Sedna teljes elnyúlt pályáját látjuk. A negyedik képen az Oort-felhőt láthatjuk, ahogy korábban elképzeltük, közepén a Sedna pályájával. A Sedna megtalálása azt mutatja, hogy egy belsőbb része is van az Oort-felhőnek.

A 90377 Sedna (eredeti nevén 2003 VB12) Neptunuszon túli kisbolygó, melyet 2003. november 14-én fedezett fel Michael Brown, Chad Trujillo és David Rabinowitz. Felfedezése előtt még soha nem figyeltek meg ilyen nagy távolságban lévő objektumot a Naprendszeren belül. A fagyos égitest mérete megközelítőleg kétharmada a Plutoénak. Viszonylag nagy mérete miatt elképzelhető, hogy törpebolygóvá minősítik.

Főbb adatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános információ[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az égitestet a San Diego közelében lévő Palomar Obszervatórium Samuel Oschin teleszkópjával végzett kutatás során fedezték fel. A NASA Spitzer űrtávcsöve is az objektum irányába fordult, de nem talált rá.

Nagy távolsága, valamint alacsony hőmérséklete miatt – és mivel a Naprendszer összes bolygója ezidáig római vagy görög istenségről kapta a nevét –, felfedezője nem hivatalosan Sednának nevezte el, az eszkimók óceánistennőjéről, aki a hiedelem szerint az Északi Jeges-tenger fagyos mélységeiben élt.

Orbitális jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sedna hosszan elnyújtott elliptikus pályán kering, melynek legtávolabbi pontja 942, legközelebbi pedig 76,1 CsE távolságban található a Naptól. Felfedezésének pillanatában 90 CsE távolságban tartózkodott a Naprendszer központi égitestétől.

Az első megfigyelések alapján úgy tűnt, hogy a Sedna szokatlanul hosszú idő alatt fordul meg saját tengelye körül (20-50 nap). A rejtély megoldása érdekében olyan égi kísérő után kezdtek kutatni, mely a Sedna forgását befolyásolhatná, de a Hubble Űrteleszkóppal 2004 márciusában végzett megfigyelés során nem észleltek ilyen objektumot. Az MMT teleszkóp megfigyelései azonban sokkal rövidebb forgási időről tanúskodnak: az új mérések értelmében a Sedna forgási ideje 10 óra, ami – tekintettel az égitest méretére – már elfogadható időtartamnak számít.

A Hal Levison és Alessandro Morbidelli által készített tanulmány szerint a legvalószínűbb magyarázat a Sedna különös pályáját illetően az, hogy egy elhaladó csillag gravitációs tere térítette el az égitestet, hozzávetőlegesen 100 millió évvel a Naprendszer kialakulása után. A tudósok másik elmélete szerint a Sedna egy, a mi Napunknál hússzor kisebb barna törpe körül jött létre, majd a Naprendszerhez kapcsolódott, amint a barna törpe elhaladt mellette.

Fizikai jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sedna átmérője megközelítőleg 1642-1932 kilométer (1020-1200 mérföld). A Pluto felfedezése óta (1930) ez volt a legnagyobb újonnan megfigyelt objektum. Jelenleg a harmadik legnagyobb Neptunuszon túli objektumként tartják számon az Eris (törpebolygó) és a Plútó után. A Naptól való hatalmas távolsága miatt a bolygó felszíni hőmérséklete sosem emelkedik 23 kelvin (−240 °C) fölé.

A Chilében folytatott megfigyelések szerint a Sedna a Naprendszer egyik legvörösebb égitestje, majdnem olyan vörös, mint a Mars. A Plútótól és a Charontól eltérően azonban úgy tűnik, hogy a kisbolygó felszínén található némi metán- vagy vízjég.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m JPL Small-Body Database Browser. (Hozzáférés: 2010. január 10.)
  2. 1000 km-es átmérőt és a Pluto sűrűségét feltételezve (2,0 g/cm³)
  3. Tegler, Stephen C.: Kuiper Belt Object Magnitudes and Surface Colors, 2006. január 26. (Hozzáférés: 2006. november 5.)
  4. doi:10.1051/0004-6361/201218874
    This citation will be automatically completed in the next few minutes. You can jump the queue or expand by hand

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 90377 Sedna témájú médiaállományokat.