Meteorit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A Willamette-meteorit

A meteorit a világűrből származó természetes objektum, ami a Föld felszínével való ütközéskor nem semmisül meg. Amíg az űrben mozog, meteoroidnak nevezzük. Amikor belép a légkörbe, a légellenállás okozta súrlódás hatására felforrósodik és fényt bocsát ki, tűzgolyót létrehozva, melyet meteornak vagy hullócsillagnak hívunk. Bolidának a Földnek ütköző földönkívüli testet, vagy olyan tűzgolyó-jellegű meteort nevezünk, amely kiemelkedő fényjelenséggel jár, függetlenül attól, hogy végül eléri-e a felszínt.

Általánosabban a meteorit egy olyan objektum bármely égitest felszínén, amely az űr más részéből érkezett. Találtak már meteoritot a Holdon és a Marson is.

A meteoritokat mindig a megtalálás helyéről nevezik el, általában egy közeli városról vagy földrajzi jellegzetességről. Ha egy helyen több meteoritot is találnak, a nevet egy szám vagy betű követheti (például Allan Hills 84001 vagy Dimmitt (b).)

A meteoritokat hagyományosan három bővebb kategóriába sorolják: a kőmeteoritok szikladarabok, melyek főleg szilikát ásványokból állnak; a vasmeteoritok főképp vas-nikkel alapúak; míg a kő-vas meteoritok számottevő mértékben tartalmaznak mind fémes, mind köves anyagokat. A modern osztályozási módszerek a meteoritokat a struktúrájuk, kémiai és izotópösszetételük és ásványtani szempontok szerint csoportosítják.

Valószínűleg léteznek üstökösökből származó jégmeteoritok is, de mivel ezek azonnal vagy még a légkörben elolvadnak, ilyet a Földön nem ismerhetünk.

A földön kívülről származó kőzetdarabok csoportosítása

  • hullások (falls)
  • a felszínen megtaláltak (finds)
  • párok (azonos eredetű töredékek)
  • antarktiszi meteoritok (jégsivatag eredetűek)
  • (forró sivatagi eredetűek)

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A meteoritok élettörténete

Meghatározható, hogy a meteoritok kőzetanyaga mikor keletkezett (magmás eredet esetén) (radioaktív kormeghatározással; ignious age), mikor csapódott ki az anyaégitestből (radioaktív kormeghatározással; shock age), mennyi időt töltött a világűrben (kozmikus sugárzásból) (cosmic ray exposure age) és hogy mennyi időt tölthetett a Földön (terrestrial age). Ebből összeálllítható az egyes meteoritok "élettörténete".

[szerkesztés] A lezuhanás jelensége

A legtöbb meteoroid a Föld légkörébe érve széthullik. Bár becslések szerint évente 500 darab eléri a felszínt, melyek mérete jellemzően egy üveggolyó és egy kosárlabda nagysága közé esik, ezek közül alig 5-6 példányt találnak meg és válik ismertté a tudósok számára. Kevés olyan meteorit van, amely elég nagy ahhoz, hogy becsapódási krátert hozzon létre. Ehelyett szabadesésben érkeznek a felszínre és legfeljebb egy kis lyukat ütnek. Ezen felül a lezuhanó meteoritok már okoztak kárt vagyontárgyakban, állatállományban, sőt emberben is.

Nagyon nagy meteoritok a kozmikus sebességük jelentős hányadának megtartásával csapódhatnak a földbe, ezzel nagysebességű becsapódási krátereket létrehozva. A kráter típusa függ a mérettől, az összetételtől, a széthullás mértékétől és a becsapódás szögétől. Az ilyen ütközések ereje széleskörű pusztítást képes előidézni. A leggyakoribb nagysebességű becsapódásokat a Földön vasmeteoritok okozzák, mert ezek tudnak a legnagyobb eséllyel széthullás nélkül áthatolni a légkörön.

[szerkesztés] Meteoritok a történelemben

Az egyik legelfogadottabb elmélet szerint a dinoszauruszokat is elpusztító krétakori tömeges kihalás oka egy nagy meteoritbecsapódás volt. Arról is folyt tudományos vita, hogy más nagyobb kihalások, így a perm-triász kihalás és a triász-júra kihalási esemény szintén egy nagy becsapódás következményei lehettek-e, bár a bizonyítékok ezekben az esetekben kevésbé meggyőzőek.

A Willamette Meteorit, az Egyesült Államokban valaha talált legnagyobb meteorit

Az első ismert modernkori eset, amikor egy meteorit eltalált egy embert, 1954. november 30-án történt az alabamai Sylacauga-ban. Ott egy 4 kg tömegű kondrit átütötte a tetőt és a nappaliban ráesett Ann Hogdes-re, aki komoly zúzódásokat szenvedett. Azóta többen állították, hogy meteoritok találták el őket, de az állítólagos meteoritok sosem kerültek elő.

Bennszülött törzsek gyakran úgy tekintettek a vasmeteoritokra, mint könnyen hozzáférhető, bár korlátozott mennyiségű fémforrásra. Inuitok például a Cape York meteorit darabjaiból szerszámokhoz való vágóéleket és dárdahegyeket készítettek.

Az oroszországi Novo Urei városban 1886-ban lehullott ureilit meteoritot az azt megtaláló parasztok darabokban megették, talán illata vagy kenyérhez hasonló alakja miatt.

[szerkesztés] Antarktiszi meteoritok

1969-ben japán kutatók az Antarktiszon egy alacsonyan szálló helikopterről fekete kőzetdarabokat vettek észre a fehér talajon. Leszálltak és a laboratóriumba víve megvizsgálták a begyűjtött 9 meteoritot. Mindegyik különböző volt. Ekkor jöttek rá arra, hogy valamilyen folyamat fölhalmozza a jeges kontinensre hulló meteoritokat. Programot indítottak az antarktiszi meteoritok begyűjtésére és ma már (2008) mintegy 17 000 darab meteorit van a tokiói Nemzeti Sarkkutató Intézetben (National Institute of Polar Research - NIPR).

Az ALH84001 antarktiszi, marsi eredetű meteorit

Az Anarktiszt borító jégmező lassú mozgásban van a part felé és centiméter per év sebességgel mozdul el. A reá hullott meteoritok beágyazódnak a frissen hullott hóba és együtt mozdulnak el a jégmezővel. Amikor azonban parti hegység útját állja e mozgásnak, a föltorlódó (centiméteres magasságú) jégtöbblet fokozatosan jobban elpárolog, ezért a kőzetdarabok ezeken a helyeken a felszínre bukkannak. Nem csak ott, ahol parti hegység van, hanem ott is, ahol a hóréteg alatt a talajszint jelentősen megemelkedik. Ezt a mechanizmust Yanai Keizo japán kutató ismerte föl.

Magyarországi kutatók is rendszeresen kölcsönzik a földkerekség egyik legnagyobb gyűjteményének kőzetmintáit tudományos vizsgálataikhoz. A fél évre kölcsön kapott kis gyűjteményben 30 meteorit vékonycsiszolata található. A mintakészletben van két holdi és egy marsi meteoritminta is.

A tokiói Nemzeti Sarkkutató Intézet évente rendez egy konferenciát az új vizsgálatok áttekintésére. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatói már 1994 óta részt vesznek ezeken a konferenciákon és beszámolnak a hazai meteorit-kutatásokról.

[szerkesztés] Eredetük felismerése

Először az apollóniai Diogenész vetette fel, hogy a meteoritok a világűrből érkeznek; ám elmélete kétezer éves feledésbe merült; ma róla nevezték el a vestai eredetű diogeniteket.

A meteoritika tudományának megalapozása Ernst Chladni nevéhez fűződik, aki a 18. század végén könyvben foglalta össze az addig hullott és talált meteoritokat és kimutatta azok kozmikus eredetét.

[szerkesztés] Galéria

A NIPR oktatási készletben szereplő marsi ALH77005 meteorit vékonycsiszolati szöveti képe

A NIPR oktatási készletben szereplő egyik kondritos meteorit vékonycsiszolati szöveti képe

A NIPR oktatási készletben szereplő pallazit vékonycsiszolati szöveti képe

A NIPR oktatási készletben szereplő mezosziderit vékonycsiszolati szöveti képe

[szerkesztés] Jelentős meteoritok

[szerkesztés] Jelentős meteorkráterek

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Irodalom

  • Barshay S. S. & Lewis J. S. 1975: In: The Dusty Universe, eds. Field G. B. & Cameron A. G.

W., Neale Watson Acad. Publ., New York

  • Bérczi Sz. (1991): Kristályoktól bolygótestekig. Akadémiai Kiadó, Budapest, ISBN 963-05-5842-4
  • Bérczi Sz. (2001): Kis Atlasz a Naprendszerről (1): Planetáris és anyagtérképek holdkőzetekről, meteoritekről. UNICONSTANT. Püspökladány (ISBN 963 00 6314 XÖ, 963 00 6315 8)
  • Consolmagno, G.J., Lewis, J.S.(1978): The evolution of icy satellite interiors and surfaces.

Icarus 34, 280-293.

  • Dudich E. (Szerk.) (2003): Geonómia az ezredfordulón. Uniconstant, Püspökladány, (ISBN 963-508-386-6)
  • M. Grady, I. Wright (2006): Types of Extraterrestrial Material Available to Study. In: Lauretta, D. S., McSween, H. Y. eds. (2006): Meteorites and the Early Solar System II. Chapter I. University of Arizona Press, 942 p.
  • Grossmann L. (1972): Geochim. Cosmochim. Acta 36, 597
  • Marvin, U. B. (2007): Ernst Florens Friedrich Chladni (1756-1827) and the origins of modern meteorite research. Meteoritics and Planetary Science, 42, 2007 Spet. pp. B68.
  • Nagy M. (2008): A kabai meteorit. (The Meteorite of Kaba). 80 old. Debreceni Református Kollégium, Debrecen (ISBN 978-963-9322-16-5)
  • Bérczi Szaniszló, Gucsik Arnold, Hargitai Henrik, Józsa Sándor, Kereszturi Ákos, Nagy Szabolcs, Szakmány György (2008): Kis atlasz a Naprendszerről (11): Kőzetszövetek a Naprendszerben. ELTE TTK Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport, Budapest (ISBN 978 963 284 034 5)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Meteorit témájú médiaállományokat.

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Meteorit”