Freedom 7

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mercury Redstone 3, Freedom-7
Mr-3-patch-small.gif
Alan Shepard in Mercury flight suit.jpg
Shepard a repülés előtt
Repülésadatok
Személyzet 1
A repülés paraméterei
Start 1961. május 5.
14:34:13 UTC
Starthely Cape Canaveral
LC 5
Leszállás
ideje 1961. május 5.
14:49:41 UTC
helye 27,23° É, 75,88° Ny
Időtartam 15 perc 28 mp
Űrhajó tömege 1832,64 kg
Megtett távolság 487,26 km
Pálya
Apogeum 187,42 km
Előző repülés
Következő repülés
Liberty bell insignia.jpg Liberty Bell 7

A Freedom 7 az első amerikai űrhajó, a Mercury Redstone-3 hívójele volt. A Redstone rakéta 1961. május 5-én 15 perces szuborbitális repülést, űrugrást hajtott végre, fedélzetén az első amerikai űrhajóssal, Alan Sheparddal.

A NASA ekkor még nem rendelkezett olyan tolóerejű hordozórakétával, amellyel egy űrkabint Föld körüli pályára tudott volna állítani, ám a Szovjetunióval folytatott „űrverseny” elvesztésétől félve az amerikai kormány egy mielőbbi űrutat szorgalmazott, akkor is, ha az orbitális repülésre még nem készültek fel. Ám az űrrepülésre titokban készülő Szovjetunió három héttel korábban, április 12-én váratlanul felbocsátotta első űrhajóját, a Vosztok–1-et, a fedélzetén Jurij Gagarinnal, megszerezve az első helyet az űrhajózás történetében.

A Freedom 7 útja egy 187 km magasságig emelkedő ballisztikus pálya volt, ez a magasság megközelítette a legalacsonyabb műholdpályák magasságát, és az USA megalapozottan tekinti az utat a világűrig való eljutásnak. Egy második űrugrás (Virgil Grissom) után John Glenn-nek sikerült először orbitális pályára jutnia az amerikai űrhajózásban.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartalék személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Freedom 7 indítása a floridai Cape Canaveral űrbázisról


Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Freedom 7 indítási folyamata különféle műszaki problémák miatt többször is félbeszakadt. Ilyen esetben a visszaszámlálást leállítják, a mérnökök ellenőrzik a jelzett hibát, és ha lehet, azonnal elhárítják, majd az indítási eljárás folytatódhat. Az eredetileg negyedórásra tervezett űrutazásra felkészült Shepard űrruhájában még nem volt vizeletgyűjtő tartály, de a többszöri leállás miatt az indítás annyira elhúzódott, hogy a feszítő ingert nem lehetett tovább elviselni. Shepard jelentette a felszállási irányításnak a helyzetet, akik mérlegelték, hogy melyik megoldásnak kisebb a kockázata, végül engedélyezték a hátán fekvő űrhajósnak, hogy az űrruhájába vizeljen. (A ruhába épített elektromos eszközök és érzékelők miatt ez sem volt teljesen veszélytelen.)[1]

Shepard ismert volt arról, hogy szeretett idézgetni Bill Dana komikus egyik műsorszámából, a "vizeshátú"-nak csúfolt mexikói illegális bevándorlók beszédmódját karikírozva. Az űrhajós töretlen kedélyét jellemzi, hogy miután könnyíthetett magán, a rádióban a következőt közölte az irányítással: Szoal ... én most egy vizeshátú vagyok. ("Weh-ayl ... I'm a wetback now.")

Végül mégis elfogyott a türelme, és a sokadik leállás után, 2 perc 40 másodperccel a visszaszámlálás vége előtt felcsattant, híressé vált szavaival: Miért nem ütitek helyre, és gyújtjátok már meg ezt a gyertyát?! ("Why don't you fix your little problem, and light this candle.")

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Chris Kraft, a NASA programigazgatója a kockázatról évekkel később azt is elmondta, hogy ha az út rosszul sikerült volna, akkor a balsiker a bevizelő űrhajós történetével kiegészülve akkora presztízsveszteséget eredményezett volna a nemzetközi politikai színtéren, elsősorban a Szovjetunióval szemben, hogy felmerülhetett volna a NASA felszámolása, és az űrprogram visszaadása az X-repülők fejlesztőinek. Az előkészületek során nyilvánosan elszenvedett kudarcok miatt Kennedy elnök már többször is kifejezte neki az elégedetlenségét.


Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]