Charon (hold)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Charon
Felfedezése
Felfedező: James W. Christy
Felfedezés ideje: 1978. június 22.
Pályaadatok
Fél nagytengely: 19571,4 km
Pálya excentricitása: 0
Inklináció: 96,145°
Felszálló csomó hossza: 223,046°
Fizikai tulajdonságok
Abszolút fényesség: 0,868

Charon a Pluto legnagyobb holdja. James W. Christy csillagász fedezte fel 1978. június 22-én. Miközben a Plutoról készült fényképeket tanulmányozott, megfigyelte, hogy időnként egy dudor jelenik meg a bolygó szélén; a jelenséget évekre visszamenőleg ki lehetett mutatni, így nyilvánvaló volt, hogy ez csakis egy hold lehet. Eredetileg az S/1978 P 1 néven regisztrálták, a Charon nevet 1985-ben kapta az alvilág révészéről, Kharónról. Amíg a Charont fel nem fedezték, addig az nézet uralkodott a tudósok körében, hogy a Pluto eredetileg holdja volt a Neptunusznak.

A hold felfedezése révén - az együttes mozgást megfigyelve - állapították meg a két égitest pontos tömegét, amely a Pluto esetében a várakozásokat messze alulmúlta, és újabb vitákat szült a bolygók definíciójáról.

A Charon az anyabolygójához képest a legnagyobb hold a Naprendszerben (átmérője több mint a fele, tömege az 1/7-e a Plutoénak). A Pluto forgási és a Charon keringési ideje pontosan megegyezik (6,387 nap), ezért mindig ugyanazt az oldalukat mutatják egymás felé.

A Charon felszínét valószínűleg vízjég borítja, szemben a Plutoéval, amelyet fagyott nitrogén.

Sokáig a Charon volt a Pluto egyetlen ismert holdja de 2005-ben megfigyeltek két apró holdat is, amelyek az S/2005 P 1 (Hydra) és az S/2005 P 2 (Nix) nevet kapták.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]