Zách János Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zách János Ferenc
Franz Xaver von ZachMC.jpg
Született 1754. június 13.
Pest
Elhunyt 1832. szeptember 2. (78 évesen)
Párizs
Foglalkozása csillagász, geodéta

Báró Zách János Ferenc, (Zach János Xavér), (Pest, 1754. június 13.[1]Párizs, 1832. szeptember 2.[2]) csillagász és geodéta, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Kisbolygót és holdkrátert is elneveztek róla.

A Gothai új csillagvizsgáló Zách igazgatósága idején
A Goldbach csillagászati-atlaszból, amelyhez Zách írta a bevezetést
Zách János Ferenc emléktáblája Budapesten

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középiskolai tanulmányokat a jezsuitáknál folytatott, majd Bécsben végezte el a katonai akadémiát. Ezután az osztrák hadseregben szolgált és Joseph Liesganig páter (1719–1799) vezetésével végzett földmérési munkálatokat. Az 1770-es évek második felében a lembergi egyetemre került, a mechanika tanárának. Ott tanított Liesganig is. II. József azonban az egyetemet 1780-ban császári rendelettel megszüntette. Zách ekkor Párizsba utazott. Az ottani csillagvizsgálóban ismerkedett meg Jérôme de Lalande (1732–1807) és Pierre-Simon de Laplace (1749–1827) csillagászokkal. 1783 és 1786 között Londonban házitanító volt, Hans Moritz von Brühl gróf, nagykövet házában. 1786-ban II. Ernő Szász–Gotha–Altenburgi herceg szolgálatába lépett, aki őrnaggyá nevezte ki. (Zách később az ezredesi rangig vitte.) II. Ernő herceg a Gotha városában megépült új Seeberg Csillagvizsgálóba nevezte ki igazgatónak.

1790-ben megfigyelte a Mars oppozícióját, 1802-ben pedig a Merkúr átvonulását figyelte meg a Nap korongja előtt. 1796-ban megalapította az első nemzetközi csillagászati lapot, az Allgemeine geographische Ephemerident és a Monatliche Correspondenzét, amelyet Gothában 1813-ig szerkesztett.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkásságának kiemelkedő jelentőségű része három nemzetközi folyóiratnak a szerkesztése. Ezek az Allgemeine Geographische Ephemeriden (4 kötet, Gotha, 1798–1799), a Monatliche Correspondenz zur Beförderung der Erd- und Himmels-Kunde (28 kötet, Gotha, 1800–1813, ezt 1807-től Bernhard von Lindenau szerkesztette, és a Correspondance astronomique, geographique, hydrographique et statistique, Genf, 1818–1826, 14 kötet.

A Svéd Királyi Tudományos Akadémia tagságára 1794-ben választották meg.

Részben a Ceres törpebolygó felfedezőjének számít, bár Zách elsősorban a Mars és a Jupiter közötti térségben a Titius–Bode-szabály által megjósolt hipotetikus bolygót kereste. A kisbolygót végül Zách ösztönzésével Giuseppe Piazzi találta meg 1801. január 1-jén.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 999 Zachia kisbolygó és a Holdon lévő Zach kráter viseli a nevét.
A 64 Angelina kisbolygó az ő Marseille közelében fölállított csillagvizsgálójának a neve után kapta a nevét.
Budapesten emléktábla jelzi a lakóházát.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Novae et correctae tabulae motuum solis (Gotha, 1797)
  • Tabulae speciales aberrationis et nutationis (2 kötet 1806)

A következő folyóiratokat is szerkesztette:

  • Correspondance astronomique (Genf, 1818-25, 13 kötet)
  • Allgemeine geograpische Ephemeriden (1976)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar életrajzi lexikon
  • A Pallas nagy lexikona
  • Zach Ferenc (Term. Tud. Közlöny 1871)
  • Vargha, Magdolna (2005): Franz Xaver von Zach (1754-1832): His Life and Times. Konkoly Obs. Monographs No. 5, Budapest.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zách János Ferenc témájú médiaállományokat.