64 Angelina
| Felfedezése |
| Felfedező: |
Ernst Wilhelm Tempel |
| Felfedezés ideje: |
1861. március 14. |
| Pályaadatok |
| Aphélium távolsága: |
3,018CsE |
| Perihélium távolsága: |
2,344 CsE |
| Fél nagytengely: |
2,684 CsE |
| Pálya excentricitása: |
0,124 |
| Orbitális periódus: |
4,40 év |
| Közepes anomália: |
264,91° |
| Inklináció: |
1,308° |
| Felszálló csomó hossza: |
309,212° |
| Perihélium szöge: |
179,597° |
| Fizikai tulajdonságok |
| Forgási periódus: |
8,752 óra |
| Albedó: |
0,157 |
| Abszolút fényesség: |
7,67 |
A 64 Angelina az E-típusú kisbolygókra jellemző színképű kisbolygó. Ernst Wilhelm Tempel fedezte föl 1861. március 4-én. Főbb pályaelemei: e=0,124, a=2,684 CsE, i=1,308, keringési ideje: 4,40 év.[1]
Infravörös spektruma és mérete alapján egykor a legnagyobb méretű E-típusú színképpel rendelkező kisbolygónak tekintették. Később pontosabb mérések kiderítették, hogy mérete csak negyede a korábban becsültnek (48x53 km). Az E-típusú színképpel rendelkező kisbolygók közé tartozik még a 434 Hungaria, a 44 Nysa, az 55 Pandora, a 317 Roxane, a 3169 Ostro, a 3103 Eger, a 4483 Petofi és a 3940 Larion kisbolygó is.
[szerkesztés] Az E(II) típusú szénképű kisbolygók típusa az Angelináé
Amióta az E-típusú kisbolygókat három színképi alcsoportra osztották (Hungaria-szerűek - E(I) típus - Angelina-szerűek - E(II) típus, és Nysa-szerűek - E(III) típus), az Angelina kisbolygó fontosabb szerephez jutott. Hozzá hasonló színképtípusú az E-típusú kisbolygók családján belül a 3103 Eger és a 2867 Šteins is.
