Columbia űrrepülőgép

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Columbia

A Columbia utolsó felszállása (STS-107)
Általános adatok
Orbiter jelzés	OV-102
Ország	USA
Pályázat elnyerése	1972. július 26.
Elnevezés	USS Columbia után
Első repülés	STS-1 1981. április 12. – 1981. április 14.
Utolsó repülés	STS-107 2003. január 16. – 2003. február 1.
Küldetések száma	28
Űrhajósok	160
Űrben eltöltött idő	300,74 nap
Keringések	4 808
Megtett távolság	201 497 772 km
Indított űreszközök	8
Helyzet	megsemmisült

A Columbia (NASA Orbiter jelzése: OV-102) az első amerikai űrrepülőgép, és az első újra felhasználható űreszköz, amelyet a világűrben kipróbáltak.

Első repülésére 1981. április 12-én (éppen Gagarin űrrepülésének huszadik évfordulóján) került sor, két űrhajóssal a fedélzetén. Nevét a Boston alapú Columbia Rediviva (közismert nevén: a Columbia) naszádról kapta amelynek kapitánya Robert Gray volt aki az 1790-es években fedezte fel a Csendes-óceáni Északnyugat régió között elterülő államokat, az első amerikai hajó amely körülhajózta a világot. Ezzel az űrrepülőgéppel indították 1999 nyarán a Chandra röntgentávcsövet. A Columbia vitte fel először a Spacelab laboratórium modult 1983 novemberében (STS-9), 1996 novembere és decembere között hajtotta végre a Space Shuttle történetének leghosszabb repülését, amely 17 napig és 15 óráig tartott.(STS-80). Valamint a Hubble-űrtávcső negyedik javítását végezte el 2002 márciusában (STS-109).

2003. február 1-jén a Földre való visszatérés közben, (STS-107) hét űrhajóssal a fedélzetén megsemmisült. (Lásd Columbia-katasztrófa).

A baleset független kivizsgálása után, a NASA úgy döntött, hogy visszavonul az űrrepülőgép flottával. 2010-ben támogatták a Constellation programot és az emberes űrrepülésre tervezett Orion űrhajót, azonban Obama elnök 2010. október 11-én aláírta a NASA törvény engedélyezését, amely hivatalosan is Constellation program végét jelentette.

Tartalomjegyzék

1 Története
2 Repülések
3 Galéria
4 Külső hivatkozások
- 4.1 Magyar oldalak

[szerkesztés] Története

A Columbiát 1975-ben kezdték el építeni a Rockwell International (korábban a North American Aviation amely ma a Boeing Észak-Amerikában) vállalatnál. A fő összeszerelő létesítmény Los Angeles külvárosában Palmdale-ben volt. Az űrrepülőgép 1979. március 25-én érkezett meg a Kennedy Űrközpontba, hogy felkészítsék az első indítására. 1981. március 19-én a Columbia földi teszt előkészítése során két munkás halt meg. Első útjának a (STS-1) parancsnoka John Young, aki korábban részt vett Gemini és az Apollo programban, valamint a kilencedik ember aki 1972-ben a Holdon járt. A másik űrhajós Robert Crippen akit eredetileg az Amerikai Légierő Emberes Földkörüli Laboratórium (Manned Orbiting Laboratory (MOL) űrhajó repüléséhez választottak ki.

A Columbia sikeresen elindult 1981. április 12-én az első emberes űrrepülés 20. évforduló alkalmából (Vosztok-1). 1981. április 14-én tért vissza miután 37-szer kerülte meg a földet, a lészállást a kiszáradt tavak mellett található Edwards légitámaszponton hajtotta végre. A Columbia további három teszt repülést hajtott végre amiben az űrrepülőgép teljesítményét vizsgálták. 1982. november 11-én hajtották végre az első operatív küldetést melyben először volt négy tagú legénység (STS-5). Ez után csatlakozott a Challenger amely a következő három űrsikló küldetést hajtotta végre míg a Columbiát módosították az első Spacelab küldetésre. 1983-ban a Columbia parancsnoka John Young vállalta a második operatív küldetést (STS-9), amelyben a Spacelab tudományos laboratórium és hatfős legénység volt, valamint először repült nem amerikai űrhajós Ulf Merbold. A repülés után a Columbia a következő három évet a Rockwell Palmdale létesítményben töltötte ahol módosításokat végeztek rajta. Időközben az űrsikló flotta is bővült a Discoveryvel és az Atlantisszal.

A Columbia legközelebbi indítására 1986. január 12-én került sor az STS–61–C küldetésen. A küldetés legénységében szerepelt Dr. Franklin Chang-Diaz, valamint a képviselőház első ülés tagja Bill Nelson.

A következő űrsikló misszióra a Challenger indult 1986. január 28-án, tíz nappal az STS-61-C landolását követően. A Challenger az indítást követő 73 másodpercében megsemmisült. A katasztrófa utóhatása a NASA űrsiklóinak menetrendjét megzavarta, és a Columbia 1989-ig (STS-28) ismét nem repült. Később újra indult az űrrepülőgép flotta.

1999. július 23-án az STS-93 küldetésen Eileen Collins alezredes volt az első női parancsnoka egy amerikai űrhajónak.

[szerkesztés] Repülések

A Columbia űrrepülőgép 28 repülést, 300,74 napot töltött az űrben, 4808 befejezett keringéssel, összesen 125 204 911 mérföldet (201 497 772 km) repült, beleértve a végső küldetést is.

A Columbia volt az egyetlen űrrepülőgép amely nem vett részt a Shuttle-Mir és Nemzetközi Űrállomás programokban, és soha nem járt a Mir és a Nemzetközi Űrállomáson. Ezzel szemben, a Discovery, Atlantis, Endeavour mindkét űrállomást meglátogatta legalább egyszer, a Columbia nem volt alkalmas a nagy hajlandóságú missziók elvégzésére. A Challenger megsemmisült mielőtt a Shuttle-Mir program elkezdődött volna, és az Enterprise soha nem járt a világűrben.

Repülések: STS-1, STS-2, STS-3, STS-4, STS-5, STS-9, STS-61-C, STS-28, STS-32, STS-35, STS-40, STS-50, STS-52, STS-55, STS-58, STS-62, STS-65, STS-73, STS-75, STS-78, STS-80, STS-83, STS-94, STS-87, STS-90, STS-93, STS-109, STS-107

[szerkesztés] Galéria

A Boeing 747 SCA érkezése a Kennedy Űrközpontba az első újra felhasználható űreszközzel, a Columbia űrrepülőgéppel (1979)
Érkezés a 39A indítóállásra 1980 decemberében
Az indítóálláshoz érkezve
A Columbia űrrepülőgép az első indítás éjszakáján
A Columbia űrrepülőgép első indítása 1981-ben (STS-1)
A Columbia első repülése a világűrben
A Columbia űrrepülőgép első landolása az Edwards légitámaszponton.
A Columbia űrrepülőgép harmadik indítása (STS-3)
Az STS-80 indítása 1996 november 19-én
A Columbia utolsó sikeres küldetése (STS-109)
A Columbia űrrepülőgép utolsó szállítása 2002. december 9-én
A Columbia űrrepülőgép utolsó indítása 2003. január 16-án