Cape Canaveral
Az amerikai légierő Cape Canaveral-i bázisa a legfontosabb amerikai rakétaindító telep. Itt található a NASA Kennedy Űrközpontja is, amely az emberszállító űrhajók indítását is végzi. Az első rakétaindítás Cape Canaveralból 1950. július 24-én volt egy Bumper 8 rakétával a 3-as indítóállványról. Cape Canaveralból az első sikeres műholdindítást 1958. január 31-én hajtották végre, amikor pályára állították az első amerikai műholdat, az Explorer–1-et.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Cape Canaveral fejlődése akkor gyorsult fel, amikor 1958-ban létrehozták a NASA-t, az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Légügyi és Űrhajózási Hivatalát (National Aeronautics and Space Administration), mert 1957 végére világossá vált, hogy az Egyesült Államok az űrkutatásban lemaradt a Szovjetunió mögött. A hely kiválasztását az indokolta, hogy délnyugati irányban több ezer kilométeren át amerikai birtokban lévő szigetekről követhetik figyelemmel az innen indított rakétákat. Eddig valamennyi űrhajós erről a kilövőállomásról startolt. Emellett Cape Canaveralról indítanak meteorológiai és távközlési mesterséges holdakat. (A katonai rendeltetésű felderítő- és kémholdak kilövőhelye a nyilvánosság elől elzárt kaliforniai Vanderberg-légitámaszpont.)
[szerkesztés] Helyszíni kiállítás
A kiállítás elején mutatják be az amerikai űrkutatási és űrhajózási program nevezetességeit, köztük a holdkomp modelljét. A körút végigvezet a kilövőállomások között, érint egy szabadtéri bemutatót, ahol az eddig felhasznált különböző rakéták modelljeit állítják ki, elvisz néhány laboratóriumba, abba is, ahol az űrhajósok készülnek fel szimulátor-berendezésekkel feladataik végrehajtására (bár a gyakorlatokat általában a Texas szövetségi államban található houstoni űrközpontban végzik). A kirándulás legérdekesebb pontja az indítóállás, ahonnan az Apollo-űrhajók indultak, továbbá a közelben lévő, több mint 150 m magas szerelőcsarnok. Ebben végzik az óriás rakéták összeszerelését és a berendezések üzempróbáit (a rakéták különböző fokozatai, utaskabinjai és más részei a gyárakból hajóval és repülőgépen érkeznek ide).
A szerelőcsarnokban található az ún. mobile launcher, a hatalmas mozgó szerelő- és indítóállvány. Amikor a rakéta és az űrhajó összeszerelése és kipróbálása befejeződött, az ötezer tonna súlyú hatalmas acéllábakon nyugvó, csaknem 140 m magas állvány alá begördül egy nagy traktor, s az egész, harmincemeletes építményt, amelyen már ott van az összeszerelt rakéta is, lassan „vállára veszi”. Ez a nyolc lánctalppal szállító jármű több mint negyven méter hosszú, harminc méternél szélesebb, súlya megközelítőleg 3000 tonna. Óránként másfél km-es sebességgel szállítja terhét a kb. öt km-re levő indítóhelyig, ahova addigra már kivitték a másik szerelőtornyot is. Erről folyik a végső szerelés, majd a rajt előtt néhány órával ez a szerkezet visszakerül eredeti helyére, s csak szerelés, majd a kilövőtorony marad a rakéta mellett. Ha éppen az indítás előkészületeivel foglalkoznak, a hatalmas komplexum zárva marad a látogatók előtt; magát a rajtot pedig, biztonsági okokból, csak sok km-es távolságból lehet megtekinteni.
[szerkesztés] Nevezetes indítóállások
- LC–5 – A Mercury-program Redstone hordozórakétáinak indítóállása, napjainkban inaktív
- LC–14 – A Mercury-program Atlas és a Gemini-program Atlas-Agena rakétáinak indítóállása, napjainkban inaktív
- LC–17A és LC–17B – Korábban Thor, napjainkban Delta–2 indítóállások
- LC–19 – Gemini-program Titan hordozórakétáinak indítóállása, napjainkban inaktív
- LC–31 – Minuteman interkontinentális ballisztikus rakéta silója, a Challenger űrrepülőgép maradványait tárolják benne
- LC–34 – Saturn I indítóállás, a katasztrófába torkollt Apollo–1 és az Apollo–7 repüléseknél használták
- LC–37A és LC–37B – Eredetileg Saturn I indítóállások, az LC–37A-ról indult az Apollo–5, napjainkban Delta–4 indítóállás, az LC–37B-t sohasem használták
- LC–40 – Eredetileg Titan III és Titan IV indítóállás, 2009-től a SpaceX Falcon 9 indítását tervezik innen
- LC–41 – Atlas–5 indítóállás
- LC–47
- LC–39 – A Cape Canaveraltól északra található Kennedy Űrközpont területén van, régen a Saturn V, jelenleg a Space Shuttle, a jövőben az Ares hordozórakéták indítóállása. Elsősorban az LC–39A-t használják, az LC–39B-t csak néha
[szerkesztés] Az USA további rakétaindító telepei
- Vandenberg (Kalifornia);
- Wallops Island (Virginia)
- Kodiak Indítókomplexum (Alaszka);
- Edwards légitámaszpont (Kalifornia);
[szerkesztés] Forrás
- Kis Csaba: Amerikai Egyesült Államok, Második, javított kiadás
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- USA Travel - Florida magyarul
- Cape Canaveral, Florida magyarul
- Az Űrvilág.hu cikksorozata
