NASA

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
NASA
NASA logo.svg
A NASA 1992-től használatos jelvénye.

Mottó For the Benefit of All [1]
Alapítva 1958. október 1.
Tevékenység űrkutatás
Székhely Washington
Nyelvek angol
Vezető Charles F. Bolden, Jr.
Kulcsemberek Lori Garver
Költségvetés 17,46 milliárd amerikai dollár, vagy átszámítva 12,75 milliárd euró (2015-ben) [2]
Dolgozók száma 18 900+ [3]

NASA  (USA)
NASA
NASA
Pozíció az USA térképén
é. sz. 38° 52′ 59″, ny. h. 77° 00′ 59″Koordináták: é. sz. 38° 52′ 59″, ny. h. 77° 00′ 59″
A NASA weboldala

A NASA, vagyis Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal (National Aeronautics and Space Administration) az Amerikai Egyesült Államok országos repülésügyi és űrhajózási hivatala, amelyet hivatalosan 1958. október 1-jén hoztak létre Washingtonban Eisenhower elnök rendelete nyomán, jelenleg a világ legnagyobb űrkutatási szerve.

Létrehozásának előzményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az USA hadügyminisztériuma már az 1940-es évek végétől kezdve támogatta a rakétatechnikai és felsőlégköri kutatásokat. Jelentős lépés volt, amikor Eisenhower elnök bejelentette, hogy a Nemzetközi Geofizikai Év keretében 1957. július 1. és 1958. december 31. között tudományos célú mesterséges holdat készülnek Föld körüli pályára állítani. A hidegháború és az ezen belül kialakuló űrverseny miatt azonban nem ez lett a világ első műholdja. 1957. október 4-én látott napvilágot az Egyesült Államokban az a hír, hogy a szovjetek fellőtték a Szputnyik–1 műholdat. Ez az esemény megrázta Amerikát, olyannyira, hogy hatását Pearl Harboréhoz hasonlítják. A válság megoldása gyors intézkedést követelt, ezért egyetlen év leforgása alatt létrehozták a NASA-t. Ebben nagy segítséget jelentett, hogy akkor már több mint 40 éve működött Amerikában a repülésügyi fejlesztések ipari és kutatóintézeti szervezete, a NACA. 1958. január 31-én útnak indult az Explorer–1 műhold, ami az első lépés volt azirányban, hogy 1958. október 1-jén elnöki rendelet alapján központosultak az addigi tevékenységek és létrejött a NASA.

Fejlődése, tevékenységi területei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A NASA szervezetének kezdetben 8000 alkalmazottja és 100 millió dolláros költségvetése volt. Három nagy laboratórium és két kisebb rakétakísérleti telep tartozott a kezelésébe. Később fokozatosan olvasztotta magába szerte az országban azokat a nagy intézményeket, amelyek a ma működtetett tíz nagy űrközpontból álló hálózat alapját képezték. Ma a NASA csaknem húszezer alkalmazottat foglalkoztat, éves költségvetése pedig 13,5 milliárd dollár.

A NASA tevékenységének legfontosabb területei a bolygókutatás és ehhez kapcsolódóan a csillagászat; a Föld beható tanulmányozása a világűrből az űrkutatás módszereivel; a leglátványosabbnak tartott emberes űrrepülések; valamint a minden más tevékenysége alapjául szolgáló űrtechnológiai és rakétatechnikai fejlesztések. Mindezeken túl a NASA egyre nagyobb súlyt fektetett az oktatásra, valamint arra, hogy az elért tudományos és műszaki eredmények minél szélesebb körben átkerüljenek a gyakorlati élet űrkutatástól távol eső területeire is.

Az űrtudományok területén lenyűgözőek a bolygókutatásban elért eredményeik. A NASA űrszondái meghódították az egész Naprendszert, az összes nagybolygót és számos holdjukat megközelítették, leszálltak a Marson, behatoltak a Vénusz és a Jupiter légkörébe. Jelenleg is folyik a Mars Exploration Rovers, a Mars Odyssey és a Mars Global Surveyor program, a Cassini a Szaturnusz körül kering, további marsszondák indítását is tervezik. Folyik a négy nagy teljesítményű, az elektromágneses színkép különböző tartományaiban működő űrtávcső programja. A Hubble űrtávcső és a Chandra röntgentávcső a Föld körül kering, 2003-ban állították Nap körüli pályára a Spitzer űrtávcsövet. A Compton gammatávcső már 2000-ben megsemmisült a Föld légkörében. Jelentős eredményeket ért el a NASA a Nap és a bolygóközi tér fizikai kutatásában is. Az elkövetkező évtizedekre szóló stratégiai tervben a bolygókutatás és az űrcsillagászat területén megkezdett programok kiegészülnek a Naprendszeren kívüli bolygók és a földönkívüli élet nyomainak felfedezésére irányuló erőfeszítésekkel.

Fontosabb űrprogramok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A NASA célkitűzései közé tartozott az ember feljuttatása a világűrbe, a Hold és a világűr meghódítása. Ennek érdekében különböző űrprogramokat dolgozott ki:

Mercury-program[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mercury-program keretében hat ember repült a világűrbe. Ez volt az első amerikai emberes űrprogram. 1961-ben Alan Shepard űrugrást hajt végre a Freedom 7 nevű kapszulával. Ő volt az első amerikai a világűrben. 1962-ben John Glenn volt az első amerikai űrhajós Föld körüli pályán.

Gemini-program[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Gemini-program keretében 16 űrhajós 600-szor kerülte meg a Földet. A Mercury-program folytatása, és az Apollo-program előkészítése volt.

Az Apollo–12 asztronautái a Holdon meglátogatták a Surveyor–3 leszállóegységet

Apollo-program[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Apollo-program keretében 1969 és 1972 között 12 űrhajós járt a Holdon. Az emberes űrrepülések terén a Mercury- és Gemini-programok már az előkészületet jelentették az űrkutatás történetének legnagyobb vállalkozásához, a Hold meghódításához.

1969. július 20-án az Apollo–11 űrhajóval történt az első holdraszállás, Neil Armstrong és Edwin Aldrin űrhajósokkal. Összesen 15 Apollo űrhajó hagyta el a Föld felszínét. Értékes holdmintákat hoztak vissza, amelynek laboratóriumi megvizsgálása még tart, s információkat adhat a Hold geológiájának és a Naprendszer keletkezésének megértésére. Ezek a missziók az előkészítés, a tervezés és a kivitelezés diadalai voltak.

Space Shuttle[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amerikai űrrepülőgépek voltak a első teljesen újrafelhasználható hordozóeszközök. Összesen hat ilyen űrrepülőgépet építettek meg, melyek közül öt repült a világűrben. 1981 óta száznál is több repülést hajtottak végre. Húsz évnyi működés során két űrrepülőgép semmisült meg: a Challenger 1986-ban és a Columbia 2003-ban. Ennek ellenére a NASA űrrepülőgép-programja sikeresnek mondható.

Űrállomások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nemzetközi Űrállomás (ISS)

Az Apollo-program lezárása után állították pályára az első, mintegy 80 tonnás amerikai űrállomást, a Skylab-et. 1981-től az űrrepülőgép üzembeállításával új korszak nyílt az emberes űrrepülések történetében. Az eddig végrehajtott 125 repülés során űrhajósok százai dolgoztak a világűrben. Eközben az oroszokkal együttműködve az amerikai űrhajósok gyakorlatot szereztek a hosszú időtartamú űrrepülésben is. A Skylab otthont adott a Nap, Föld, Hold megfigyelésének, valamint a súlytalanság vizsgálatainak is.

1998-ban megkezdődött a [[]] (ISS) összeszerelése, ennek köszönhetően pedig 2000-től az amerikai űrhajósok folyamatos jelenléte a világűrben. Az űrállomás mintegy 400 km-re kering a Földünk felett. Az ISS program egy olyan, országok közötti közös űrkutatási projekt, amely számos tudományos kísérletnek ad helyet a világűrben. Az emberes űrrepülések legfontosabb célja, hogy jobban megismerjék a súlytalanság és általában a világűrbeli környezet hatását az élő szervezetekben végbemenő fizikai, kémiai és biológiai folyamatokra. Mindezzel a 21. század első évtizedében előkészítik, majd a második és harmadik évtizedében megvalósítják a bolygóközi űrutazást.

Wernher von Braun, aki fontos szerepet játszott az Egyesült Államok rakétafejlesztésében, korábban pedig Németországéban

Hordozóeszközök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hordozóeszközök területén a hatvanas években kifejlesztették a holdutazásra alkalmas Saturn V óriásrakétát, a hetvenes években pedig kidolgozták a többször felhasználható űrbeli szállítórendszert, az űrrepülőgépet, amely a korábbiakhoz képest forradalmian új megoldást jelentett. Jelenleg már folynak a kísérletek az X-33 és X-34 gépekkel, amelyek a jövő század űrrepülőgépei alapjául szolgálnak majd. A fejlesztés végcélja, hogy az űrrepülést egy nagyságrenddel olcsóbbá tegyék, azaz egy kg hasznos teher alacsony Föld körüli pályára állításának költségét 2000 dollár alá csökkentsék. Eközben a NASA repülési kutatásokat és fejlesztéseket is végez, elsősorban azzal a céllal, hogy a polgári repülést biztonságosabbá, környezetkímélőbbé és mindenki számára elérhetőbbé tegye. Tíz éven belül tervet dolgoznak ki az űrrepülőgép rendszer működtetésének és a Nemzetközi Űrállomáson folyó egyes tevékenységek privatizálására.

Űrszondák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az űrszondák nem embereket, hanem műszereket vittek a Naprendszer bolygóihoz. A rádióval visszaküldött információk tömegének feldolgozása még folyik, de máris érdekes kép van kialakulóban a Naprendszer keletkezéséről.

Azt lehetne gondolni, hogy a Vénusz, Föld, Mars, amelyek nagyjából egyforma tömegűek, s amelyek a Nap sugárzásában is egyforma módon részesülnek, hasonló klímával rendelkeznek. Mégis, a Szovjetunió Venyera űrszondái és az amerikai Mariner–2 azt tanúsítják, hogy a Vénuszt forró, sűrű szén-dioxid-légkör veszi körül (90-100 atmoszféra nyomáson és 450 °C hőmérsékleten). Példája ez egy elszabadult „üvegház”-effektusnak: a szén-dioxid-légkör átereszti a Nap látható sugárzását, de visszatartja a bolygó infravörös kisugárzását.

Az Egyesült Államok két Viking missziót küldött a Marsra, főként azzal a céllal, hogy életre utaló nyomokat keressenek. Mindkét misszió tökéletes volt technikailag; a Mars körüli keringésre beállított űrszondákról a leszálló egységek sikeresen landoltak a bolygó felületére és ott kísérleteket végeztek a Földről kapott utasítások alapján. Élet nyomaira azonban nem bukkantak.

A Voyager-2 volt a NASA egyik legsikeresebb küldetése

A Naprendszer külső bolygóinak és azok holdjainak eddigi megismerése a Pioneer–10 és Pioneer–11, főleg azonban a Voyager–1 és –2 misszióknak köszönhető. Érdekes megemlíteni, hogy ezek az űrszondák hogyan kaptak addicionális sebességet, hogy elérjék a külső bolygókat. Ha a Földről való alkalmas irányítással az űrhajót a Jupiter erős gravitációs terében engedjük esni, az felgyorsul. Ha a Jupiter állna az űrben, az űrhajó ezt a sebességtöbbletét elvesztené, miközben a Jupitertől eltávozik. De ha közben a Jupiter mozdul el pályáján, a nyert sebesség nem vész el.

1972-ben a NASA elindította Pioneer–10 jelzésű szondáját. Ez volt az első űreszköz, amelynek hintamanőver segítségével sikerült eljutnia a külső bolygókig és elhagynia a Naprendszert. A szonda a különböző mérésekre és adattovábbításra használt eszközök mellett magával vitt egy gravírozott lemezt, amelyen az emberiség „névjegye” volt látható. A névjegy feladata az volt, hogy sűrített formában információval szolgáljon az emberiségről az általunk ismeretlen intelligens lények számára, akik képesek befogni az „űr-palack” üzenetét.

Így érte el a Voyager-2 is az Uránuszt 1986-ban s a Neptunuszt 1989-ben. Utána pedig kijutott a csillagközi térbe s pályáját folytatja megszakítás nélkül, míg esetleg egy más csillag bolygói között értelmes lények elfogják.

Műholdak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Föld kutatásának vannak a leghosszabb múltra visszatekintő hagyományai, hiszen az első amerikai műhold, az Explorer– is geofizikai célokat szolgált, amellett a van Allen-övek kimutatásával forradalmi felfedezést is hozott a geofizikában. Kifejlesztették a már évtizedek óta szolgálatszerűen működő távérzékelési és meteorológiai műholdcsaládokat. Az utóbbi években a Föld rendszerszemléletű vizsgálata került a kutatások középpontjába, melyeket a „Küldetés a Föld bolygóhoz” néven fognak össze. Az elkövetkező évek tervei között szerepel a hosszú távú éghajlatváltozások és azok hatásainak kutatása. Részletesen fel kívánják térképezni a légköri ózon mennyiségét és eloszlását. Feltérképezik a földhasználatot, annak változásait, például a trópusi őserdők csökkenését. Több műholddal akarják követni az évszakos és a többéves klímaváltozásokat, valamint a természeti katasztrófákat.

Néhány fontosabb műhold

A legismertebb földmegfigyelő műholdcsalád, a Landsat első példányát 1972-ben bocsátották fel az USA-ban. A felszíntől 915 km magasságban dolgozott. 1985-ben katonai feladatokkal felbocsátott Geosat műholdat másfél évvel később polgári kutatási célokra, óceánok megfigyelésére alakították át. 1990 óta üzemen kívül van. Továbbá geostacionárius meteorológiai műholdak helyezkednek el az USA nyugati (GOES-W) és keleti partvidéke (GOES-E) hosszúsági köreinek magasságában. Hasonló célt szolgálnak a NOAA műholdjai, amelyek 1 km-es felbontóképességgel az egész Földet vizsgálják. Felvételeit a meteorológusokon kívül a tengerek kutatói is hasznosítják. Az 1979-ben indított és 1991-ben üzemen kívül helyezett Nimbus-7 műhold az óceánok hőmérsékletéről, a szélsebességről, a felhőzetről, a talajnedvességi viszonyokról gyűjtött adatokat.

Kilátások a jövőre[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

[forrás?]

Az 1990-es években a NASA teljesen megváltoztatta a stratégiáját, s a nagyszabású projektek helyett sok kicsit fog indítani, melyekkel a következő kérdésekre akar választ kapni:

Ezt az igyekezetet nem befolyásolja látszólag a Columbia katasztrófája, így a kutatásokat valószínűleg a Marson és a Jupiter holdjain kezdik, hiszen itt volt valamikor az élethez elengedhetetlen víz.

A cél az, hogy sokkal gyorsabban, olcsóbban, s mindenekelőtt eredményesebben, hatékonyabban működjön az űrkutatás. Ennek értelmében az emberi bevetések az űrhajózásban egyre inkább a háttérbe szorulnak. Helyette robotokkal akarják meghódítani a Naprendszert. Így a következő években körülbelül tíz robotot akarnak felküldeni a Marsra is, hogy megvizsgálják a vörös bolygót. Távlati célként olyan bolygókat akarnak felfedezni egy évtizeden belül, amelyek száz fényévnyi sugarú gömbben vannak a Földtől. A következő lépésben intelligens szondákat akarnak létrehozni, amelyek saját maguk döntik el, hogy mit érdemes kutatniuk. Ezek pedig a mostani fejlődési irányzatot tekintve minden valószínűség szerint mikroszondák lesznek, teljesen lekicsinyítve, hogy fellövésük ne kerüljön sok pénzbe. Az első ilyen prototípus 1998-ban startolt. A Deep Space–1 azonban még nem túl nagy intelligenciával rendelkezett. A NASA végre hozzáfogott az csillagközi repülés módjainak kutatásához is. A program során a Naprendszer határaitól egytized fényévre küldenek ki szondákat. Ezek pedig feltérképezik a terepet a leendő csillagközi utazásokhoz. A NASA most éppen antigravitációs hajtóművekkel kísérletezik, mivel ebben látják annak lehetőségét, hogy valamikor sikerüljön az emberiség egyik legnagyobb álma, az hogy egyszer más bolygókra is utazhasson, s esetleg földönkívüli értelmes lényekkel találkozzon. Ez forradalmi változást idézne elő az egész emberiség életében. Ezen kívül léteznek a NASA-nak olyan programjai is, melyben olyan technológia kifejlesztésén fáradoznak, mely az anyagot teljes egészében átalakítja energiává. Így meglenne az utazásokhoz szükséges energia is, már csak a nagy távolságok okoznának problémát, ám a NASA nagyon benne van a fénysebességen felüli sebességek kutatásában is, végre elszakadt eddigi álláspontjától, amiben mindeddig amellett álltak ki, hogy lehetetlen a fénynél gyorsabban utazni.

A Hubble-űrtávcső helyére lépő Új Generációs űrtávcső 92,1 millió dolláros támogatáshoz jutott: ennek pályára állítását 2011-re tervezik. Ha ez mégsem sikerül, a Hubble remélhetőleg mindaddig működésben marad, amíg utóda meg nem érkezik.

Az űrtechnológia óriási fejlődésen fog keresztül menni a következő pár évben. Csak egy-két évtized kérdése, hogy mikor küldenek szondákat egy szomszédos csillagrendszerbe. Minden gyökeresen meg fog változni, mivel nagy annak az esélye, hogy földönkívüliekkel is találkozhatunk.

Új tervek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyre emelkedő fejlesztési költségek miatt 2010-ben törölték a George W. Bush által 2004. január 14-én bejelentett Vision for Space Exploration programot. Ennek fő célja, az emberes marsrepülés megmaradt a NASA távlati céljának, amely meghatározza a következő évtizedeket.

Kritika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A NASA-t köztudottan az amerikai állampolgárok pénzéből hozták létre, azonban mégsem köteles beszámolni eredményeiről az amerikai állampolgároknak, csupán az Egyesült Államok kormányának. Egyetlen törvény sem kötelezi rá, hogy tudását, ismereteit teljes mértékben megossza a nyilvánossággal. Az 1958. július 29-én megfogalmazott – és a mai napig érvényben lévő – „űrtörvény”, amely elrendelte a NASA megalapítását, a 102. paragrafusának (c) (a) szakaszában így rendelkezik:

„A NASA kötelessége minden katonai értékkel vagy jelentőséggel bíró felfedezést a nemzetvédelemmel közvetlen kapcsolatban álló kormányszervek számára hozzáférhetővé tenni. A NASA vezetője a hivatal gyakorlása közben szerzett információit e törvény hatálya alatt köteles hozzáférhetővé tenni a nyilvánosság számára, kivéve ha az információ visszatartását szövetségi rendelet tiltja, és ha az információt nemzetvédelmi szempontok alapján titkosnak nyilvánítják.”

A NASA-nak tehát „kötelessége” bizonyos információk visszatartása. Olyan információké, amelyekről tehát nem a tudósok, csillagászok döntik el, hogy a nyilvánosságra tartoznak-e vagy sem, hanem a Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) bürokratái.

NASA űrközpontok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A NASA az űrkutatás iparszerűen szervezett munkáját űrközpontok hálózatával valósítja meg. A legfontosabb űrközpontok:

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dr. Almár Iván: Az űrügynökségek és a Nagyközönség (Aero Magazin 2003/02)
  • Dollármilliók a NASA-nak (BBC News 2003/02)
  • Aero Magazin (Tv2 2003/02)
  • Természet Világa (1998/10)
  • Dr. Nemerkényi Antal: „Ki kicsoda a műholdak között?” (Általános Természetföldrajz 1993.)
  • Bay Zoltán: A világűrkísérletek jövője (Fizikai Szemle 1990/12)
  • Fillér Ferenc: A NASA tervei (1998)
  • Both Előd: 40 éves a NASA (1998)
  • Nagy Tamás: Cape Canaveral (1995)
  • Retz Balázs: A NASA és az űrkutatás

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz NASA témájú médiaállományokat.

Magyar oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külföldi oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lale Tayla and Figen Bingul: NASA stands "for the benefit of all." – Interview with NASA's Dr. Süleyman Gokoglu. The Light Millennium, 2007. (Hozzáférés: 2054. szeptember 29.)
  2. NASA budget (html). (Hozzáférés: 2014. június 30.)
  3. NASA workforce profile. NASA

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]