Pioneer–11

Pioneer–11
A Pioneer–11 szonda
Ország	Amerikai Egyesült Államok
Űrügynökség	NASA
Küldetés típusa	közel repülés
Küldetés
Célégitest	Jupiter, Szaturnusz
Indítás dátuma	1973. április 6.
Megérkezés	1974. december 2. 1979. szeptember 1.
Küldetés vége	1995. szeptember
Időtartam	~ 22 év
Az űrszonda
Tömeg	231 kg
Energiaellátás	155 W (indításkor)
Pálya	harmadik kozmikus sebesség

Pioneer–11 (angolul: úttörő) amerikai űrszonda a Pioneer-program keretében indították a Jupiter körzetébe, bolygóközi szonda.

A Pioneer-program másik csillagközi szondája a Pioneer–10.

Küldetés

A második űrszonda, amely megközelítette a Jupitert; a második ember készítette objektum, amely elhagyja a Naprendszert (a bolygók övezetét); a második űreszköz, amely indításakor a pálya hintamanőverrel történő alakítását előre betervezték.

Jellemzői

A Pioneer–11-en elhelyezett lemez: palackposta távoli csillagrendszerek esetleges lakóinak

1973. április 6-án a Air Force Missile Test Center indítóállomásról egy Atlas-Centaur hordozórakétával, hintamanőver alkalmazásával indították.

1974. december 2-án 43 000 km-re közelítette meg a Jupitert. 1979. szeptember 1-jén a Szaturnusz mellett is elrepült 21 400 km-re. Mindkét bolygónál készített felvételeket és méréseket végzett. A Szaturnusz melletti elrepülés után tovább haladt a Naprendszer széle felé. A rádiókapcsolat 1995 szeptemberében szakadt meg a szondával, mikor ez már több milliárd km-re volt a Naptól és már rég elhagyta a Plútó pályáját. Jelenleg még a Naprendszeren belül van, de 2018 körül kijut, és elkezdi csillagközi utazását. A Sas csillagkép irányába halad, 4 millió év múlva megközelíti a legközelebbi csillagokat. A Doppler adatok szerint a Pioneer–10 és Pioneer–11 ismeretlen okból a vártnál erősebben lassul, ezt nevezzük Pioneer-anomáliának.

Az űrszonda felépítése

A legszélső pontjaitól számolva az űrszonda hossza 2,9 méter, szélessége 2,7 méter volt, tömege 270 kg. Tengelye körüli forgással stabilizálta magát, percenként öt fordulatot tett. Hat kisebb hajtómű végezte a tájolást és a forgás irányítását.

Az elektromos energia négy rádióizotópos generátorból (RTG) származott. Ezek teljesítménye indításkor 40 W volt. Az RTG-k két különálló oszlopon voltak elhelyezve. Ezek 120°-os szöget zártak be egymással. Egy harmadik oszlop tartotta a magnetométert, fedélzetén 12 -féle műszer volt.

Üzenet

A Pioneer–10 űrszondához hasonlóan, ezen az űrszondán is elhelyeztek egy aranyozott alumíniumtáblát, mely az esetleges földönkívüli civilizációknak szóló üzenetet tartalmaz.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai/Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

Külső hivatkozások

• Pioneer–11. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2012. december 30.)
• Pioneer–11. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2012. december 30.)

Elődje: Pioneer–10

Pioneer-program 1965–1978

Utódja: Pioneer–12