Mercury–Redstone–3

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Freedom 7 szócikkből átirányítva)
Mercury Redstone 3, Freedom-7
Mr-3-patch-small.gif
Alan Shepard in Mercury flight suit.jpg
Shepard a repülés előtt
Repülésadatok
Személyzet 1
A repülés paraméterei
Start 1961. május 5.
14:34:13 UTC
Starthely Cape Canaveral
LC 5
Leszállás
ideje 1961. május 5.
14:49:41 UTC
helye 27,23° É, 75,88° Ny
Időtartam 15 perc 28 mp
Űrhajó tömege 1832,64 kg
Megtett távolság 487,26 km
Pálya
Apogeum 187,42 km
Előző repülés
Következő repülés
Liberty bell insignia.jpg Liberty Bell 7

A Mercury Redstone-3 az első amerikai űrrepülés volt, amely során egy űrhajós egy Mercury-űrhajó fedélzetén átlépte az ún. Kármán-vonalat és eljutott a világűrbe. Ismert még Freedom 7 néven is, mivel a repülés során – az űrhajós választása alapján – ezt a rádió hívójelet használta a NASA. A Redstone rakéta 1961. május 5-én 15 perces szuborbitális repülést, űrugrást hajtott végre, fedélzetén az első amerikai űrhajóssal, Alan Sheparddal.

A NASA ekkor még nem rendelkezett olyan tolóerejű hordozórakétával, amellyel egy űrkabint Föld körüli pályára tudott volna állítani, ám a Szovjetunióval folytatott „űrverseny” elvesztésétől félve az amerikai kormány egy mielőbbi űrutat szorgalmazott, akkor is, ha az orbitális repülésre még nem készültek fel. Ám az űrrepülésre titokban készülő Szovjetunió három héttel korábban, április 12-én váratlanul felbocsátotta első űrhajóját, a Vosztok–1-et, a fedélzetén Jurij Gagarinnal, megszerezve az első helyet az űrhajózás történetében.

A Freedom 7 útja egy 187 km magasságig emelkedő ballisztikus pálya volt, ez a magasság megközelítette a legalacsonyabb műholdpályák magasságát, és az USA megalapozottan tekinti az utat a világűrig való eljutásnak. Egy második űrugrás (Virgil Grissom) után John Glenn-nek sikerült először orbitális pályára jutnia az amerikai űrhajózásban.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Beosztás Asztronauta
Parancsnok Alan Shepard
(2) űrrepülés

Tartalék személyzet

Beosztás Asztronauta
Tartalék parancsnok John Glenn
(2) űrrepülés

(1) Zárójelben a sikeres űrrepülések száma személyenként, beleértve ezt a missziót is.

Alan Shepard a Freedom 7 fedélzetén (tévékamera által rögzített közvetítés képkockája)


Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Embert az űrbe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szputnyik–1 1957. október 4-i felbocsátása elindította az űrversenyt is, a világ akkori két szuperhatalma az űrteljesítmények területén (is) egymás megelőzésére törekedett. Az amerikai közvéleményben a szovjet műhold pályára állítása egyfajta háborús csatavesztés érzését keltette, amely azonnali visszavágás után kiáltott. De a szovjetek minden fontos – és logikus – elsőséget learattak: előbb állítottak Föld körüli pályára egy élőlényt (Szputnyik–2Lajka kutya), vagy érték el a Holdat (Luna–1 és Luna–2), miközben az amerikaiak kudarcot vallottak, vagy csak jóval később voltak képesek választ adni egy-egy szovjet űrteljesítményre. Ebben a versenyben a különböző műholdak felbocsátása után a következő logikus lépés az ember világűrbe lépése volt. Az Egyesült Államokban Dwight Eisenhower elnök 1958. október 1-i hatállyal megalapította a NASA-t, amely az USA űrtevékenységének összefogását kapta feladatul, ezek közül is első helyen kijelölve egy olyan a programot, amelynek keretében egy ember űrbe juttatásával elhódítják a szovjetek elől az űrtechnika-beli elsőséget. Ezért informálisan a megalakulás pillanatában, formálisan pedig Keith Glennan NASA igazgató bejelentésével 1958. december 17-én elindították a Mercury-programot.[1]
Mindeközben a Szovjetunióban a nyilvánosság teljes kizárásával folytak az erőfeszítések mind a műholdak, űrszondák indítására, mind pedig az emberes program elindítására. Moszkvában 1958. november 1-jén döntött az SZKP Központi Bizottsága a Vosztok-program - az első szovjet űrhajóst a világűrbe juttató űrrepülés - elindításáról.[2]

A NASA a korábbi NACA kísérleti programjaiból, valamint a különböző haderőnemek kísérleti programjaiból – melyeket az űrhivatal létrehozását megalapozó elnöki rendelet kötelezően az új szervezetnek átadni rendelt – hamar megszületett az űrhajóra, a hordozóeszközre és a repülési profilra vonatkozó koncepció. A repülési profil esetén rögtön kettő is: egy szuborbitális űrugrásé és egy Föld körüli keringésben végrehajtott repülésé. Az űrugrást tervezték előbb, az orbitális repülést később, az űrugrás tapasztalatait felhasználva végrehajtani, bár ebben némi kényszer is szerepet játszott, mivel az utóbbi végrehajtásához nem volt kész a megfelelő teljesítményű Atlas rakéta fejlesztése.[3]

1961. április 12-én Jurij Gagarinnal a fedélzetén elstartolt a Vosztok–1 és az USA ismét elvesztett egy fontos „csatát” az űrversenyben, amikor szovjet ember lett az első, aki eljutott a világűrbe. Az Egyesült Államok számára ekkor mindennél fontosabb volt, hogy a közvélemény és a világ számára mielőbb bebizonyítsák a képességet és maguk is embert juttassanak fel. Bár a szakemberek tudták, hogy az űrugrás nem „igazi” űrrepülés – sem a FAI sztenderdjei szerint, sem pedig Gagarin repülésével összehasonlítva – a közvéleméyn számára fontos volt bármilyen embert szállító űrhajó felbocsátása, így John F. Kennedy elnök sürgetőleg lépett fel a NASA felé, hogy a lehető leghamarabb bocsássák fel az első amerikai űrhajóst szállító űrhajót.

Legénységválogatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A követelményrendszer meghatározását követően egy többlépcsős kiválasztási folyamat végén 7 űrhajós kezdte meg a kiképzést. Közülük egy sajátos procedúra keretében Roberth Gilruth választotta ki a történelmi repülést végül végrehajtó Alan Shepardot.

Ember nélküli kísérleti repülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A repülést több, kísérleti repülés előzte meg, amelyben a mentőrakéta, az űrhajós és rendszerei, vagy a hordozórakéta alakalmasságát tesztelték. Végül egy majommal végeztek egy utolsó, éles tesztet, amely repülés sikerét követően engedélyezte a NASA egy ember felbocsátását.

Repülés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Freedom 7 indítása a floridai Cape Canaveral űrbázisról

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Freedom 7 indítási folyamata különféle műszaki problémák miatt többször is félbeszakadt. Ilyen esetben a visszaszámlálást leállítják, a mérnökök ellenőrzik a jelzett hibát, és ha lehet, azonnal elhárítják, majd az indítási eljárás folytatódhat. Az eredetileg negyedórásra tervezett űrutazásra felkészült Shepard űrruhájában még nem volt vizeletgyűjtő tartály, de a többszöri leállás miatt az indítás annyira elhúzódott, hogy a feszítő ingert nem lehetett tovább elviselni. Shepard jelentette a felszállási irányításnak a helyzetet, akik mérlegelték, hogy melyik megoldásnak kisebb a kockázata, végül engedélyezték a hátán fekvő űrhajósnak, hogy az űrruhájába vizeljen. (A ruhába épített elektromos eszközök és érzékelők miatt ez sem volt teljesen veszélytelen.)[4]

Shepard ismert volt arról, hogy szeretett idézgetni Bill Dana komikus egyik műsorszámából, a „vizeshátú”-nak csúfolt mexikói illegális bevándorlók beszédmódját karikírozva. Az űrhajós töretlen kedélyét jellemzi, hogy miután könnyíthetett magán, a rádióban a következőt közölte az irányítással: Szoal ... én most egy vizeshátú vagyok. ("Weh-ayl ... I'm a wetback now.")

Végül mégis elfogyott a türelme, és a sokadik leállás után, 2 perc 40 másodperccel a visszaszámlálás vége előtt felcsattant, híressé vált szavaival: Miért nem ütitek helyre, és gyújtjátok már meg ezt a gyertyát?! ("Why don't you fix your little problem, and light this candle.")

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Dancsó Béla: Embert az űrbe! – 50 éves a Mercury program (magyar nyelven). Űrvilág. (Hozzáférés: 2015. január 22.)
  2. Robert Christy: Vostok - the World's First Spaceship (angol nyelven). Zarya. (Hozzáférés: 2015. január 22.)
  3. Dancsó Béla: Egy amerikai a világűrben: 45 éve repült az első Mercury űrhajó (1. rész) (magyar nyelven). Űrvilág. (Hozzáférés: 2015. január 24.)
  4. Chris Kraft, a NASA programigazgatója a kockázatról évekkel később azt is elmondta, hogy ha az út rosszul sikerült volna, akkor a balsiker a bevizelő űrhajós történetével kiegészülve akkora presztízsveszteséget eredményezett volna a nemzetközi politikai színtéren, elsősorban a Szovjetunióval szemben, hogy felmerülhetett volna a NASA felszámolása, és az űrprogram visszaadása az X-repülők fejlesztőinek. Az előkészületek során nyilvánosan elszenvedett kudarcok miatt Kennedy elnök már többször is kifejezte neki az elégedetlenségét.


Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]