Bernhard von Lindenau

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bernhard von Lindenau
BALindenau.jpg
Született
1780. június 11.
1779. június 11.
Elhunyt
1854. május 21. (73 évesen)
Foglalkozása csillagász
politikus

Bernhard August von Lindenau (Pohlhof, 1779. június 11.Altenburg, 1854. május 12.) német államférfi, jogász és csillagász.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lipcsében jogot tanult, aztán az altenburgi Kammerkollegiumba lépett és nemsokára Zach báró munkatársa lett a gothai csillagvizsgálóban, melynek 1804-től ideiglenes igazgatója is volt, 1808-ban véglegesítették. 1814-ben Párizsba ment, mint a weimari nagyherceg főhadsegéde. 1817-ben kamarai alelnök, 1820-ban miniszter és titkos tanácsos lett Szász-Gotha-Altenburgban. Az utolsó nagyherceg halála után, 1825-ben egyedül igazgatta a hercegséget, azután 1826-ban szász királyi szolgálatba lépett, ahol 1830-ban kabinetminiszter, a következő évben miniszterelnök és belügyminiszter lett. Fő érdemei, hogy a városok közigazgatását szabadelvű, független alapokra fektette, s hogy megalapította a földjáradék-bankot. 1834-ig volt belügyminiszer, 1843-ban pedig, miután sokáig hasztalan küzdött a konzervatív nemesség ellen, végleg visszavonult a politikától. Élete utolsó éveiben rendezte nagybecsű műkincs-gyűjteményét, melyet könyvtárával együtt az országra hagyott.

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tabulae Mortis (Gotha, 1810);
  • Tabulae Veneris (Eisenberg, 1811);
  • Geschichte der Sternkunde im ersten Jahrzehnt des 19. Jahrhundert (Gotha, 1811); * Investigatio nova orbitae a Mercurio circa solem descriptae (u. o. 1813).
  • Folytatta továbbá Zach folyóiratát: Monatl. Corresp. der Erd- und Himmelskunde (u. o. 1800-13) és
  • Bohnenbergerrel együtt kiadta a Zeitschrift für Astronomie und verwandte Wissenschaftent (Tübingen, 1816-18).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]