Lyndon B. Johnson Űrközpont

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lyndon B. Johnson Űrközpont
Elhelyezkedése
Lyndon B. Johnson Űrközpont (USA)
Lyndon B. Johnson Űrközpont
Lyndon B. Johnson Űrközpont
Pozíció az USA térképén
é. sz. 29° 33′ 47″, ny. h. 95° 05′ 28″Koordináták: é. sz. 29° 33′ 47″, ny. h. 95° 05′ 28″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lyndon B. Johnson Űrközpont témájú médiaállományokat.
A NASA Johnson Space Center – Johnson Űrközpont – légifényképe Houstonban, 1989-ből.
Víz alatti tréning az STS-116-os sorszámú űrrepülésre való fölkészüléskor a NASA Johnson Space Centerben, Houstonban.

A NASA Johnson Space Center ("JSC") a NASA egyik űrközpontja az Amerikai Egyesült Államokban, Houstonban. Elsősorban az emberrel végzett űrrepülésekre való fölkészülés az egyik fő profilja, de számos kutatásban és fejlesztésben vesznek részt a központ fejlesztői és kutatói.

A NASA Johnson Space Center – Johnson Űrközpont – bejárata közelében elfektetett Saturn-V rakéta.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kennedy elnök 1960 május 25-i beszédében jelentette be azt, hogy az Egyesült Államok egy évtizeden belül űrhajósokat küld a Holdra és vissza is hozza onnan azokat. A munka előkészítésére mérnök- és tervező csoport alakult a Langley Kutatóközpontban James E. Webb akkori NASA miniszter vezetésével. A kijelölt program (az Apollo-program) munkáinak megvalósításához új űrközpontok létesítését tűzték ki. Követelmény volt a tengeri elérhetőség a szállításokhoz, repülőterek, kulturális környezet, kellemes éghajlat, az egyetemi és ipari háttér. 1961 szeptemberében született meg a döntés a texasi Houston mellett. Az űrközpont 1963-ban kezdte meg működését. 1973-ban a Texas államból származó Lyndon B. Johnson amerikai elnökről nevezték el, aki nagyban támogatta az űrközpont létesítését az 1960-as évek elején.

A Johnson Űrközpontban épülő X-38-as mentőűrhajó modellje a szerelőcsarnokban.

Személyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közel 3000 polgári alkalmazott és mintegy 100 asztronauta dolgozik a JSC alkalmazottjaként. Valójában azonban a szerződéses munkákkal együtt mintegy 15,000 ember tartozik az űrközpont munkaügyi vonzáskörzetébe.

Fontosabb épületei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Apollo-programban a legfontosabb műszaki feladatok az emberes űrrepülés körülményeinek biztosításához kapcsolódtak. A Johnson Űrközpontban elsősorban az emberrel végzett űrrepülésekre való műszaki fejlesztés és az űrhajósok repülésekre történő fölkészülése volt a fő feladat.

Mission Control – Repülésirányító központ[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az űrközpont legismertebb épületrésze ma is a repülésirányító központ. (Mission Control Center). Innen vezényelték az emberes űrrepüléseket már a Gemini IV. repülésétől fogva. (Ez az épületrész 1962-ben készült el.) Ma már az Egyesült Államok történelmi emlékhelye az a terem, ahonnan az Apollo expedíciók holdraszállásait vezényelték. Ez a terem a 30-as számú épületben található.

A Mission Control, a Repülésirányító központ sikeresen levezényelte az Apollo–13 vízreszállását.

Vízalatti tesztek gyakorlóterme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevezetes és látványos egysége a központnak az a létesítmény, ahol egy hatalmas víztartályt építettek a víz alatti űrhajósgyakorlatok elvégzésére. Ezek a gyakorlatok készítik föl az űrhajósokat az űrséták során végzendő szerelési munkákra. Képünk azt mutatja, amikor az űrhajósok gyakorolják a Nemzetközi Űrállomás napelemtábláit tartó vázszerkezetet összeszerelését.

Holdkőzetek fogadóbázisa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Különleges és szintén ismert egysége a Johnson Űrközpontnak a Planetáris Anyagok Laboratóriuma. Itt fogadták az Apollo expedíciókon gyűjtött holdkőzeteket. Itt tárolják egy részüket és itt végzik vizsgálatukat is. Nitrogén gázban tárolják a holdi mintákat, leforrasztott fémtasakokban. A holdkőzetek egy részét az Egyesült Államok más értékmegőrző bázisán tárolják.

A NASA Holdkőzet készlet egyik része: epoxy korong 6 beöntött anyagmintával
A NASA Holdkőzet készlet másik része: a 12 vékonycsiszolatot tartalmazó készlet felülnézetben
A Nemzetközi Űrállomásra vezető Space Shuttle repülések irányítóközpontja
A NASA JSC Holdkőzet Laboratóriumának belső részlete

Ettől a laboratóriumtól kölcsönzi az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a TTK (és az MTA Geonómiai Tudományos Bizottsága) közös együttműködésében, a Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport munkái keretében a NASA Holdkőzetek gyűjteményét is. Több magyar kutató látogatott el már ebbe a laboratóriumba is.

Lunar and Planetary Institute (LPI) – Holdi és bolygókutatási Intézet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A holdraszállás és a bolygókutatás eredményeinek földolgozására külön kutatóintézet csatlakozik a Johnson Space Centerhez. Ez az intézmény tart fönn egy pompás könyvtárat is. 40 éve szervezi az LPI a világhírű Lunar and Planetary Science Conferences-t, a Holdi és bolygókutatási konferenciákat. Ezeket jelentős számú magyar kutató látogatta az elmúlt 15 évben.

Space Center Houston[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csak közvetve kapcsolódik a Johnson Space Centerhez az a múzeumi egység, amely a nagyközönség számára mutatja be az űrkutatás eredményeit. Pazar látványosságai miatt a magyar kutatók csak űrbúcsúnak nevezik, hiszen a látványosságok vetekszenek a régi magyar búcsúkban látható szórakozásokkal, csakhogy itt minden az űrrepülés varázslatát szolgálja. Rendszeresen fogad az Űrbúcsú diákcsoportokat és az óvodás kortól az egyetemistákig és a polgárokig minden korosztály talál magának bejárnivalót, tanulnivalót, kipróbálnivalót. Nagy élmény az eredeti űreszközök kiállítása: a Mercury, Gemini, Apollo kabinok kiállított egységei, a Skylab és a Szojuz-Apollo makett és sok más egység életnagyságú, bejárható modellje vagy hasonmása.

Szabadtéri kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sokáig a szabad ég alatt volt látható egy hosszában elfektetett Saturn V rakéta is, valamint több nagyméretű rakéta fokozat. (Pl. az S-IVB fokozat.) A rakéta a törölt Apollo 19-es repülés rakétája lett volna.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]