Pioneer–11

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pioneer–11
Pioneer10-11.jpg
A Pioneer–11 szonda

Ország  Amerikai Egyesült Államok
Űrügynökség NASA
Küldetés típusa közel repülés
Küldetés
Célégitest Jupiter, Szaturnusz
Indítás dátuma 1973. április 6.
Megérkezés 1974. december 2.
1979. szeptember 1.
Küldetés vége 1995. szeptember
Időtartam ~ 22 év
Az űrszonda
Tömeg 231 kg
Energiaellátás 155 W (indításkor)
Pálya harmadik kozmikus sebesség

Pioneer–11 (angolul: úttörő) amerikai űrszonda a Pioneer-program keretében indították a Jupiter körzetébe, bolygóközi szonda.

A Pioneer-program másik csillagközi szondája a Pioneer–10.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második űrszonda, amely megközelítette a Jupitert; a második ember készítette objektum, amely elhagyja a Naprendszert (a bolygók övezetét); a második űreszköz, amely indításakor a pálya hintamanőverrel történő alakítását előre betervezték.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pioneer–11-en elhelyezett lemez: palackposta távoli csillagrendszerek esetleges lakóinak

1973. április 6-án a Air Force Missile Test Center indítóállomásról egy Atlas-Centaur hordozórakétával, hintamanőver alkalmazásával indították.

1974. december 2-án 43 000 km-re közelítette meg a Jupitert. 1979. szeptember 1-jén a Szaturnusz mellett is elrepült 21 400 km-re. Mindkét bolygónál készített felvételeket és méréseket végzett. A Szaturnusz melletti elrepülés után tovább haladt a Naprendszer széle felé. A rádiókapcsolat 1995 szeptemberében szakadt meg a szondával, mikor ez már több milliárd km-re volt a Naptól és már rég elhagyta a Plútó pályáját. Jelenleg még a Naprendszeren belül van, de 2018 körül kijut, és elkezdi csillagközi utazását. A Sas csillagkép irányába halad, 4 millió év múlva megközelíti a legközelebbi csillagokat. A Doppler adatok szerint a Pioneer–10 és Pioneer–11 ismeretlen okból a vártnál erősebben lassul, ezt nevezzük Pioneer-anomáliának.

Az űrszonda felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legszélső pontjaitól számolva az űrszonda hossza 2,9 méter, szélessége 2,7 méter volt, tömege 270 kg. Tengelye körüli forgással stabilizálta magát, percenként öt fordulatot tett. Hat kisebb hajtómű végezte a tájolást és a forgás irányítását.

Az elektromos energia négy rádióizotópos generátorból (RTG) származott. Ezek teljesítménye indításkor 40 W volt. Az RTG-k két különálló oszlopon voltak elhelyezve. Ezek 120°-os szöget zártak be egymással. Egy harmadik oszlop tartotta a magnetométert, fedélzetén 12 -féle műszer volt.

Üzenet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pioneer–10 űrszondához hasonlóan, ezen az űrszondán is elhelyeztek egy aranyozott alumíniumtáblát, mely az esetleges földönkívüli civilizációknak szóló üzenetet tartalmaz.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pioneer–11. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2012. december 30.)
  • Pioneer–11. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2012. december 30.)

Elődje:
Pioneer–10

Pioneer-program
1965–1978

Utódja:
Pioneer–12