64 Angelina

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
64 Angelina
Felfedezése
Felfedező: Ernst Wilhelm Tempel
Felfedezés ideje: 1861. március 14.
Pályaadatok
Aphélium távolsága: 3,018CsE
Perihélium távolsága: 2,344 CsE
Fél nagytengely: 2,684 CsE
Pálya excentricitása: 0,124
Orbitális periódus: 4,40 év
Közepes anomália: 264,91°
Inklináció: 1,308°
Felszálló csomó hossza: 309,212°
Perihélium szöge: 179,597°
Fizikai tulajdonságok
Forgási periódus: 8,752 óra
Albedó: 0,157
Abszolút fényesség: 7,67

A 64 Angelina az E-típusú kisbolygókra jellemző színképű kisbolygó. Ernst Wilhelm Tempel fedezte föl 1861. március 4-én. Főbb pályaelemei: e=0,124, a=2,684 CsE, i=1,308, keringési ideje: 4,40 év.[1]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Infravörös spektruma és mérete alapján egykor a legnagyobb méretű E-típusú színképpel rendelkező kisbolygónak tekintették. Később pontosabb mérések kiderítették, hogy mérete csak negyede a korábban becsültnek (48x53 km). Az E-típusú színképpel rendelkező kisbolygók közé tartozik még a 434 Hungaria, a 44 Nysa, az 55 Pandora, a 317 Roxane, a 3169 Ostro, a 3103 Eger, a 4483 Petofi és a 3940 Larion kisbolygó is.

Az E(II) típusú szénképű kisbolygók típusa az Angelináé[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amióta az E-típusú kisbolygókat három színképi alcsoportra osztották (Hungaria-szerűek - E(I) típus - Angelina-szerűek - E(II) típus, és Nysa-szerűek - E(III) típus), az Angelina kisbolygó fontosabb szerephez jutott. Hozzá hasonló színképtípusú az E-típusú kisbolygók családján belül a 3103 Eger és a 2867 Šteins is.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. JPL Small-Body Database Browser. NASA. (Hozzáférés: 2008. május 17.)