Mariner–2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mariner–2
Mariner 2 in space.jpg

Ország  USA
Űrügynökség NASA
Küldetés típusa megközelítés
NSSDC ID 1962-041A
Küldetés
Célégitest Vénusz
Indítás dátuma 1962. augusztus 27. 06:53:14 UTC
Hordozórakéta Atlas-Agena B
Vénusz megközelítése 1962. december 14.
Az űrszonda
Tömeg 203,6 kg
Energiaellátás 220 watt
Pálya Nap körüli

Mariner–2 az amerikai Mariner-program második űrszondája, Vénusz-szonda. Az első űreszköz, amely méréseket továbbított a Földre egy másik bolygó közvetlen közeléből.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A NASA 1962-ben ugyanabban az indítási ablakban állították pályára, a Mariner–1 sikertelensége miatt a Vénusz irányába a Mariner–2-őt. Cél a Vénusz felderítésének segítése. A gyakorlatnak megfelelően kettő műholdat építettek, ha az első meghibásodik, akkor kis csúszással a második, a tartalék veszi át a tudományos kutatási szerepet.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mariner űrszondákat a NASA Jet Propulsion Laboratoryumában fejlesztették, irányításával építették. Üzemeltette a NASA és a Office Space Science and Applications (OSSA) .

Megnevezései: Mariner–2; Mariner R-2; COSPAR: 1962-041A (αρ1). Kódszáma: 374.

1962. augusztus 27-én Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC–12 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Atlas Agena B hordozórakétával emelkedett a magasba. Az Atlasz rakétafokozat kiégése után a Agena fokozat gyorsította fel az űrszondát a második kozmikus sebességre, hogy a Vénusz közelébe kerülhessen.

Felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alakja hatszögletű hasáb, átmérője 1,5, magassága nyitott állapotban 3 méter. Magnézium-ötvözetből készült a ház és az műszerek többsége. Az űregység teljes tömeg 202,8, a műszercsomag súlya 18,6 kilogramm. A súly többi részét a vázszerkezet, a napelemek (2 darab, 5 méter hosszú, 9800 napelemet tartalmazó napelemtábla), az éjszakai (földárnyék) energia ellátását ezüst-cink akkumulátorok, az adóantennák (egy kőrsugárzó és egy 1,2 méter átmérőjű parabolaantenna) és egyéb segédberendezések tették ki. Belső hőmérsékletének állandóságát hőszabályozók biztosították. Három tengelyesen, giroszkóppokkal forgás-stabilizált űreszköz. Stabilitásának beállítását hideg gázfúvókák segítették. Pályakorrekciókat 10 darab 210 atmoszféra nyomású hidrazinnal működő fúvókák biztosították. A programellenőrző számítógép szabályozható. A mérőműszerek a sugárzásmérők kivételével folyamatosan működtek.

Programja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szeptember 4-én a Földtől 2,4 millió kilométerre pályakorrekciót hajtottak végre. Ennek hatására 109 napig tartó repülés után december 14-én 34 745 kilométernyire közelítette meg a bolygót. Egy mesterséges űreszköz először végzett méréseket és küldött információkat a Földre. Ekkor a Föld és a Vénusz mintegy 50 millió kilométer távolságban volt egymástól. Felfedezte, hogy a Vénusz felszíne nagyon forró és felhők takarják. Műszerezettség hiányában nem tudta mérni a légkőr széndioxid-tartalmát. A megközelítés után a szonda 345,9 napos Nap körüli, heliocentrikus pályára állt.. Az aktív kapcsolatot 1963. január 3-ig, 87 millió kilométer távolságig sikerült tartani. Méréseinek köszönhetően jelentősen pontosították a csillagászati egység értékét.

Műszerezettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mikrohullámú radiométer – a Vénusz hőmérsékletének mérésére.
  • Vörös tartományban mérő spektrométer a felhőzet vizsgálatára.
  • Háromtengelyű magnetométer a bolygóközi tér, a Vénusz mágneses terének mérésére.
  • Ionozáló kamra és három Geiger–Müller-számláló a nagy energiájú sugárzások mérésére.
  • Plazmadetektor – a Napból érkező töltött részecskék analizálására.
  • Vizsgálta a mikrometeoritokat, a napszelet.

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mariner–2 volt az első, ember készítette űreszköz, ami a Vénusz közelségébe jutott, ott méréseket végzett és az adatokat továbbította a Földre.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. The Complete Book of Spaceflight

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mariner–2 témájú médiaállományokat.

Elődje:
Mariner–1

Mariner-program
1962–1973

Utódja:
Mariner–3