Bay Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bay Zoltán
Zoltán Bay (1900-1992) Hungarian physicist.jpg
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Született 1900. július 24.
Gyulavári
Elhunyt 1992. október 4. (92 évesen)
Washington
Nemzetisége magyar magyar
Házastársa Lázár Ilona (1932-1945)
Herczegh Júlia (1945-)
Foglalkozása fizikus
Fontosabb munkái Magyar Holdradar-kísérlet,
fotoelektron-sokszorozó,
a fénysebességre alapozott méterdefiníció
Díjak A Magyar Tudományos Akadémia és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteletbeli tagja
Kitüntetései Magyar Köztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje,
posztumusz Magyar Örökség díj

Bay Zoltán Lajos (Gyulavári, 1900. július 24.Washington, 1992. október 4.) magyar fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Nevéhez fűződik a magyar Holdradar-kísérlet, a fotoelektron-sokszorozó és a fénysebességre alapozott méterdefiníció.

Élete és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az iskolás évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elemi iskoláit szülőfalujában, a Gyulavári Református Felekezeti Fiúiskolában végezte, majd Debrecenbe került, ahol a Református Kollégiumban folytatta tanulmányait. Itt ismerkedett meg Szabó Lőrinccel, Gulyás Pállal, a 20. század nagy irodalmi egyéniségeivel, Illyés Gyulával, Németh Lászlóval és Zilahy Lajossal. Nagy hatással volt rá a művészet, és sokáig nem tudott dönteni, hogy a természet- vagy a társadalomtudományokat válassza-e élethivatásul. Példaképe, Eötvös Loránd volt a „döntőbíró”, amikor megismerkedett a fizikus munkásságával. A gimnázium után Budapestre került, a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett diplomát. Egyetemi évei alatt végig tagja volt az Eötvös-kollégiumnak, amely a tehetséges fiatalok képzésének adott otthont. Egyetemi tanulmányainak befejezése után az egyetem Elméleti Fizikai Tanszékén lett tanársegéd. 1926-ban a legmagasabb kitüntetéssel (sub auspiciis gubernatoris, azaz: kormányzógyűrűs doktorátussal) szerezte meg a doktori fokozatát fizikából. Disszertációja az átlátszó közegek magnetooptikájának molekuláris elméletéről szólt, mellyel csatlakozott a fizika új fejlődési irányához, az atomfizikához. Címe: Az átlátszó közegek magneooptikájának molekuláris elméletéhez.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja Bay József református lelkész (Alsókálosa, 1858. november 28. - Gyulavári, 1910. november 11.)[1] Anyja Böszörményi Julianna[2] (Árpád, 1864. - Zsadány, 1931.) Egyik bátyja Bay József református lelkész (Gyulavári, 1891. augusztus 18. - Budapest, 1984. augusztus 1.), másik bátyja Bay Géza jogász (Gyulavári, 1898. - Szatmárnémeti, 1942.)[3]

Három lánytestvére: Jolán; Róza Julianna és Julianna Jolán korán elhúnyt tífuszban[4] Húga Bay Erzsébet zongoratanár (1904-1990)

1932-ben házasságot kötött Lázár Ilonával. Első gyermeke, Márta, 1934 április 4-én született. Első házassága 1945-ben felbomlott.

1947-ben házasságot kötött Herczegh Júlia („Duci”) erdélyi testnevelő tanárral[5]. Asszonyneve Julia H. Bay (Chevy Chase, MD). Ez a házassága haláláig tartott.[6] Gyermekei: Zoltán K.(Salzburg, 1948. július 3.) és Júlia Lilla (1949).[7][8] Fia, ifjabb Bay Zoltán nem tévesztendő össze a tudós unokaöccsével, Bay Zoltán mérnökkel, aki egyetemi hallgatóként[9] együtt dolgozott vele a Hold-radar kísérletnél. [10]

A sorsdöntő berlini évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bay tanulmányai befejezése után négy évet töltött Berlinben, a Collegium Hungaricum és a Notgemeinschaft der Deutschen Wissenschaften ösztöndíjával. A német főváros ebben az időben élte fénykorát, ugyanis nem kisebb fizikusok dolgoztak itt, mint Max Planck, Albert Einstein, Erwin Schrödinger és Max von Laue. Itt-tartózkodása alatt kutatómunkát folytatott a Physikalisch-Technische Reichsanhaltsban, ahol a hidrogénmolekula folytonos színképén alapuló, új, nagyenergiájú ultraibolya fényforrást fejlesztett ki.

A Berlini Egyetemen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1927 és 1930 között a berlini egyetem Fizikai-Kémiai Intézetében dolgozott Bodenstein mellett. Itt végzett kísérletével bizonyította be először spektroszkópiai úton, hogy az aktív nitrogéngáz szabad nitrogénatomokat tartalmaz. Az eredmények elismeréseként 1930-ban – Bodenstein javaslatára – a Szegedi Egyetem Elméleti Fizikai Tanszékének elméleti fizika professzora lett. Aschner Lipót választottjaként került a Tungsram fejlesztő laboratóriumának élére. Aschner támogatta abban is, hogy a gyár műszaki problémáinak megoldásán túlmenően olyan kísérleteket is végezhessen, melyek nem köthetőek a gyár érdekéhez. Így kísérleteket végezhetett a részecskeszámlálás és a Hold-radar kísérlet érdekében is (az előbbi az elektronsokszorozóhoz kapcsolódik).

Nemcsak oktatott, kísérletezett, hanem Laue berlini vitaüléseinek mintájára rendszeres fórumokat szervezett az elméleti és kísérleti fizika aktuális problémáiról. A gázkisülések vizsgálata után az elemi részecskék számlálása felé fordult figyelme.

Míg Szegeden tevékenykedett, barátságot kötött Riesz Frigyessel, Haar Alfréddal, s nem utolsósorban Szent-Györgyi Alberttel.

„Világsztár” születik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1930-tól 1936-ig egyetemi tanár a szegedi egyetem elméleti fizikai tanszékén. 1936-ban habilitált a Pázmány Péter Tudományegyetemen.

1936-ban a kutatómunkát Budapesten, a Tungsram Egyesült Izzó Laboratóriumban és a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta. E labornak a többivel ellentétben rendkívüli előnyei voltak. Az anyagiakra nem lehetett panasz, se a jól képzett gárdára. Bay számos találmányára kapott szabadalmat, úgymint:

1938-ban, a Tungsram támogatásával megszervezte a BME-n az Atomfizikai tanszéket. Emellett folytatta kísérletsorozatát, amelynek eredménye az elektronsokszorozás, más néven fotoelektron-sokszorozó elvén alapuló részecskeszámláló. Az 1938. évi felfedezés után többen kértek tőle fotoelektron-sokszorozót, így Werner Heisenberg és Neumann János.

Az első radarkapcsolat létrehozása a Holddal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bay vezette azt a csoportot, melynek először sikerült radarvisszhangot észlelnie a Holdról. A kísérletek 1945 nyarán kezdődtek, és 1946. február 6-án bejelentették a világnak, hogy sikerült a Holdra radarjelet küldeni és a visszavert jelet érzékelni. Ezt Bay jelismétlési és jelösszegzési ötletének megvalósítása tette lehetővé, mely elv a mai napig használatos. Az ezzel elvégezhető távolságmérések sokat pontosították ismeretünket a Naprendszerbeli távolságokról (lásd csillagászati egység). Ez azt jelentette, hogy Bay Zoltán nemcsak elindította a radarcsillagászatot, hanem új tudományág született. 1946 és 1948 között tudományos munkásságának elismeréséül megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Természettudományi Osztálya elnökének.

A radarcsillagászat megszületése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emléktábla a szülőházán
A gyulavári templom és a Hold

A csillagászat iránt gyermekkorától érdeklődött. Saját visszaemlékezése szerint: "A Holdat ott láttam elsétálni a torony mögött, s azt kérdeztem a felnőttektől: Ha felmásznék a toronyra meg tudnám-é tapogatni a Holdat?" Később, 10 évesen láthatta a Halley-üstököst. Egyetemi évei alatt távcsövet épített, megfigyelhette a Jupiter holdjait, megismerte a csillagképeket és a Hold tájait. Így nem csoda, hogy amikor megismerte a mikrohullámú radartechnikát, rögtön az ötlött a fejébe, e technikával ki lehet jutni a világűrbe, és el lehet vele érni a Holdat. Kidolgozott egy elvi megoldást, amitől nem tért el a nehézségek ellenére sem. A sikeres kísérlet előzményei a második világháborúhoz kötődnek. Angliában, Németországban, Magyarországon titokban erőfeszítéseket tettek a hajók, repülőgépek rádióhullámok visszaverődése útján történő felismerésére, távolsági mérésére. A feladat végrehajtására létrehozták a Bay csoportot. A radarkísérletek a háború vége felé eredménnyel jártak. A János-hegyről Székesfehérvárig lehetett repülőket érzékelni.

A Hold-kísérlet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A légvédelmi radarokat a Német Birodalom szállította, hazánk ezt elektroncsövek szállításával viszonozta. A német fejlesztések viszont annyira titkosak voltak, hogy az eredményeket még Magyarországnak sem adták át. Ezért a Bay-csoportnak önállóan kellett a berendezéseit fejlesztenie. Winter Ernő és Budencsevits Andor első fejlesztése, az EC 102 adótrióda az 50 centiméteres tartományban 2 W teljesítményre volt képes. A Naszályról már 30 km távolságú tárgyakat lehetett vele megfigyelni. A következő, EC 130 adócsövet Dallos György fejlesztette ki. Bay tudta, hogy az efféle kísérleteknél a teljesítmény növelése impulzus üzemmódban lehetséges. Így a néhány wattos adócső csúcsteljesítménye megközelítette a 2 kW-ot. Az impulzusgenerátor Papp György, Sólyi Antal, Magó Kálmán munkája volt. 1944 márciusában Bay, Papp és Simonyi elvégezte az alapvető számításokat. Eszerint a Holdról visszaérkező jel a kibocsátott jelnek 10-16-szorosa. A Föld adatai alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a mikrohullámok tartományában a Hold albedója (visszaverő képessége) a Földéhez hasonló, és kb. 1/10 értékű. Azt is látták már, hogy a hasznos jel 10-szer kisebb a zajhoz képest. Ennek ellenére Bay már akkor kijelentette munkatársai előtt: „Megradarozzuk a Holdat”.

Az impulzusüzem lehetővé tette, hogy az elektroncső névleges (időben állandó) disszipációját többszörösen is túllépjék. Ezen túlmenően, kiszámították, hogy a Holdról 2,5 másodperc alatt érkezik vissza a visszhang. Ezért úgy döntöttek, hogy 3 másodpercenkénti impulzusokat adnak ki. Az 1944 augusztusában végrehajtott kísérletek még eredménytelenek voltak: a visszavert jel mélyen a zajszint alatt volt, a berendezéseket nem sikerült a szükséges 50 perc időtartamig folyamatosan működtetni.

Az elektromos impulzusgenerátor olyan forgókapcsolóval működött[11], amely hasonló az akkoriban használt hullámváltókhoz. Ez a gép a villamos hálózati 50 Hz frekvenciáról működött szinkronmotoros hajtással. A kontaktus vezérelte az anód- és rácsfeszültséget is. (A sikeres Hold-radar kísérletnél már 2000 V rácsfeszültséget használtak.) Az adócső továbbfejlesztése sikeres volt. Az EC 108 4500 V anódfeszültséggel 10 kW teljesítményt szolgáltatott.[12]

Tekintettel arra, hogy a (reménybeli) visszavert jelek mélyen a zajszint alatt maradtak, Bay Zoltán ötlete alapján Budincsevics Andor és Várbíró Emil coulométert (voltamétert) szerkesztett. Ez a készülék 30%-os kálium-hidroxid oldatot tartalmazott, amelynek csatlakozóját az impulzusadó kapcsolta rá a vett jelre. Így az oldatból kivált hidrogén mennyisége minden beérkezett impulzustól növekedett, és a kísérlet végén mérhető volt. Az 50 perc alatt kb. 1000 impulzust kellett a készüléknek észlelnie. A kapcsolójeleket kereskedelmi célra fejlesztett végerősítő csövek szolgáltatták (EL 6).

1944-ben a zsidónak nyilvánított munkatársakat elhurcolták; Bay közbenjárására 13 mérnököt és fizikust mégis elengedtek, a német adócső-programra (a légvédelmi radarprogramra) való hivatkozással. Ám ők is, és a többiek is csak a nyilas hatalomátvételig dolgozhattak. A gyár működését leállították, a dolgozókat és a gépeket nyugatra szállították. Bay Zoltán, Szent-Györgyi Albert és mások ellenállási mozgalmat szerveztek (Ellenállási Front)[13]. Fegyvereket nem sikerült szerezniük, talán ez is közre játszott abban, hogy Bay Zoltánt rövid fogság után elbocsátották a Margit körúti fogházból. Amikor a Kállay-kormány Szent-Györgyi Albert segítségével tárgyalásokat kezdeményezett a háborúból való kiugrás érdekében, Bay Zoltán üzemeltette a titkosított rádiókapcsolatot Londonnal.[14]

A szovjet csapatok 1945 január 10-én jutottak el az Egyesült Izzó gyárához, és a megmaradt berendezéseket is elszállították; azok kivételével, amelyek január 20-ától kezdve már szovjet adócsöveket gyártottak. Ezév nyarán egy háborús felderítő radarral kísérleteztek, amely a 2,5 m-es hullámhosszon működött. Folyt közben az új adócső beszerzése. Az OQQ 500/3000[15] 0,06 másodperces impulzusokkal volt képes működni, az 55 cm-es hullámhosszon. (500W disszipált teljesítmény és 3000 V anódfeszültség[16]) Ehhez új antennára volt szükség. Az 8x6m-es szögvas keretre rögzítve hat sorban és hat oszlopban, összesen 36 dipólt tartalmazott. Az antennát Istvánffy Edwin tervezte. A sávszélesség kezdetben 200 kHz volt, ezt később 20 Hz-re sikerült csökkenteni. Az antenna az épület lapos tetején állt, az adó, a vevő, az impulzusgenerátor, a coulométer az alatta levő emeleten. A kísérleteket 1945 decemberétől 1946 februárjáig folytatták; mégpedig mindig éjszaka, mert a nagy érzékenységű műszerek hibajeleket érzékeltek volna, hiszen a gyár nappal működött. A munkások fizetést nem kaptak. Ellátmányuk kenyér, liszt, krumpli és melasz volt.

Készültek berendezések a Hold mérésére is, melyet először Nógrádverőcén, majd a fővárosban állítottak fel. 1945 márciusában a szovjet hadsereg elkobozta a készülékeket. Újra kezdték a kísérleteket, de felismerték, hogy a kb. négyszázezer kilométerről visszavert jel elvész a zajban. Miután a jel-zaj viszony lényeges változtatására nem volt lehetőség, a siker kulcsát Bay ötletének, az ún. coulométerrel[17] történt jelösszegzés megvalósítása jelentette. S végül 1946. február 6-án kijelenthették, hogy „megradarozták” a Holdat. A coulométerben 4%-kal több hidrogén fejlődött, mint amit a zavarjelek produkáltak volna. A szenzációs eredmény értékét nem kisebbíti, hogy egy hónappal ezelőtt az Amerikai Egyesült Államokban – az akkori viszonyok között a kor legfejlettebb technikáját használva – hasonló eredményre jutottak. Ez nem csökkenti Bay és társai érdemeit, elvégre ők a háborús időkben, az amerikaiakénál nehezebb körülmények között végezték kísérleteiket, s szűkösebb anyagi keret állt rendelkezésükre. Az utókornak arról sem szabad megfeledkeznie, hogy a magyar kutatók igen szerény eszközökkel, de annál nagyobb tudományos felkészültséggel dolgoztak. Az amerikaiakhoz képesti késést egyértelműen a háborús körülmények okozták. A radarcsillagászat történetírói Bayt e tudományág „szülőatyjának ” tartják és nevezik.

A kísérletben részt vettek: Papp György, Simonyi Károly, Pócza Jenő, Bodó Zalán, Csiki Jenő, Tary László, Takács Lajos, Horváth Tibor és ifj. Bay Zoltán, az idősebb unokatestvére.

1946 nyarán megpróbáltak a Napról radarvisszhangot kapni. Ez a kísérlet eredménytelenül végződött.

A George Washington Egyetemen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bay Zoltán a személyét ért támadások miatt 1948-ban emigrációba kényszerült (itthon megfosztották állampolgárságától, kitüntetéseitől, és az Elektrotechnikai Egyesület kizárta tagjai sorából). Elfogadta az Amerikai Egyesült Államokban a George Washington Egyetem meghívását, és a kísérleti fizika professzora lett. Gyorskoincidencia-kísérletekkel foglalkozott, és együtt dolgozott Neumann Jánossal, biofizikai témákban Szent-Györgyi Alberttel. Az egyesült államokbeli kutatói tevékenységének legfontosabb mérföldköve kétségkívül a Nemzeti Szabványügyi Hivatal volt, ahol a fizikatudományok más területein folytatta tanulmányait. 1955-től 1972-ig dolgozott itt. Mikor a lézer bevonult a kísérleti fizikába, ő is érdeklődéssel fordult feléje. A fénysebesség mérésének új lehetőségét látta ebben az eszközben, s ez lett a méréstan új mérföldköve. Publikációiban kitartóan harcolt a fénysebességen alapuló egységes idő–hosszúság standard bevezetéséért. Ő javasolta 1965-ben, hogy a távolságegységet, a métert a pontosabban mérhető időegységre és a fénysebességre kell alapozni. Szakirodalmi kutatásokat végzett a fénysebesség állandóságával kapcsolatban. 1983-ban a Súlyok és Mértékegységek Nemzetközi Konferenciája Párizsban tartotta 17. ülését, ahol elfogadták az egységes rendszert és megállapították: „A méter a fény által a vákuumban a másodperc 1/299792456-od része alatt megtett út hossza.”

Bay maga is megjegyezte, hogy eddigi pályafutása során soha nem ütközött akkora ellenállásba, mint a standardizálási rendszer kapcsán.

Az elismerés évtizede[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bay Zoltán síremléke
Bay Zoltán szobra a szegedi Pantheonban
Áldozatok és Hősök: Az Emlékezés Csarnoka

1992. október 4-én, Washingtonban hunyt el. Végakarata szerint hamvait hazaszállították, és szülőföldjén, Gyulaváriban temették el 1993. április 10-én.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1996. szeptember 9-én avatták fel Bay Zoltán szegedi szobrát. Az avatóünnepségen munkásságáról megemlékezett Nagy Károly, a Magyar Tudományos Akadémia Fizikai Tudományok Osztályának elnöke, Csapody Miklós, a Tungsram Rt. alelnök-igazgatója és Mészáros Rezső, a József Attila Tudományegyetem rektora. A szobor a Pantheonban (Dóm tér), sok más híres magyar kutató szobrával együtt látható.
  • Családja 1996-ban meglátogatta a Bay Zoltán Gimnáziumot és a Bay Zoltán Alapítványt[18] Gyulán[19]
  • Budapest IV. kerületében, Újpesten, a Görgey utcában mellszobor őrzi az emlékét.
  • Jeruzsálemben, az Igazak Kertjében olajfa őrzi az emlékét, mert – a Tungsram műszaki igazgatójaként – 1944 nyarán 13 zsidó származású mérnököt mentett meg. 2000. július 24-én, a világhírű tudós születésének centenáriuma alkalmából, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tartott ünnepségen özvegye vette át a Jad Vasem (Világ Igaza) kitüntetést. A kitüntetéssel járó érmet és oklevelet a Magyar Nemzeti Múzeum 2001. augusztus 31-én, Magyarok, akik a 20. századot csinálták címmel megnyitott állandó kiállításán mutatták be, s azóta is ott látható.
  • Szülőfalujában – a közelmúltban felújított Almássy-kastélyban – Bay-emlékszobát alakítottak ki a település szülöttének emlékére.
  • Az ő nevét viseli a (95954) Bayzoltán = 2003 QQ29 jelű kisbolygó, melyet Sárneczky Krisztián és Sipőcz Brigitta fedezett fel 2003. augusztus 23-án Piszkéstetőn.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Édesapja, Bay József. public.omikk.bme.hu, 2004. (Hozzáférés: 2012. szeptember 8.)
  2. Bay Zoltán kérelme szülei házassági anyakönyvi kivonata iránt. omikk.bme.hu, 2005. (Hozzáférés: 2012. szeptember 9.)
  3. Gyulai ki kicsoda, Gyulai személyek, Személyi adattár, Gyula város. gyulai-info.extra.hu, 2012. (Hozzáférés: 2012. szeptember 8.)
  4. Mogyoróssy János Városi Könyvtár - Bay Zoltán. mjvk.hu, 2012. (Hozzáférés: 2012. szeptember 8.)
  5. Bay Zoltán és Júlia asszony washingtoni otthonukban.. omikk.bme.hu, 2005. (Hozzáférés: 2012. szeptember 8.)
  6. Világhíres Feltalálóink. Bay Zoltán fizikus 1900–1992. feltalaloink.hu, 2003. (Hozzáférés: 2012. szeptember 7.)
  7. Leánya Júlia Lilla. public.omikk.bme.hu, 2005. (Hozzáférés: 2012. szeptember 10.)
  8. Zoltan L. Bay, 92, Major Figure In Developing Radar Astronomy - New York Times”, The New York Times, NYTC (Hozzáférés ideje: 2012. szeptember 8.) 
  9. Füstöss László, Czeizel Endre: Bay Zoltán élete 1.. omikk.bme.hu, 2004. (Hozzáférés: 2012. szeptember 9.)
  10. Havassy Péter szerk.. A megújult kastély (2007) „Márki-Zay Lajos: Bay Zoltán rövid életrajza” 
  11. A Hold-kísérletnél alkalmazott forgókapcsoló. mek.iif.hu, 2001. (Hozzáférés: 2012. szeptember 7.)
  12. Mészáros, Sándor: A Hold válaszolt. Bay Zoltán radarvisszhang-kísérlete. termeszetvilaga.hu, 2012. (Hozzáférés: 2012. szeptember 7.)
  13. Szakasits, Árpád: Igazolás részvételéről az ellenállási mozgalomban. omikk.bme.hu, 2005. (Hozzáférés: 2012. szeptember 7.)
  14. Világhíres Feltalálóink. Bay Zoltán fizikus.1900–1992. feltalaloink.hu, 2003. (Hozzáférés: 2012. szeptember 7.)
  15. OQQ 500/3000 végerősítő trióda 1946-ból. omikk.bme.hu, 2004. (Hozzáférés: 2012. szeptember 7.)
  16. Audio Asylum Thread Printer. audioasylum.com, 2012. (Hozzáférés: 2012. szeptember 7.)
  17. A coulométer vázlata és a mérési elrendezés. omikk.bme.hu, 2005. (Hozzáférés: 2012. szeptember 6.)
  18. Bay Zoltán Informatikai Szakközépiskola és Kollégium. bay-gyula.hu, 2012. (Hozzáférés: 2012. szeptember 12.)
  19. A család és Márki-Zay Lajos a Bay Zoltán gimnázium előtt 1996 őszén. public.omikk.bme.hu, 2005. (Hozzáférés: 2012. szeptember 10.)
  • Bay Zoltán pályája és példája dokumentumokban. Gyűjt., vál., szerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better - OMIKK - Püski, 1993. 135. o.
  • Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete
  • Sitkei Gyula: A magyar elektrotechnika nagy alakjai. Energetikai Kiadó, 2005
  • Magyar tudós-mérnök életrajzi lexikon. (Nagy F. főszerk, Bérczi Sz. és Mtrsai, szerk.) (1986): Magyarok a Természettudomány és technika történetében. Országos Műszaki Könyvtár. Magyar tudós és mérnök életrajzi lexikon. (ISBN 963-592-547-6), újabb kiadása 1997-ben ISBN 963-85433-5-3)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bay Zoltán témájú médiaállományokat.