Charon (hold)
| Felfedezése | |
|---|---|
| Felfedező: | James W. Christy |
| Felfedezés ideje: | 1978. június 22. |
| Pályaadatok | |
| Fél nagytengely: | 19571,4 km |
| Pálya excentricitása: | 0 |
| Inklináció: | 96,145° |
| Felszálló csomó hossza: | 223,046° |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Abszolút fényesség: | 0,868 |
Charon a Pluto legnagyobb holdja. James W. Christy csillagász fedezte fel 1978. június 22-én. Miközben a Plutoról készült fényképeket tanulmányozott, megfigyelte, hogy időnként egy dudor jelenik meg a bolygó szélén; a jelenséget évekre visszamenőleg ki lehetett mutatni, így nyilvánvaló volt, hogy ez csakis egy hold lehet. Eredetileg az S/1978 P 1 néven regisztrálták, a Charon nevet 1985-ben kapta az alvilág révészéről, Kharónról. Amíg a Charont fel nem fedezték, addig az nézet uralkodott a tudósok körében, hogy a Pluto eredetileg holdja volt a Neptunusznak.
A hold felfedezése révén - az együttes mozgást megfigyelve - állapították meg a két égitest pontos tömegét, amely a Pluto esetében a várakozásokat messze alulmúlta, és újabb vitákat szült a bolygók definíciójáról.
A Charon az anyabolygójához képest a legnagyobb hold a Naprendszerben (átmérője több mint a fele, tömege az 1/7-e a Plutoénak). A Pluto forgási és a Charon keringési ideje pontosan megegyezik (6,387 nap), ezért mindig ugyanazt az oldalukat mutatják egymás felé.
A Charon felszínét valószínűleg vízjég borítja, szemben a Plutoéval, amelyet fagyott nitrogén.
Sokáig a Charon volt a Pluto egyetlen ismert holdja de 2005-ben megfigyeltek két apró holdat is, amelyek az S/2005 P 1 (Hydra) és az S/2005 P 2 (Nix) nevet kapták.
Lásd még [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
